Ketten az ötvenből - Pirlo, Vieira

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Bresciában született, és itt is kezdte a pályafutását: alig múlt 16 éves, amikor bemutatkozott a Serie A-ban. Tartósan azonban csak két évvel később verekedte be magát a gárdába, amellyel 1997-ben visszajutott az élvonalba, és itt is megállta a helyét, aminek köszönhetően 1998 nyarán leigazolta őt az Internazionale.

A milánóiaknál azonban nem tudott megragadni, így előbb a Regginának, majd a Bresciának is kölcsönadták, és a kiscsapatokban rendre kiválóan futballozott. Időközben a korosztályos válogatottban is bemutatkozott, 2000-ben az U21-es Európa-bajnokságon aranyérmet nyert a csapattal, a döntőben két gólt is szerzett.

Ekkoriban még leginkább csatárt, vagy előretolt középpályást játszott, ám miután 2001-ben az AC Milanba szerződött, Carlo Ancelotti mester új szerepkört talált ki a számára. A rossoneróknál Pirlo közvetlenül a védelem előtt szerepel, és innen irányítja a csapatot, mégpedig egészen kiválóan, aminek köszönhetően a klubbal BL-t és bajnoki címet nyert, és végre bemutatkozhatott a nagyválogatottban is.

Tavaszal is pazar formában futballozott a Milan együttesében: a bajnokságban csupán két összecsapásról hiányzott, és rendkívül gólerős volt, öt gólt ért el a tavaszi szezon során, amelyek közül kettő is győztesnek bizonyult. A Bajnokok Ligájában is betalált a Deportivo elleni negyeddöntő első mérkőzésén, mégpedig szabadrúgásból, ám a Milan a visszavágón súlyos vereséget szenvedett és kiesett - így "csak" a bajnoki aranyérmet szerezte meg. Pirlo az osztályzatok alapján Totti mögött a bajnokság második legjobb középpályása volt.

Természetesen bekerült az Európa-bajnokságra készülő olasz válogatott keretbe is, de a kontinensviadalon nem ment neki jól a játék. Az első meccsen a dánok ellen nem játszott, a következő két találkozón pedig meglehetősen gyengén futballozott, és a taljánok hamar ki is estek a tornáról. Úgy látszik, klubszínekben sokkal jobb teljesítményre képes, mert a Milanban ősszel pazarul kergeti a labdát.

Igazi vezéregyénisége csapatának, és az őszi szezonban a Serie A-ban már két győztes gólt is fűződik a nevéhez, és már a BL-ben is betalált. Nagy munkabírású futballista, aki ugyanakkor kiválóan lát a pályán, és klasszikus irányítóként is megállja a helyét, rúgótechnikája pedig pazar, nem véletlenül ő a Milan első számú ítéletvégrehajtója, és szabadrúgásai is életveszélyesek.