Kovács Zoltán élete végéig szerződött Újpestre

Manapság illik megbecsülni, ha szeretnek egy magyar futballistát. Márpedig Kovács Zoltánt imádják Újpesten. A lila-ultrák már évekkel ezelőtt dalba foglalták a nevét, a Megyeri úti elöljárók pedig hosszú távon számítanak rá. Öt-hat évig még játékosként, később pedig vezetőként. Kovács viszont nem években, hanem évtizedekben gondolkodik.

Örök hajtós, örök fiatal, örök kedvenc, örök góllövő Fotó: MTI

- Milyen manapság a magyar futballisták megítélése?
- A korábbiakhoz képest romlott. Pedig az én generációmat kevésbé érheti szemrehányás, mint például amit tíz évvel ez előtt, az élvonalba kerülve tapasztaltam. Aláírom, a színvonal semmit sem emelkedett, ugyanakkor a rendszerváltozás idején alakult ki az a rossz kép a futballistákról, ami ma is él az emberekben.

- Ha jól tudom, ön még jól is viseli a kritikákat.
-De csak olyanoktól, akik szagoltak már futballöltözőben gerozánt, s benne éltek a sportágban. Aki csak a tévé előtt, sört szopogatva látott sporttelepet, attól nem viselem el a korholást. Pláne, ha az illető tanult szakmát űz, majd olyan műfajt becsmérel, amihez tehetség kell.

- Azért talán tudja, hogy elsősorban a pénzt és a nívótlan produkciót hozzák fel érvként a labdarúgók ellen.
- Tudom hát, de amikor a '90-es évek elején felkerültem az MTK első csapatába, a hagyományoknak megfelelően abszolút nem becsülték meg a saját nevelésű játékosokat, igaz, azóta annak a többszörösét keresem. Viszont sohasem volt lelkiismeret-furdalásom, mivel mindig megszakadtam a pályán a győzelemért. Remélem, a civil életben is sok olyan ember van, aki hasonló lelki békében tud hazamenni.

- Mire véli, hogy még az ellenfél szurkolói sem pocskondiázzák, noha a hajdani újpesti szupersztárt, Bene Ferencet is kikezdték, pedig a légynek sem ártott?
- Talán azért, mert sohasem hergelem a rivális csapatok táborát. Jóllehet számomra is kiemelt jelentőségű egy Fradi elleni derbi, de elsősorban a pályán akarok kitűnni, nem a külsőségekben és főként nem indulatokban. Elképzelhető, a ferencvárosi hívek is becsülik bennem azt, hogy totálisan kötődöm Újpesthez, s ez valószínűleg fordítva is igaz. Nevezetesen a lilák, ha nem is szeretik, elismerik Lipcsei Peti Üllői úti hűségét.

- Elégedett az eddigi karrierjével?
-Az újpestivel igen. Sajnos azonban nem sikerült feljutnom a francia élvonalba csapatommal, a Chateauroux-val, s az igazi nagycsapatokban sem bizonyíthattam. Arra viszont büszke vagyok, hogy két és fél éves külföldi szereplésem alatt, előbb a görög PAOK Szalonikinél, majd a Chateauroux-ban nem epizódszereplő s amolyan megtűrt kelet-európai légiós voltam, hanem alapember.

Kovács és a góllövő cipő Fotó: MTI

- Hallotta, hogy magyar Shearernek nevezték el a Megyeri úton?
- De még mennyire, s boldog voltam, jóllehet már akkor is éreztem, erősen túlzó a párhuzam. Emlékszem, amikor Franciaországban futballoztam, az újpesti honlapon nyitottak egy topicot nekem, s ott jellemzett úgy egy szurkoló magyar Shearerként, mint örök hajtós, örök fiatal, örök kedvenc, örök góllövő.

- A pályán kivel értette meg magát a legjobban?
- Véber Gyurival, tőle forintos labdákat kaptam, de imádtam Szlezák Zolival és országos cimborámmal, a jelenleg a holland Bredában légióskodó Fehér Csabával is egy csapatban futballozni.

- Már gyerekkorában is Újpesten szeretett volna futballozni?
- Nem, és akkoriban nem is voltam Újpest-drukker, az édesapám annál inkább. Cipelt is magával a Megyeri úti meccsekre, mégis az MTK-ban kezdtem el focizni, mert anno ott volt a legjobb az utánpótlás-nevelés. Milyen az élet, éppen a mostani újpesti pályaedzőm, Szabó György vitt magával Nagytétényből az MTK-hoz. Neki és Kenyeres Imrének rengeteget köszönhetek, pedig akadt gondjuk velem elég, mivel meglehetősen sértődékeny voltam, de sohasem másokra, hanem magamra haragudtam.

- Mennyire hasznos, netán némileg káros, hogy jelenlegi edzőjük, Szabó András korban közel áll a játékosokhoz?
- Amennyiben valaki nem él vissza a baráti hangnemmel, biztosan működik a kapcsolat, ugyanis a célunk közös, jó Újpestet akarunk. A játékosok részéről intelligencia kérdése a trénerrel való viszony kialakítása, s csak a buta ember él vissza a jóindulattal.

- Örülnek, vagy bánkódnak a bajnoki rajt elhalasztása miatt?
- Sajnáljuk, mert már nagyon várjuk a zöldek elleni rangadót. Kár lenne tagadni, Magyarországon egy Újpest-Fradi derbin érezzük igazán futballistának magunkat, ám egy évben kevés ilyen fellépés van.

- Véletlenül sem szeretném visszavonultatni, mégis, megkérdezem: mivel szeretne foglalkozni pályafutása után?
- Eszméletlenül jól esett, amikor Gyulay Zsolt, az Újpest klubigazgatója néhány hónappal ez előtt jelezte, tudja, hogy van még 5-6 évem a pályán, de utána jó lenne közösen felvirágoztatni a lila-fehér klubot. Ráadásul nekem is nagy álmom ez. Én nem három évre írtam alá Újpestre, hanem lélekben 13 vagy 23 évre. De mondhatnám azt is, életem végéig.

Bánki József