A sakk világbajnokai - történeti áttekintés

A sakkozás történetének 37. világbajnoki döntőjét a Centro Dannemann szponzorálásával a Lago Maggiore partján fekvő svájci városban, Brissagóban rendezik meg szeptember 25. és október 18. között. A sakkozás 14. világbajnoka, az orosz Vlagyimir Kramnyik és kihívója, Lékó Péter 14 játszmás összecsapását óriási érdeklődéssel várja a sakkvilág. Rövid történeti áttekintés mellett ismerkedjünk meg a korábbi világbajnokokkal.

Anatolij Karpov 1975-ben játék nélkül lett a 12. sakkvilágbajnok, és ez rányomta bélyegét egész pályafutására. Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov. Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső, közel három évtizedig birtokolta a világbajnoki címet, illetve elvesztése után küzdött érte. 1973 és 1977, 1979-1981 között és 1984-ben választották az év sakkozójává, összesen tíz alkalommal kapta meg az Oscar díjat.

Tizenkilenc évesen szerzett nagymesteri címet, 1973-ban megnyerte a leningrádi zónaközi döntőt, világbajnok-jelölti páros mérkőzésen Polugajevszkijt (5,5-2,5), Szpasszkijt (7-4), majd Korcsnojt győzte le (12,5-11,5). Világbajnoki címét kétszer Korcsnojjal szemben megvédte, az 1978-as döntő Baguio Cityben a sakktörténelem egyik legviharosabb meccse volt, Karpov 16,5-15,5-re győzött. Három évvel később Meranoban már 11-7-es kiütéses győzelemmel verte vissza Korcsnoj címszerzési kísérletét. Karpov elsőségét három év múlva már a bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette, akivel öt világbajnoki döntőn csapott össze. Az elsőt, az 1984/85-ös páros mérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött. Karpov megnyerte a 3., a 6., a 7., a 9. és a 27. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot, és 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította mérkőzést.

Óriási volt az értetlenség, a felháborodás. Hosszas tárgyalássorozat után szeptemberben újra sakkasztalhoz ültek a küzdő felek, ezúttal már a régi, a 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a 11. partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a 16. és 19. partiban aratott győzelmével előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített. A világbajnoki 24. összecsapásakor Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte a világos királyszárnyi akciót, 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás 13. világbajnokaként köszönthették. Egy évvel később a londoni visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg világbajnoki címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzés színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el.

Karpov a következő világbajnoki ciklusban meglepetésre az angol Nigel Short ellen 6-4-re elvesztette a világbajnok-jelölti páros mérkőzést. A Nemzetközi Sakkszövetséggel azonban Kaszparov - immár sokadszor - konfliktusba került, és az angol sakkozóval a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) égisze alatt játszotta le a döntőt. Karpov ezzel újra lehetőséget kapott, hogy elvesztett - immár FIDE - világbajnoki címét visszaszerezze. Váratlan döntéssel a holland Jan Timmannal játszhatott világbajnoki döntőt, aki Short ellen elvesztette a világbajnok-jelölti döntőt. Karpovnak nem jelentett nehéz akadályt a hollandok legjobbja, 12,5-8,5-re nyert. A FIDE döntésére az ismét világbajnok orosz nagymesternek a következő ciklusban világbajnok-jelölti döntőn kellett kvalifikálnia magát az újabb címmérkőzésre, Gelfandot 6-3-ra verte meg. 1995 novemberében Kirszan Iljumzsinovot választották a FIDE elnökévé, Karpov és az amerikai Gata Kamszky döntőjét, a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendezték meg. A konfliktusoktól sem mentes meccset Karpov 10,5-7,5-re nyerte meg.

Iljumzsinov elnök megreformálta a FIDE világbajnokság lebonyolítását. A kieséses rendszerű viadal az élsakkozók között nem örvendett teljes népszerűségnek. A groningeni 1997-es első tornától többek között távol maradt Kaszparov, Kramnyik, holott ők csak az elődöntőtől kapcsolódtak volna be a küzdelembe. Karpov pedig óriási privilégiumot kapott, a legfőbb riválisainak távollétében csak döntőt kellett játszania. Az indiai Viswanathan Anand magabiztosan vette az akadályokat, a pihent Karpovval szemben a lausanne-i mérkőzés alapszakasza 3-3-ra végződött, a rapid rájátszásban alulmaradt. Az indiai nagymester egyik szekundánsául Lékó Pétert választotta. Karpov ismét a támadások kereszttűzébe került, a sakkvilág az erkölcsi győztesnek Anandot tartotta. A világbajnok a következő, 1999-es Las Vegas-i vb-n nem indult, helyette pereskedett a FIDE-vel, 50 ezer dollár bánatpénzt ítéltek meg neki. Karpov nem vállalta a részvételt Újdelhiben sem, de 2001-ben úgy gondolta, hogy hazai pályán, Moszkvában képes lesz visszahódítani címét. A kísérlet azonban csúfos kudarccal véződött, már az első fordulóban a rapid rájátszásban kikapott a kínai Zsang Pengxiangtól 3-1-re. Karpov egyre kevesebbet versenyez, a júliusi világranglistán 2683 pontjával csak a 23. helyen található.

Garri Kaszparov, a sakkozás 13. világbajnoka tizenhét évesen már ifjúsági világbajnok, nagymester és Máltán az olimpiai bajnokságot nyert szovjet válogatott tagja. 1982-ben nagyszerű bugojnói első helyével végképp betört az élmezőnybe, és megnyerte a világbajnoki zónaközi döntőt. Első világbajnok-jelölti meccsét Beljavszkij ellen vívta meg, 6-3-ra győzött, de Korcsnoj elleni párviadala látszólag "léket kapott". A Szovjet Sakkszövetség nem engedélyezte számára, hogy a svájci nagymesterrel Amerikában játsszon, és emiatt Kaszparovot a FIDE elnöke vesztesnek nyilvánította. (Hasonló döntést hozott a Nemzetközi Sakkszövetség a Ribli-Szmiszlov mérkőzést illetően is, nagymesterünk játék nélkül lett volna győztes.) Korcsnoj azonban nem akarta a zöld asztalnál megnyerni a meccset, Kaszparovval titokban találkozott, és megegyeztek abban, hogy a párharcra sor kerül. London volt a színhelye mindkét mérkőzésnek, Korcsnoj győzelemmel kezdett, de Kaszparov végül 7-4-re legyőzte nemes ellenfelét. A másik ágon a 62 éves Szmiszlov 6,5-4,5-re nyert Ribli Zoltán ellen. A döntőben Kaszparov veretlenül, 8,5-4,5-ös győzelemmel harcolta ki, hogy Karpov kihívója lett.

A sakktörténelemben ezután megkezdődött egy időszak, amely a K-K párharc jegyében zajlott, Kaszparov és Karpov hét év alatt öt világbajnoki döntőben csapott össze. Az első, az emlékezetes félbeszakított világbajnoki döntő után Kaszparov 13-11-re megnyerte a második meccset, és elhódította a világbajnoki címet. Több, mint két hónapig csatáztak, Kaszparov öt, Karpov három partiban tudta feladásra kényszeríteni ellenfelét. A megállapodás szerint Karpovnak joga volt a visszavágóra, és londoni összecsapásuk ismét Kaszparov győzelmét hozta. Kiegyenlített küzdelem folyt a nyolcadik játszmáig - egy-egy győzelem volt a tarsolyukban - , de ekkor Kaszparov magához ragadta a kezdeményezést. Megnyerte a 14. és a 16. játszmát is, de Karpov hármas nyerősorozattal kiegyenlített! Kaszparov a 22. partiban aratott győzelemmel biztosította be sikerét, 12,5-11,5-ös címvédését. A negyedik K-K mérkőzést 1987-ben, Sevillában vívták. Öldöklő küzdelem folyt, Karpov megnyerte a 2. játszmát, Kaszparov a negyedikben egyenlített. Karpov szerzett ismét vezetést, Kaszparov két nyeréssel a 16. játszmáig vezetett. Karpov ekkor nyert, sőt a 23. játszmában aratott győzelmével fél pontra került a cím visszahódításához. A drámai utolsó partiban Kaszparov összeszedte minden erejét, nyert és 12-12-vel megvédte címét.

Három évvel később New York és Lyon volt a mérkőzésük színhelye. Kaszparov nyeréssel indított, Karpov a hetedik játszmában kiegyenlített. Sorozatos döntetlenek után a címvédő megnyerte a 16. partit, 102 lépésben kényszerítette feladásra ellenfelét. Karpov azonnal egyenlített, Kaszparov ismét vezetést szerzett, és a 20. összecsapás is az ő javára dőlt el. Karpov még szépített a 23. partiban, de Kaszparovnak világossal a 24. játszmában csak remiznie kellett, a 12,5-11,5-es végeredménnyel harmadszor is visszaverte Karpov támadását. Kaszparov és Karpov párharca döntően befolyásolta az egész sakkpolitika alakulását.

Kaszparov kapcsolata többször is változott a FIDE elnökével, Campomanessel. Az 1992-es manilai sakkolimpián a világbajnok volt a szupersztár, egy évvel később pedig világbajnoki döntőjét az angol Nigel Short ellen már a PCA keretei között játszotta le. Az orosz világelső óriási fölényének jegyében zajlott a párharc, Kaszparov az első, a harmadik, a negyedik, a hetedik és a kilencedik parti megnyerésével gyakorlatilag már eldöntötte a mérkőzés sorsát. Döntetlenek után még győzött a 15. játszmában, Short a 16. összecsapás megnyerésével szépített, a 12,5-7,5-ös nyerés mindennél jobban mutatta, hogy Kaszparov óriási klasszissá nőtte ki magát. Az 1994-es elnökválasztáson Kaszparov minden erejével Campomanes újjáválasztásáért korteskedett! Az orosz profi világbajnok következő döntőjét 1995 őszén New Yorkban az indiai Viswanathan Anand ellen vívta. A mérkőzés nyolc döntetlennel indult, majd Anand megnyerte a 9. partit. Kaszparov bevetette a gondosan előkészített fegyvert, a spanyol megnyitás nyílt változatában a Zajcev-Karpov változatot játszotta meg, remek bástyaáldozat, és Anandot a vereség összetörte. Gyorsan vesztett még egyet világossal, és többé nem tudta megnehezíteni az orosz világbajnok életét, a 13. és a 14. játszmában elszenvedett vereség megpecsételte sorsát, Kaszparov 10,5-7,5-es győzelemmel ismét megvédte világbajnoki trónusát.

Kaszparov kevés kivétellel sorban nyerte a szuperversenyeket. Meglepő fordulatként 1998-ban, a linaresi szuperversenyen egyetlen győzelemmel remikirályként végzett. Ekkor 11 hónapos "önkéntes száműzetésre" ítélte magát, 1999 januárjától azonban páratlan sorozattal írta be magát a sakktörténelembe. A világranglista-vezető tíz szuperversenyen játszott, kilencszer egyedül lett első, 2000-ben, Linaresben Kramnyikkal megosztozott a dicsőségen. Ezt a sikerszériát szakította meg Lékó Péter a tavalyi linaresi tornagyőzelmével.

Kaszparov aligha számított arra, hogy éppen Kramnyik fosztja meg őt világbajnoki címétől. Szinte sokkolta a sakkvilágot, hogy Kaszparov játszmát sem tudott nyerni, elvesztette a második és a tizedik partit, a 6,5-8,5-ös vereségével véget ért uralkodásának tizenöt esztendeje. Kaszparov hasztalan próbálta visszavágó mérkőzésre kényszeríteni Kramnyikot. A címétől megfosztott "király" taktikát változtatott, tárgyalásokba kezdett a FIDE vezérkarával, amely a prágai egyezményhez vezetett. A címegyesítésről szóló megállapodást aláírta Kramnyik, Kaszparov és Iljumzsinov is. Ennek értelmében Kramnyik a dortmundi világbajnok-jelölti torna győztesével játszik világbajnoki döntőt (ennek első helyezettje lett Lékó Péter), míg a FIDE világbajnoka, az ukrán Ruszlan Ponomarjov a világranglista-vezető Kaszparovval. A két mérkőzés győztese pedig az egyesített címért küzd meg. A megállapodás időpontokat is tükrözött, de ehhez képest jelentős a késés. (2003 őszére már a címegyesítő meccset tervezték!) Ráadásul a Ponomarjov-Kaszparov párharc körül nagy bonyodalmak keletkeztek, amely végül meglepő fordulattal ért véget, az újabb és újabb követeléssel előálló Ponomarjovot megfosztották címétől. A FIDE Líbiában megrendezte újabb kieséses rendszerű világbajnokságát, és a meglepetésember, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov játszik majd Kaszparovval, a tervek szerint csak jövőre.

Verőci Zsuzsa