Kaszparov életműve már sakktörténelem

Garri Kaszparov tizenöt évig a sakkozás koronázott királya, húsz évig világranglista-vezető, tizenhárom szuperverseny győztese, minden idők legsikeresebb sakkozója 41 éves korában visszavonult a profi sakkozástól. Megszámlálhatatlan tornagyőzelmével, csodálatos partijaival, a sakkozás vezérkarával vívott állandó küzdelmével sakktörténelmet írt.

Kaszparov kapcsolata többször is változott a FIDE akkori elnökével, a Fülöp-szigeteki Florencio Campomanessel. Az 1992-es manilai sakkolimpián a világbajnok volt a szupersztár, egy évvel később pedig világbajnoki döntőjét az angol Nigel Short ellen már a PCA keretei között játszotta le. Az orosz világelső óriási fölényének jegyében zajlott a párharc, Kaszparov az első, a harmadik, a negyedik, a hetedik és a kilencedik parti megnyerésével gyakorlatilag már eldöntötte a mérkőzés sorsát. Döntetlenek után még győzött a 15. játszmában, Short a 16. összecsapás megnyerésével szépített, a 12,5-7,5-ös nyerés mindennél jobban mutatta, hogy Kaszparov óriási klasszissá nőtte ki magát. Az 1994-es elnökválasztáson Kaszparov minden erejével Campomanes újjáválasztásáért korteskedett! Az orosz profi világbajnok következő döntőjét 1995 őszén New Yorkban az indiai Viswanathan Anand ellen vívta. A mérkőzés nyolc döntetlennel indult, majd Anand megnyerte a 9. partit. Kaszparov bevetette a gondosan előkészített fegyvert, a spanyol megnyitás nyílt változatában a Zajcev-Karpov változatot játszotta meg, remek bástyaáldozat, és Anandot a vereség összetörte. Gyorsan vesztett még egyet világossal, és többé nem tudta megnehezíteni az orosz világbajnok életét, a 13. és a 14. játszmában elszenvedett vereség megpecsételte sorsát, Kaszparov 10,5-7,5-es győzelemmel ismét megvédte világbajnoki trónusát.

Kaszparov kevés kivétellel sorban nyerte a szuperversenyeket. Meglepő fordulatként 1998-ban, a linaresi szuperversenyen egyetlen győzelemmel remikirályként végzett. Ekkor 11 hónapos "önkéntes száműzetésre" ítélte magát, 1999 januárjától azonban páratlan sorozattal írta be magát a sakktörténelembe. A világranglista-vezető tíz szuperversenyen játszott, kilencszer egyedül lett első, 2000-ben, Linaresben Kramnyikkal megosztozott a dicsőségen. Ezt a sikerszériát szakította meg Lékó Péter 2003-as linaresi tornagyőzelmével.

Kaszparov aligha számított arra, hogy éppen pártfogoltja, New Yorkban szekundánsa, Vlagyimir Kramnyik fosztja meg őt világbajnoki címétől. Szinte sokkolta a sakkvilágot, hogy Kaszparov játszmát sem tudott nyerni, elvesztette a második és a tizedik partit, a 6,5-8,5-ös vereségével véget ért uralkodásának tizenöt esztendeje. Kaszparov hasztalan próbálta visszavágó mérkőzésre kényszeríteni Kramnyikot. A címétől megfosztott "király" taktikát változtatott, tárgyalásokba kezdett a FIDE vezérkarával, amely a prágai egyezményhez vezetett. A címegyesítésről szóló megállapodást aláírta Kramnyik, Kaszparov és a FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov is. Ennek értelmében Kramnyik a dortmundi világbajnok-jelölti torna győztesével, Lékó Péterrel játszotta a világbajnoki döntőt (Kramnyik 7-7-terl megvédte címét), a másik ágon a FIDE világbajnoka, az ukrán Ruszlan Ponomarjov a világranglista-vezető Kaszparovval mérkőzött volna meg. A Ponomarjov-Kaszparov párharc körül nagy bonyodalmak keletkeztek, amely végül meglepő fordulattal ért véget, az újabb és újabb követeléssel előálló Ponomarjovot megfosztották címétől. A FIDE Líbiában megrendezte újabb kieséses rendszerű világbajnokságát, és a meglepetésember, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov játszott volna Kaszparovval. A januárra tervezett mérkőzést elhalasztották, és ekkor Kaszparov már eldöntötte visszavonulását. A linaresi záróünnepségre tervezte ennek bejelentését, de Topalov elleni váratlan vesztésének hatására még a partit követően ezt megtette.

Jelentős első helyei:
Banja Luka 1979, Bugujno 1982, Niksics 1983, Tilburg 1989, Belgrád 1989, Linares 1990, Tilburg 1991, Linares 1992, Dortmund 1992, Linares 1993, Amszterdam Euwe emlékverseny 1994, Novgorod 1994, Novgorod 1995, Las Palmas 1996, Linares 1997, Novgorod 1997, Wijk aan Zee 1999, Linares 1999, Szarajevó 1999, Wijk aan Zee 2000, Linares 2000, Szarajevó 2000, Wijk aan Zee 2001, Linares 2001, Asztana 2001, Linares 2002, Linares 2004.

Kaszparov 1980, 1982, 1986 és 1988-ban volt tagja olimpiai bajnokságot nyert szovjet válogatottnak, 1992, 1994, 1996 és 2002-ben az orosz válogatottal nyert olimpiát. Tavaly novemberben orosz szuperbajnoki címet szerzett. Európa-bajnokságon győztes szovjet válogatottban egyszer szerepelt 1980-ban. Az 1992-es debreceni Eb-n az orosz válogatottat vezette győzelemre.
Kaszparovot 11-szer választották az év legjobbjává, vehette át a sakkozás Oscar-díját: 1982-83, 1985-88, 1995-96, 1999, 2001-2002.