Sportos családból származik, hiszen édesapja súlylökő, édesanyja pedig diszkoszvető volt, ő azonban a futballt választotta. A Parma saját nevelésű kapusaként mutatkozhatott be a Serie A-ban 17 évesen, egy évvel később pedig tagja volt az Európa-bajnokságot nyerő olasz utánpótlás-válogatottnak, bár itt csak egy meccsen védett. Hamarosan a pármaiak első számú kapusa lett, 1999-ben pedig UEFA-kupát és Olasz Kupát nyert a gárdával.
A világversenyekkel azonban nem volt szerencséje: az 1998-as vébén csak harmadik számú portás volt a squadra azzurrában, két évvel később pedig napokkal az Eb előtt megsérült, és így lemaradt a kontinensviadalról. 2001 nyarán rekordösszegért igazolt a Juventusba klubtársával, Lilian Thurammal együtt, és azóta két bajnoki címet nyert a torinóiakkal.
A portás tavaszi szezonja nem sikerült olyan jól, mint szerette volna.
A korábbi évekkel ellentétben ezúttal nem csak hogy elmaradtak a bravúrjai, de többször is rendkívül bizonytalanul védett, a bajnokságban például négy alkalommal is megtörtént, hogy három vagy annál több gólt kapott, igaz, ebben nagy szerepe volt a torinóiak védelmének is. A Juve mindenesetre korán kiesett a BL-ből, a Serie A-ban pedig csak harmadik lett.
Buffonnak azonban az Európa-bajnokságra sikerült összeszednie magát, és a kontinensviadalon az egyik legjobb olasz játékosnak számított. A dánok elleni nyitómeccsen és a bolgárok elleni találkozón is több bravúros védést is bemutatott, és legkevésbé rajta múlt, hogy a squadra azzurra már a csoportjából sem tudott továbbkerülni.
Ősszel pedig már a régi Buffont lehet látni, nagy szerepe van abban, hogy a Zebrák alig kapnak gólt ebben a szezonban, a bajnokságban 12 meccs alatt csak négyszer került a hálójába a labda. Érdekes, hogy most a válogatottban mutat valamivel gyengébb formát, a szlovének elleni Eb-selejtezőn például alaposan benne volt a kapott találatban.