"Esélyem sincs a jövőmet megalapozni" - interjú a tornászvilágbajnok Berki Krisztiánnal

Habár a Magyar Olimpiai Bizottság megveszi neki a felkészüléshez szükséges lovat, a megélhetése érdekében továbbra is szponzort keres Berki Krisztián, aki két ezüstérem után idén megnyerte a tornászvilágbajnokságot. A 25 éves sportoló szerint annyit változott a torna, hogy ha Borkai Zsolttal és a múlt többi kiválóságával összemérné az erejét, könnyedén nyerne, és az ő gyakorlataikat csak melegítésnek fogná fel.

- Pályafutása elején miért épp a lólengést választotta?
- Mint minden tornász, gyerekkoromban én is mind a hat szert kipróbáltam. Jó hatszeres tornász voltam, 1997-ben három nemzetközi bajnokságot nyertem, de amikor 2002-ben a patraszi Európa-bajnokságra készültem, egy bokasérülésem után kiderült, hogy a lólengés az én igazi szerem. Mivel ezüstérmet nyertem, a kérdés végleg el is dőlt.

- Már 2004-ben, 19 évesen Eb-bronzérmes, öt éve pedig Eb-aranyérmes volt, hogy bírja ezt a feszített tempót?
- Mentálisan kicsit nehéz, mert szinte minden hétvégén versenyem van. A testem bírja, de fejben szoktam érezni a fáradtságot. Ha fáradtak az izmaim, attól még meg tudom csinálni a gyakorlatot, de ha mentálisan nem vagyok ott, akkor sokkal nehezebb. A sérülések is elkerültek, csak minimális csuklófájdalmaim voltak, amelyek a ló miatt jöttek elő.

- A lólengés a legkeményebb szer?
- Ez a versenyzőkön múlik, de a lólengés abban mindenképpen nehéz, hogy nem lehet pihenni a gyakorlat közben: negyvenöt-ötven másodpercig végig a kezemen támaszkodom. Én ezt tartom a legnehezebbnek, amit főleg akkor érzékelek, amikor egy hét kihagyás után újra edzésbe állok.

- Mi történik ilyenkor?
- A világbajnoki arany után csak naponta egyszer edzettem, majd visszatértem ugyan a napi kettőre, de a következő három Világkupán már nem tudtam megismételni a vb-s produkciómat. A csúcsteljesítményt a vb idejére időzítettem, s utána a lendületem megmaradt ugyan, de tizedeket romlottam.

- Négy éve kezdődött az a rossz sorozat, amelynek a végén nem jutott ki Pekingbe, 2006-ban például kétszer is leesett a lóról a csapatbajnokságon.
- Néha előfordul. Talán bennem van, hogy az itthoni mezőnyben rontással is versenyt lehet nyerni, de jönnek fel a többiek, így tisztában vagyok vele, hogy egyre nehezebb a dolgom Magyarországon is. Az edzőm tökéletesen fel tud készíteni fejben és testben is, emiatt évről évre tudom is hozni a formámat. De nem vagyok gép, én is ember vagyok, a tornában pedig nem lehet papírformáról beszélni.

- Hányszor érezte azt, hogy a pontozás miatt túlságosan szubjektív sportág a torna, és emiatt nem úgy végzett egy versenyen, mint ahogyan szeretett volna?
- Egyedül a 2006-os óvásomnál éreztem így (a már kihirdetett második hely helyett a negyedikre sorolták vissza Berkit a voloszi Eb-n - a szerk.), de amúgy a karrieremet sikerült úgy felépítenem a bírók és a versenyzők előtt is, hogy ha jól teljesítek, akkor olyan pontszámot kapok, amilyet megérdemlek. Végigjártam a ranglétrát, nemcsak a nevemre, hanem a tudásomra is megkapom a megfelelő pontszámot, de hosszú évek munkája volt, mire elértem, hogy korrektül értékeljenek. De a tornában is megvannak a bírók kedvencei. Ha van egy hazai versenyző, akkor nehezebb a dolgom. A tavalyi, londoni vb-n ezüstérmes lettem, nyolc bíróból öt ázsiai volt, és bár én voltam a jobb, mégsem nyertem.

- A kihagyott pekingi olimpia után mennyire volt romokban? Nehéz volt az újrakezdés?
- Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy feladjak mindent. A kvalifikációs világbajnokság után két hétig magam alatt voltam, utána pedig bíztam a szabad kártyában, amely végül nem egy olyan sportolóé lett, aki megérdemelte volna. Egy jemeni tornász kapta. Tudtam, hogy fiatal vagyok, és van esélyem a talpra állásra, egy újabb olimpiára.

- Ezúttal milyenek az esélyei a kijutásra?
- Legutóbb csak a világbajnoki aranyérmes kapott kvótát, míg jövőre, Tokióban elég dobogóra állni. Viszont van egy újítás, két további szeren is indulnom kell a vb-n, és az átlagpontszám 85 százalékát el kell érnem.

- Összességében javultak vagy romlottak az esélyei?
- Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon régóta lovazom, az edzés csak a lóról szólt, igaz, tréningek után át-átmentem a többi szerre is pihenésképp, de csak pár alapgyakorlattal bohóckodtam, hogy kitörjek a monotonitásból. Idén január elseje óta már az ugrást és nyújtón is gyakoroltam, s arra jutottam, hogy ezzel a két szerrel nem lesz gond. Ennél nehezebb lesz lólengésben a dobogón végezni.

- A vb-arany azt bizonyítja, hogy a másik két szeren való gyakorlás nem ment a lólengés rovására. Ön hogy érzi?
- Eleinte éreztem, hogy teljesen más az izomzatom, mint ami az ugráshoz és a nyújtóhoz kellene, emiatt sem teljesítettem olyan jól korábban az Eb-n. Ráadásul a súlypontom is megváltozott, de az év második felére már sikerült elérni, hogy a lovat mindez ne zavarja.

- Ha azt mondom, Hsziao Csün, mi jut az eszébe?
- Hát, kaptam tőle pár pofont, az biztos. A legnagyobbat a kvalifikációval, amikor - a kínai csapat sikere miatt - neki már nem kellett nyernie az olimpiához, mégis világbajnok lett, az én ezüstérmem pedig nem volt elég a pekingi induláshoz. Ettől függetlenül korrekt és jó versenyző, a háttérben zajló dolgokról pedig nem a sportolók tehetnek. Abban a pillanatban jobban teljesített, és a helyében én is ezt tettem volna.

- Mit gondol, ha ott lett volna Pekingben, megnyerhette volna a magyarok negyedik aranyát?
- Azzal a munkával, amit előtte évről évre végeztem, ha nem is simán, de olimpiai aranyérmes lehettem volna, és ez rossz érzés volt. De ez csak feltételes mód, hiszen lehet, hogy ha indulok, a selejtezőben rontok. Ezért inkább azzal foglalkoztam csak, hogy Londonban ott kell lennem.

- A barátnőjének, Gál Máriának mennyi esélye van kijutni az olimpiára?
- Taekwondóban válogatott versenyző, jövőre neki is kvalifikációs vb-je lesz, az lenne a legjobb, ha mindketten kijutnánk. Versenyről versenyre egyre jobb, a tehetsége megvan hozzá, ha jó napot fog ki, akkor megcsinálhatja.

- A saját vb-aranyát odaadná egy olimpiai aranyért?
- Egy Eb-aranyat igen, de a világbajnoki címet nem áldoznám fel. Szeretem megélni a pillanatokat, és a mostani aranyat már senki nem veheti el tőlem. Ez kellett is ahhoz, hogy előbbre jussak.

- A négy Eb-arany után szerzett vb-győzelmével végleg a nagy elődök nyomdokaiba lépett. Ha Pelle István, Magyar Zoltán, Sivadó János, Guczoghy György, Borkai Zsolt és ön legjobb formájukban együtt szállnának versenybe, ki nyerne?
- Mint minden sportág, a torna is sokat változott az elmúlt években. Szerencsére vagyok olyan viszonyban Magyar Zoltánnal és másokkal is, hogy tudjam, két lábbal állnak a talajon. Tisztában vannak vele, hogy amit ma én csinálok, az sokkal nehezebb, mint amit ők csináltak a saját idejükben. Még akkor is, ha esetleg sok elem az ő nevükhöz is fűződik a gyakorlatomban. Az ő gyakorlataikat melegítőfogásnak fognám fel, ma én sokkal nehezebbeket alkalmazok.

Ezzel a gyakorlattal lett világbajnok:

- A magyaroknak miért nincs vagy nem volt soha olyan, több szeren is klasszis versenyzőjük, mint például Vitalij Scserbo, aki 1992-ben hat aranyérmet nyert? Ez csak tehetség kérdése, vagy egyéb okai is vannak?
- Nem tudom, hogy ez itthon miért nem működik. Talán azért, mert pénz nélkül nehéz olyan profi sportot csinálni, mint külföldön. Itthon sok sportág amatőr szintű beruházással gazdálkodik évente, így nem könnyű kinevelni a fiatal tehetségeket. Kevesen vagyunk, a torna pedig nem elég népszerű, holott az olimpiákat tekintve nézettségben dobogósnak számít. Változtatni kellene az anyagi helyzeten, a tornatermeket fel kellene újítani, és a sportorvosi körülményeket is fejleszteni lehetne. Egy tizennyolc éves versenyző roppant nehéz helyzetben van, az érettségi után nem biztos, hogy még a szüleire akar támaszkodni, más lehetősége pedig nemigen van.

- Milyen változásokat vár attól, hogy a szakmabeli Borkai Zsolt lett a MOB új elnöke?
- Nagyon bízom abban, hogy az új kormány és Borkai Zsolt megválasztása hozzájárulnak a sport fellendüléséhez, és a tornának is jobb lesz. Nekem szükségem van egy új lóra, hogy fel tudjak készülni a vb-re, ígéretet már kaptam arra, hogy a MOB segíteni fog.

- Mennyibe kerül egy új ló?
- Mindennel együtt ötezer-ötszáz euró (másfélmillió forint).

- A közelmúltban még szponzort is keresett. Még mindig?
- Igen. Nagyon sok versenyünk van, amelyeket a klubom, az Újpest nem tud finanszírozni. A másik, amiért szükségem lenne szponzorra, hogy a megélhetésem könnyebb legyen. A pénzből sosem elég, de itt most nem erről van szó.

- Világbajnokként nem lehet megélni a tornából?
- El lehet lenni belőle, de esélyem sincs a jövőmet megalapozni. Amíg külföldön egy olyan eredményeket elért sportoló, mint én, azt mondhatja, hogy a pályafutása után nem sok mindent kell már tennie, addig én kapkodok azért, hogy összegyűjtsek valamennyi pénzt.

- Egy olimpiai arany ezen sokat változtatna, igazságosnak érzi ezt?
- Anyagilag tényleg óriási a különbség egy olimpiai és egy világbajnoki arany megbecsültsége között. Tény az is, hogy sok a magyar világbajnok, viszont egyre kevesebb az olimpiai bajnok.

- Mit gondol a magyar sport jelenlegi helyzetéről?
- Volt egy mélyrepülés, annak ellenére, hogy minden sportágban megvan az utánpótlás, és nehéz dolga van a csapatok kijelölésekor akár a tornaszövetségnek is. Viszont itt valami óriási csodának kéne történnie, hogy változzanak a körülmények, és mindenki nyugodtan tudjon készülni. Sok sportoló hiába főállású, nem keres többet a minimálbérnél. Engem az érmek és az eredmények elérése inspirál a legjobban, de én is pénzből élek.

- Mit jelent önnek, hogy a Nemzetközi Tornaszövetség szerint ön a világ legjobbja lólengésben?
- Fontos dolog, hogy így fejezem be az évet, mert erről a világranglista alapján döntenek, s mivel a Világkupában én szereztem a legtöbb pontot, így ismét én emeltem fel az év végén a kupát. Ezt megelőzően 2009-ben és 2007-ben is én voltam a legjobb lovon, azaz évről évre tudom hozni azt a formát, amit kell.

- Idén akár az év sportolója is lehet Magyarországon.
- Tavaly ötödik voltam, idén pedig a legjobb háromban végeztem, az majd december 21-én derül ki, hogy ki nyert. A díjról a sportújságírók döntenek, és szerintem ez a legnagyobb elismerés, amit egy versenyző kaphat. Szeretek győzni, de nagyon sok jó sportoló van Magyarországon, így ha közülük a második vagy a harmadik legjobbnak választanának, én annak is örülnék.