Nyilasi nem vállal szerepet a Fradinál

Nyilasi Tibor, a Ferencváros ezüstcipős játékosa bejelentette: a közvélemény nyomása és a klub invitálása ellenére sem vállal a közeljövőben szerepet a labdarúgóklub irányításában.

A Ferencváros honlapján az alábbi módon értékelte a történteket a klub egykori ezüstcipőse: "Van egy olyan speciális helyzetem itt a Fradiban, hogyha valami történik, akkor engem, mint vésztartalékot elővesznek, és ha komolyan, ha nem, de mindig megjáratják a nevemet. Ez most is így történt. Összeírtam a napokat, hogy velem mikor, mi történt. Ez az én érdekem, hogy elmondjam, mert nem szeretném, ha úgy látszana, hogy Nyilasi udvaroltat magának, aztán mindig visszalép. Amikor kitudódott, hogy elmegy az előző tulajdonos, és lesz egy új befektető, november 18-án, kedden egy ismerősöm felhívott, hogy csütörtökön menjek el egy megbeszélésre egy komoly emberrel, akinek a kilétét nem árulta el. Csütörtök délután a beszélgetést megelőzően Furulyás János felhívott és azt kérte, hogy este menjek el a beszélgetésre. Jani bácsi nagyon megkért arra, hogyha felkérnek valamire, akkor ne mondjak nemet, hanem vállaljam el. Ekkor már tudtam, hogy miért kell menjek, de még mindig nem tudtam, hogy kihez. Este találkoztam aztán Kovács úrral és üzlettársával, valamint azzal az ismerősömmel, aki ezt a dolgot szervezte."

Négyesben leültünk beszélni. Kovács Ádám azt mondta, hogy Furulyás lesz az elnök úr, te meg ami akarsz lehetsz, vezérigazgatótól kezdve bármi. Csináljatok egy jó csapatot, és legyen a Fradi ismét a Fradié! Ekkor elmondtam, hogy a Sport1-nél és a szövetségnél meglévő munkát nem kívánom feladni, nem kívánok kispadra ülni, és Szeiler Józsi posztjára sem vágyok, mert az lehetetlenség nekem. Ha ezen okok ellenére tudnak nekem feladatot adni, akkor azt szívesen elvállalom. Már az első beszélgetés alkalmával jeleztem Kovács úrnak, hogy volt eddig egy tulajdonos, egy profi cég, kialakult egy profi világ, és legalább olyan, ha nem jobb, profibb menedzsmentet kell felállítani, mint amilyen az volt, hiszen a közönség nem azt várja, hogy rosszabb legyen, hanem, hogy jobb lesz. Elmondtam, hogy nekem az a kikötésem, hogy adott esetben mellettem legyen egy olyan ember, aki a jogi, gazdasági, és üzleti dolgokat intézi. Ekkor ebben egyetértettünk.

Legközelebb november 26-án, vasárnap találkoztunk dr. Horváth Gábor jogi irodájában az ügyvédi iroda dolgozóinak jelenlétében. A két órás beszélgetésen megint hangot adtam annak a kérésemnek, hogy amennyiben szakmai feladatot kapok, akkor szeretném, ha dr. Török Ferenc lehetne mellettem. Ekkor megint nem volt ellenvetés. Később egy beszélgetésben Furulyás úrnak újra elmondtam, hogy egyetlen kérésem van, mégpedig az, hogy Török ügyvéd úr legyen velem, mivel profi menedzsmentre van szükség. Azt kértem, legyen benne az igazgatóságban is. Furulyás úr azt mondta, hogy ezt fel is terjeszti majd. Múlt hét csütörtökön Török doktor ügyvédi irodájában találkoztunk, ahol Kovács Ádám úr, Petró László, Furulyás úr és én voltam jelen. Átbeszéltünk mindent, például, hogy az igazgatóság öt tag helyett hét tagot számlál majd, és a dr. Török doktor úr lenne az egyik képviselője Kovács úrnak az igazgatóságban. Kovács Ádám úr aztán elment de a beszélgetés folytatódott, és megfogalmazódott egy munkaszerződés tervezet, amit mindkét fél elfogadott, így a Fradi ügyvédje is.

A szerződés azt biztosította volna, hogy a ferencvárosi labdarúgás szakmai munkája az én kezemben összpontosult volna, és ehhez kellett volna nekem egy olyan ember, aki bizonyos jogi, gazdasági garanciát ad arra, hogy, ami az Rt. életében, a csapat életében történik, az átlátható, tiszta legyen. Azt is elmondtam, hogy, aki a Ferencvárosban vezetői feladatot kap, az rögtön célkeresztbe kerül, és a legkisebb hibánál a közönség, a média ráugrik.

Elmondtam, hogy nem akarok úgy járni, ahogy az elődök, hiszen nem akarok nevesíteni, de az elmúlt években pokoli dolgok történtek. Ezért kértem, hogy ebben a nagy munkában - hiszen itt egy figyelmetlenség, egy rossz mondat végzetes lehet - legyen egyetlen segítőm, akihez ragaszkodom. Mindenben megegyeztünk, amikor Kovács úr távozását követően egy óra múlva csengett Furulyás János telefonja, és Jani bácsi szó szerint a következőket mondta nekem: "Hajszál került a levesbe. Kovács Ádám úr és a mellette levő két úr azt üzenik, hogy amennyiben kitartok az eredeti álláspontom mellett, azaz szeretném, hogy olyan ember legyen mellettem, akit szeretnék az igazgatóságba diszponálni, akkor Nyilasi nem kell." Letette Jani bácsi a telefont, 2-3 percig beszélgettünk, és én azt mondtam, hogy a saját magam érdekében ragaszkodom a feltételemhez. Nem hiszem, hogy ez olyan kérdés, amit ne lehetne teljesíteni, ami egyébként a Fradi belső életének tisztán látásához járulna hozzá. Szerettem volna magamat is, és az egész ügymenetet levédeni. Jani bácsi még egyszer felhívta Kovács úrékat, és a válasz az volt, hogy akkor Nyilasi nem kell. Másnap az Rt. alakuló ülésén öt tagú igazgatóság alakult meg. Itt tartunk most."

Ezek után Nyilasi kijelentette, a jövőben sem kíván hallgatni, ha személyével kapcsolatosan olyan viszontválasz érkezik, mely nem fedi a valóságot:
"Természetesen erre talán a másik oldalnak lesz válasza, és ha úgy érzem, hogy azok a válaszok nem fedik a valóságot, akkor most már nem követem el azt a hibát, amit 1998-ban, 1996-ban. Akkor, amikor engem a Fraditól elküldtek, vagy el kellett mennem, mindig azt mondtam, hogy én nem keverek itt tovább semmit, úgyis el kell menni, hagyjuk az egészet, zökkenjen minden vissza a kerékvágásba, hagyjuk az egészet, nyugalom legyen. Most még egyszer mondom, hogy nem a sértettség beszél belőlem, de a nevemet ütköztetésre, és igazolásképp használtak fel. Amikor a szurkolók megszólítottak fantasztikus érzés volt, de úgy érzem önhibámon kívül ismét körön kívül kerültem, és esetleg ezzel egy pár embernek keserűséget okoztam. A mai nappal az ünnepekre való tekintettel szeretném ezt lezárni, mivel az én életemben sem volt ez könnyű időszak."

Nyilasi még elmondta, hogy számára szimpatikus az új befektető, és Kovács Ádám úr jó gondolatai ellenére sem lesz könnyű helyzetben a ferencvárosi labdarúgás, és a csapat, amellyel kapcsolatban leendő sportigazgatóként ő is először a szinten tartást tűzte volna ki célul, és csak később az üzleti eredmények javulása esetén remélt volna pozitív irányú változást.