Mielőtt belemennénk a részletekbe, rögzítsük a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség által kizárt országokat.
Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kína, Moldova, Oroszország, Örményország, Törökország és Ukrajna.
Nem kell ahhoz a sportág bennfentesének lenni, hogy lássuk, a díszes kompánia tagjai között olyan országok is vannak, amelyek korábban meghatározó szerepet töltöttek be ebben a súlyemelésben.
Kína és Oroszország mindenképpen ilyen,
de ide sorolhatóak a kazahok és a törökök is. Hogy a sportvilág ingerküszöbét mégsem érte el mindez, arra többféle magyarázat létezik.
Az első – talán a legkézenfekvőbb -, hogy az emberek ma már szinte csak legyintenek arra, ha meghallják, hogy egy súlyemelő doppingolt és lebukott.
Nagyjából olyan hírértéke van ennek, mintha arról írnánk, hogy a nap keleten kel és nyugaton nyugszik.
Bár az Aján Tamás vezette nemzetközi szövetség tényleg mindent megpróbál – szinte a lehetetlennel kísérletezve -, hogy a sportágat megtisztítsa, ez a tevékenység sokszor nem több, mint a felszín kapargatása.
A súlyemelés ugyanis azon sportágak körébe tartozik, ahol a legjobbaknak évente kettő, maximum három jelenésük van világversenyen, a maradék időt a világtól távoli edzőtáborokban töltik, ahol egyesek a tárcsák és a rudak mellett a kémcsövek és az ampullák társaságában múlatják napjaikat.
Minden edzőtáborba amúgy sem lehet doppingellenőrt küldeni,
így aztán az IWF harca is olyan tevékenységnek hat, mintha kiskanállal hordanánk ki a Dunából a vizet.
Van azonban egy másik oldala is annak, hogy a kilenc nemzet eltiltása csak a bennfenteseket késztette hümmögésre. Ez pedig az, hogy
a súlyemelésnek nincsenek világszerte elismert sztárjai.
Ebben a sportágban nincs egy Roger Federer vagy egy Usain Bolt szintű sportoló. Ráadásul szerencsétlen IWF akkor is lyukra fut, ha megpróbál valakiből sztárt csinálni. Évekkel ezelőtt a kazah Ilja Iljinről tényleg úgy beszéltek, mint aki a súlyemelés nagy csillaga lesz. Jóképű, fiatal, erős, nem mellesleg világ- és olimpiai bajnok. Mi kell még?
A gyönyörűnek induló történet akkor vált a nevetség tárgyává, amikor ez a kazah jóember lebukott. Ilin 2005-ben, 2006-ban, 2011-ben és 2014-ben is világbajnok lett, miközben 2008-ban és 2012-ben olimpiát nyert.
Jelenleg az a helyzet, hogy a két olimpiai aranyát doppingolás miatt elvették tőle, de négy vb-aranyát megtarthatta, hiszen ezeken a világbajnokságokon „tisztán” versenyzett.
Nézzük a dátumokat! 2011-ben az olimpiai kvalifikációs vb-n úgy nyert, hogy nem doppingolt, egy évvel később, a londoni olimpián meg igen. Nem életszerű, még akkor sem, ha ebben az esetben is bizonyítani kellene a feltételezéseket. Itt egy olyan sportolóról beszélünk, aki Kazahsztán kétszeres olimpiai bajnoka, Instagram-oldalának pedig csaknem félmillió követője volt 2016-ban.
Hogy a súlyemelés mekkora bajban van, arra tényleg nincs jobb példa, mint az oroszok és a kínaiak kizárása.
A sportág két óriásáról beszélünk.
Ezeknek a nemzeteknek az emelői minden világbajnokságon és olimpián taroltak. A 2004-2016 közötti négy nyári olimpián Kína súlyemelői összesen 20 (!) olimpiai aranyérmet nyertek – olimpiánként ötöt. Kína az elmúlt 30 évben a súlyemelés legmeghatározóbb és legsikeresebb nemzete volt.
Képzeljük csak el, mekkora bajban lehet a sportág és az IWF, ha odáig fajul a dolog, hogy doppingolás miatt Kínát is ki kell zárnia. Ez az ország nemcsak az eredményekben, hanem a súlyemelés sportdiplomáciájában is rendkívül erős volt.
A 2017-2021 közötti időszakra megválasztott végrehajtó bizottságban azonban már egyetlen kínai sincs – az ország kiszorult a sportág vezetéséből.
Ez korábban elképzelhetetlen lett volna. A magyar elnök Aján Tamásnak Ázsia mindig is erős hátországot jelentett, ennek a kontinensnek pedig Kína (volt) a súlyemelő nagyhatalma. Most pedig az ázsiai kontinentális szövetséget egy katari vezeti, miközben a földrészről a sportági vezetésben van iraki, thaiföldi, indiai és üzbég sportdiplomata. Az IWF első alelnöke a thaiföldi Intarat Yodbangtoey.
A kilenc ország kizárása azért is drasztikus lépés, mert 2016-ban – amikor a súlyemelés ugyanezekkel a problémákkal küszködött – még más volt a helyzet. Rióban az orosz súlyemelők már el sem indulhattak – a kizárás oka természetesen a dopping volt, de Kínával szemben akkor még nem léptek fel. A nemzetközi sportvilágban mindenki tudja, hogy a kínai sportolók hogyan kötöttek örökbarátságot a tiltott teljesítménynövelő szerekkel. Nem kizárólag a súlyemelők, persze.
Ha pedig valaki akkora szemellenzővel és füldugóval járt-kelt, hogy erről nem értesült, annak a Németországban élő a 79 éves orvos, Hszüe Jin-hszian, nyitotta fel a szemét.
Az orvosnő, aki a nyolcvanas években több sportág válogatottja mellett is dolgozott, arról beszélt, hogy szerinte tízezer kínai sportoló volt érintett az államilag irányított doppingolásban. A Németországban menedéket kérő Hszüe Jin-hszian már 2012-ben is megfogalmazta vádjait, most pedig azt állította, hogy a korábbi kínai érmek „doppingban lettek áztatva”, s szerinte valamennyit vissza kellene venni. A doktornő kilenc sportágat nevezett meg.
A lista: labdarúgás, kosárlabda, röplabda, atlétika, úszás, asztalitenisz, műugrás, torna és a súlyemelés.
Ezekben a sportágakban Kínában államilag ellenőrzött doppingolás folyt.
A Magyar Antidopping Csoport vezetője, Tiszeker Ágnes egy, a távirati irodának október 30-án adott nyilatkozatában kiemelte, hogy a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség fantasztikus doppingellenes programot hajt végre
Az IWF tényleg nagyon sokat tesz azért, hogy csak olyan sportoló kerüljön ki olimpiára, aki meg van szűrve.
A szövetség a világ és Európa legjobb, a WADA által akkreditált laborjaival dolgoztat, és mégis, a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni minták újravizsgálatánál rengeteg pozitív esetük volt.
Az IWF erre még tovább fokozta az ellenőrzéseket, nagy számban történnek ma is mintavételek, miközben azokat az országokat, ahol három vagy ennél több pozitív eset fordult elő az olimpiai újravizsgálatok tanúsága szerint, nemrég egy évre eltiltotta a versenyzéstől." - nyilatkozott a Magyar Antidopping Csoport vezetője.
Hangsúlyozta, nagyon fájdalmas büntetés ez az érintett kilenc országnak, köztük Oroszországnak és Kínának, hiszen nem indulhatnak kontinentális bajnokságon, az idei világbajnokságon sem.
Én azt gondolom, példa értékű, amit az IWF tett a kilenc ország eltiltásával, nem tudok róla, hogy bármely más szövetség hasonló lépésre szánta volna el magát.
Bízzunk benne, a fegyelmi büntetésnek lesz visszatartó ereje, én nagyon drukkolok, hogy az IWF erőfeszítései lassan beérjenek, s a doppingolás visszaszorulása tapasztalható és kézzel fogható legyen." - mondta Tiszeker Ágnes.
Kérdés, hogy ez a folyamatos küzdelem mennyire hatja meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. 2017. június 9-én Thomas Bach olyat mondott, amit előtte NOB-elnök a nyilvánosság előtt sohasem. A német sportdiplomata úgy fogalmazott, hogy ha a súlyemelés nem talál megoldást a sportágat egyre jobban behálózó doppingproblémáira, a 2024-es nyári játékok műsorán már nem lesz ott. Márpedig azt mindenki tudja, hogy ez a döntés egyenlő lenne a sportág halálával.
A 2020-as tokiói olimpia programja ugyan már régen megvan – ezen szerepel a súlyemelés -, de
egyes szakértők azt sem zárták ki, hogy a NOB képes törölni a sportágat a Japánban megrendezendő olimpiáról is, ha a dopping rövid időn belül nem tűnik el a súlyemelésből.
Nem kell ahhoz túlságosan művelt sportdiplomatának lenni, hogy tudjuk: a dopping nem fog teljesen eltűnni a súlyemelésből. Mindig lesznek olyan sportolók, akiket megkísértenek a tiltott szerek és ezekhez nyúlnak annak érdekében, hogy olimpiai vagy világbajnokok legyenek. Bár az IWF valóban rengeteg doppingellenőrzést végez (2012-ben 120-nál is több országban közel 2000 mintát vettek le), kérdés, mennyire lehet hatékony ez az ellenőrzés.
Hogy Thomas Bach miért pont 2017 nyarán sokallt be, és miért pont a súlyemelést állította a középpontba, arra viszonylag egyszerű a magyarázat. A 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpián levett minták újabb vizsgálata után a súlyemelés volt az, ahol a már kihirdetett végeredmények alaposan megváltoztak.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak hatalmas blama, hogy négy vagy akár nyolc évvel egy-egy olimpiát követően új győzteseket, érmeseket kell hirdetni.
Ilyen eset persze nemcsak a súlyemelésben fordult elő korábban, de a NOB most - nem túl fair módon - rászállt a súlyemelésre.
A lengyel Tomasz Zielinski a 2016-os riói olimpián doppingolás miatt el sem indulhatott. Négy évvel korábban, Londonban a 94 kilós férfiversenyben a kilencedik helyen végzett. Hitte ezt akkor. Aztán mára a helyzet odáig jutott, hogy a londoni kilencedik helyezés harmadikká, azaz bronzéremmé változott. Miért?
Mert az akkori indulók közül hat versenyzőt doppingolás miatt utólag kizártak.
Többek között az eredeti arany-, az ezüst- és a bronzérmest is, jelen állás szerint az ötödik helyet megszerző, iráni Szeid Mohhamadpur az olimpiai bajnok. Az eredetileg nyolcadik helyezett Kim Min Dzse kapja meg az ezüstérmet, a kilencedik Zielinski a bronzot.
A 2012-es londoni olimpia férfi 94 kilós súlycsoportjának végeredménye a verseny után:
1. Ilja Iljin (kazah) 418 kg
2. Alexandr Ivanov (orosz) 409 kg
3. Anatolie Circiu (moldáv) 407 kg
4. Andrej Demanov (orosz) 407 kg
5. Szaid Mohammadpour (iráni) 402 kg
6. Intigam Zairov (azeri) 397 kg
7. Almas Utyesov (kazak) 395 kg
8. Kim Min Dzse (koreai) 395 kg
9. Tomasz Zielinski (lengyel) 385 kg
A doppingminták újbóli megvizsgálása utáni hivatalos, 2016-os végeredmény:
1. Szaid Mohammadpour (iráni) 402 kg
2. Kim Min Dzse (koreai) 395 kg
3. Tomasz Zielinski (lengyel) 385 kg
4. Alekszandr Makaranka (fehérorosz) 384 kg
5. Konsztantyin Pilijev (ukrán) 372 kg
6. David Kavelasvili (görög) 370 kg
Csak ez az egyetlen példa jól mutatja, hogy mindez mennyire kínos lehetett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Nyár óta az IWF előre menekül.
Miközben a különböző munkacsoportok lázasan dolgoznak egy új, doppingellenes stratégia kidolgozásán (ki tudja, hányadik ilyen dokumentum lesz ez már), addig kénytelenek voltak a leginkább fertőzött kilenc országot távol tartani az anaheimi világbajnokságtól. Mondjuk,
azon érdemes elgondolkodni, hogy Észak-Korea hogy kerülte el mindezt,
de erre is csak azt lehet mondani, hogy amíg nincs bizonyíték, addig mindenkit megillet az ártatlanság, pontosabban a doppingmentesség vélelme. Ám néhány nappal ezelőtt ez a történet is új fordulatot vett.
Észak-Korea sem lesz ott a súlyemelő-világbajnokságon.
Mondjuk ennek talán nem a doppinghoz van köze. A távolmaradásról hozott észak-koreai döntésről az olimpiai sportokkal foglalkozó insidethegames portál adott hírt november 4-én. A budapesti székhelyű Nemzetközi Súlyemelő Szövetség nem kapott semmilyen hivatalos magyarázatot a phenjani elhatározásról, de a háttérben feltételezhetően a két ország közötti feszültség áll. A kapcsolatok megromlása azután következett be, hogy a Koreai-félszigeten tartóssá vált a válság az észak-koreai nukleáris fegyverprogram folytatódása miatt.
Az IWF magyar elnöke, Aján Tamás szerint a sportág történetében példa nélkül álló döntésnek minősítette a tömeges eltiltást, és úgy fogalmazott:
a lépés tükrözi, hogy teljes mértékben el vagyunk kötelezve a tiszta sportolók megvédése mellett”.
Patrick Schamasch professzor, az IWF független antidopping-bizottságának vezetője a szövetség weboldalának azt mondta, hogy az Egyesült Államokban tartandó viadal előtt, majd a vb alatt is zajlanak vizsgálatok, és a minden korábbinál szigorúbb kontroll célja, hogy biztosítsák a verseny tisztaságát.
Hozzátette: a legutóbbi súlyemelő vb-n a résztvevők 49 százaléka esett át vizsgálaton, most Anaheimben pedig még ennél is magasabb arányú lesz a szűrés.
A súlyemelés alapsportág, amely 1920 óta folyamatosan ott van az ötkarikás játékok programján. (1896-ban Athénban és 1904-ben St. Louisban is szerepelt, de ekkor még nem külön sportágként, hanem atlétikai versenyszámként, súlycsoportok nélküli egykaros és kétkaros súlyemelő versenyeken hirdettek győzteseket.)
A 2020-as tokiói olimpián lesz tehát 100 éve annak, hogy a súlyemelés önálló sportágként szerepelhet.
Ám jelenleg a súlyemelés olimpiai centenáriumával senki sem foglalkozik.
Most az a tét, hogy a sportág megmeneküljön, hogy a NOB leszálljon róla, hogy elkezdődjék a megtisztulás.
A szkeptikusok szerint ez utóbbi soha nem következik be. Bármennyire is sajnálatos, mostanra eljutottunk oda, hogy a súlyemelés olimpiai műsorból történő eltávolítása sem rengetné meg a sportvilágot. Mint ahogyan az sem rengette meg, hogy a november 28-án kezdődő világbajnokságon a sportág egykori nagyhatalmai közül többen nem lehetnek ott. Kár ezért.
Mert a súlyemelés amúgy izgalmas, a televízióban jól közvetíthető, egyszerű szabályrendszerrel rendelkező sportág.
Ha viszont egyszer bekövetkezik, hogy a folyamatos doppingesetek miatt leveszik az olimpia műsoráról, aligha lesz visszaútja az ötkarikás játékokra.