Ketten az ötvenből
1900. január 01. 00:00
Marcos Evangelista de Morais, művésznevén Cafú első egyesülete a helyi Sao Paulo FC volt. Még csak 18 esztendős volt, amikor bemutatkozhatott a csapatban, és a négy paulista bajnoki cím és a brazil pontvadászatban elért aranyérem mellett két Libertadores-kupát is nyert a gárdával. Hamarosan a válogatottban is debütált, ott volt az 1994-es vébén, ahol a selecao aranyérmet szerzett. Európába először 1995 elején szerződött, mégpedig a spanyol Real Zaragozába, de fél év elteltével újra Brazíliában futballozott, és a Palmeiras játékosa lett. 1997 nyarán aztán elfogadta az AS Roma ajánlatát. Mind a rómaiaknál, mind a válogatottban alapembernek számít.
Tavasszal igazi csúcsformában futballozott a Romában, különösen a Bajnokok Ligájában ment jól neki a játék, ahol az FC Barcelona elleni hazai meccsen gólpasszt adott, majd a Galatasaray elleni találkozón szépségdíjas gólt ért el. A Liverpool FC elleni, a továbbjutás szempontjából döntő összecsapáson pedig hiányzott, a Farkasok pedig vereséget szenvedtek, és kiestek. A vébére a brazil válogatott csapatkapitányaként utazott, és egyike volt azoknak a játékosoknak, akik egyetlen percet sem hagyta ki a World Cupon. A világbajnokságon a legjobb teljesítményt Kína és Törökország ellen nyújtotta, de mindegyik mérkőzésen jól futballozott.
A döntő nagyon különleges alkalom volt a számára, hiszen harmadszor fordult elő vele, hogy világbajnoki fináléban lépett pályára, amivel korábban senki sem dicsekedhetett. Ő emelhette magasba a trófeát, és ezt követően elköszönt a világbajnokságtól - igaz, ezen kijelentését azóta saját maga cáfolta. A Romában ősszel is alapembernek számít, de akárcsak a csapatnak, neki sem megy olyan jól a játék, ráadásul rendszeresen sérüléssel bajlódik.