A magyar ökölvívással keveset foglalkozók is tudják, hogy az amatőr és a profi bokszolók között mostanában elég feszült a viszony. A dologban számomra az az érdekes, hogy az a Rácz Félix áll a csatatér egyik oldalán, aki egy évvel ezelőtt – Kovács Istvánnal karöltve - elég keményen kampányolt azért, hogy Csötönyi Sándort váltsa le a közgyűlés. Akkor úgy tűnt, hogy az ön személye egyben a konszenzust is jelenti. Mi történt, hogy ez végül nem így lett?
Nem tagadom, hogy vannak problémák a profik és az amatőrök között. Rácz Félix és Kovács István egy éve nem értem kampányolt, hanem azért, hogy Csötönyi Sándor távozzon. Szerintem egyikük sem gondolta azt, hogy én elnök leszek.
Mára eljutottam oda, hogy rájöttem, a legtöbbet ezért a sportágért most az elnöki székből tudok tenni.
Senkitől sem veszem jó néven, ha az ökölvívással szemben romboló tevékenységet végez – még Rácz Félixtől sem.
Egy sportág van: az ökölvívás, amibe beletartoznak a profik és amatőrök. Ennek én vagyok az elnöke. Nem vagyok diktátor, mindenkit meghallgatok, demokrácia van, de a végén én döntök. A folyamatos szurka-piszkák közepette nehéz dolgozni.
Ezért nekem annyi kérésem van csak, hogy hagyjon bennünket mindenki békén, hadd dolgozzunk.
Sem én, sem a kollégáim nem akarnak rosszat az ökölvívásnak. És tartsák be a szabályokat. Ha ez így lesz, nem lesz itt semmi gond. Pillanatnyilag ugyanis – akár tetszik, akár nem – a magyar ökölvívást velem azonosítják. Nem azokkal a gálákkal, amelyeket Rácz úr szervez.
Ön ezeken a gálákon nem vesz részt, mint a MÖSZ elnöke?
Volt, hogy elmentem, de az utóbbiakon már nem jelentem meg, mert nem kaptam meghívást. Budakalász volt az utolsó, ott éreztem, hogy az állandó rombolás az idegeimre megy.
Arról nem is beszélve, menyire sértő a számomra, hogy a február 16-i Szellő Imre-Gyenisz Gracsov mérkőzést úgy adják el, hogy itt van az a Gracsov, akit az én egyetlen legyőzőmként hirdetnek a plakáton.
Ne haragudjon, engem nem lehet ebbe a helyzetbe hozni.
A tiszteletlenség nem megbocsájtható, és nem is tűröm el senkitől. Persze, tudom, el kellett adni a gálát, ha az én nevemet írják oda, az más kategória lesz. De jóérzésű ember ilyet nem csinál. Aztán persze ezt is elengedtem.
Továbbra sem értem, miért nem tudnak megférni egymás mellett a profik és az amatőrök? Hiszen már eljutottunk oda, hogy az amatőrök és a profik között is létezik átjárás.
Először is azt kellene tudnom, hogy mi Rácz Félix célja. Ezt szerintem rajta kívül senki sem tudja.
Szerintem, ha elolvassuk azt, amit mond, egyértelmű a válasz: nagyobb beleszólást szeretne magának a Magyar Ökölvívó Szakszövetség életébe, döntéseibe.
Ez az, ami nem fog bekövetkezni. Nem is következhet be, hiszen az ő személye nem felel meg az alapszabályban rögzített feltételeknek, amellyel részt vehetne a döntésekben.
Ha így van, akkor valójában kicsoda Rácz Félix ebben a történetben?
Ő egy kiváló menedzser. Az alapszabályunk szerint sem lehet beleszólása a szakszövetség életébe.
Pedig Rácz azt nehezményezi, hogy a profik közül senki sincs benne a szövetség elnökségében.
Az elnökségben valóban nincs képviselője a profiknak.
Tételezzük fel, hogy mégis bent lennének a grémiumban. Hány képviselőjük lehetne?
Egy. Egy ember egy testületben nem feltétlenül képes azoknak az érdekeit érvényesíteni, akiket képvisel.
Pont ezért nem lenne egy gesztus az önök részéről, ha az elnökségben a profik is kapnának egy helyet?
Mondja meg, ki az, aki közülük olyan befolyásos sportvezető, akinek helye lehetne az elnökségben. Ha esetleg Rácz Félix magára gondolt, azaz ő szeretne az elnökségben benne lenni, akkor ettől nagyon messze van.
Ha valaki fel akar mászni egy fára, akkor nem vágja le az ágakat. Ha tényleg úgy gondolja, hogy vállvetve kellene együtt dolgoznunk, akkor miért üti folyamatosan a másikat?
Nekem lenne ötletem, hogy tudnánk együtt dolgozni, csak ha állandóan zúg a fúrógép, úgy nagyon nehéz ezt tető alá hozni.
Amíg én elnök vagyok, addig nem látom esélyét annak, hogy Rácz Félix elnökségi tag legyen.
A legnagyobb baj talán mégsem ez, hanem a magyar ökölvívás folyamatos eredménytelensége. Az eddigi utolsó olimpiai érem pont az ön nevéhez fűződik, ennek is 18 éve már, hiszen 2000-ben, Sydney-ben nyert bronzérmet. 2016-ban azt, hogy két ökölvívó kijutott Rióba, úgy ünnepeltük, mintha valaki érmet nyert volna az olimpián.
Nem tudok vitatkozni. Pont azért vagyok itt, hogy ez megváltozzon. Mondjuk az is tény, hogy az olimpiára való kijutás borzalmasan megnehezedett.
A saját példámat hozom fel: 1996-ban a dániai Európa-bajnokságon bejutottam a legjobb nyolc közé, ez pedig belépőjegyet jelentett az atlantai olimpiára. Most meg egy Európa-bajnoki cím kell mindehhez.
Ez nem az ökölvívást érinti egyedül, szinte minden sportág olimpiai kvalifikációs szisztémája megváltozott, nehezedtek a kijutás feltételei.
Így van. Nyilván nagyon könnyű lenne azt mondani, hogy nem dumálni kell, verjünk meg mindenkit, és akkor nem lehet gond az olimpiai szereplés. Csakhogy ez nem így működik. A magyar ökölvívás sportdiplomáciai deficitje elég nagy, ezen is dolgozni kell, hogy változtassunk.
Nézze, a munkatársakkal itt, a szövetségben tényleg éjjel-nappal a sportág jobbításáért dolgozunk.
De látok mást is. Olyan tehetséges gyerekeket, akik közül a 2024-es olimpián egy éremszerzőnk biztosan lesz. De ehhez ezeket a srácokat benne kell tartanunk a rendszerben. A mostani – átmeneti – eredménytelenség egyáltalán nem ökölvívás-specifikus.
A szövetség korábban is és most is előszeretettel kommunikálta azt, hogy a profik kivéreztetik az amatőröket. Azaz, az itt felnevelt bokszolók egy pillanat alatt mennek el a profik közé, hogy ott arassák le a babérokat. Csakhogy ez más sportágban is így van, hiszen ha bárki légiósnak szegődik, óhatatlan, hogy egy-egy meccsen összefusson volt csapatával. Miért tűnik úgy, hogy mindez szinte csak az ökölvívásban nagy probléma?
A szövetség és a klubok felnevelik a versenyzőket. A versenyeztetés, az edzőtáborok szervezése a mi feladatunk – ez nem két fillér. Az amatőröket csak úgy tudjuk itt tartani, ha megfelelően tudjuk ezeket a srácokat finanszírozni. Nem véletlen, hogy az utánpótlásból a felnőttkorba lévő átmenet során tűnnek el a legtöbben a sportágból.
Harcsa Zoltán, aki az egyik legtehetségesebb amatőr bokszoló csak azért marad itt, mert a szövetség biztosítja számára a normális megélhetést.
Ön említette azt, hogy létezik átjárás a profik és az amatőrök között.
Nem tagadom, a profik között van pár olyan bokszoló – akár Szellő Imre, akár Bacskai Balázs – akit nagyon szívesen látnék a 2020-as olimpiai csapatban. Csakhogy ez nem úgy megy, hogy ide-oda ugrándozom. Ezeket a szabályokat nem én és nem a MÖSZ találta ki, hanem a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség. A másik: bárki, aki a profik közül csatlakozna hozzánk, be kell, hogy tartsa a mi szabályainkat. Azaz részt kell vennie a közös felkészülésben, az edzőtáborokban. Nem hiszem, hogy erre bármelyik profi versenyzőt rá lehetne venni.
Azok, akik ma profik, nem fognak ide visszajönni. Itt sokan azt gondolják, azért érdemes profi világbajnoknak lenni, mert akkor dőlni fog a lé.
Ez így van, csak épp az alapállás a rossz. Én úgy lettem profi világbajnok, hogy magasról tettem arra, mennyit kapok ezért. Pedig nem kerestem rosszul.
Hogyan tudják a mai gyerekek között ezt a sportágat népszerűsíteni?
Úgy, hogy járjuk a vidéket, roadshow-k keretében próbálunk minél több emberhez eljutni. Ebben nekem is nagy szerepem van, hiszen az én nevem még mindig ismert. Akárcsak Balzsay Károlyé vagy Kovács Istváné.
Őt, azaz Kovácsot rá lehet erre venni?
Nem egyszerű a helyzet vele sem.
Azért fordított nekünk hátat, mert nem viselte el, hogy az elődöm, Csötönyi Sándor a MÖSZ tiszteletbeli elnöke lett.
Miért kellett Csötönyi Sándornak ezt a tisztséget megadni?
Mert a közgyűlés így döntött, én pedig nem mehetek szembe a legfőbb döntéshozó testülettel. Még elnök sem voltam, hogy nézett volna az ki, ha azonnal szembeszállok a küldöttekkel? De ezen is túl kellene lépni, mert nagyon szeretnék együtt dolgozni Kovács Pistával.
Amióta elnök vagyok, azóta csak egyszer találkoztunk, pedig anno nagyon jó barátok voltunk, mindig egy szobában laktunk. Rengeteg segítséget kaptam tőle, akár a profi karrierem kezdetén, akár a szponzorok szerzésében. Ő egy értékes szereplője ennek a sportágnak.
Viszont Pista irányításhoz szokott ember. Ő az egyik dudás a csárdában. Kettő ebből nehezen fér meg együtt.
Még nem hívtam fel őt, de meg fogom tenni.
Ha 2017 áprilisában tudta volna, mivel jár a MÖSZ-elnökség, elvállalta volna?
Fél évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy nem, mára eljutottunk oda, hogy a válaszom igen. Egyre jobban élvezem ezt a munkát, átlátom a struktúrát. Az eleje tényleg nagyon nehéz volt.
Tudom, hogy az embereket az eredményesség érdekli, nem a duma. De én ezt a szövetséget úgy vezetem, hogy minden szabályt betartok. Én senkivel nem akarok harcolni, mert mindez a munka elől veszi el az időt.
Február 2-án találkozunk a profikkal és Rácz Félixszel. Nagyon bízom abban, hogy ezen a megbeszélésen kiderül, hogy valójában mit szeretnének.