Fiatal érkezők és távozó sportigazgató a Spursnél

Aligha van még egy olyan klub a topligákban, amely olyan elkeseredett módon szeretne kitörni a középszerűségből, mint a Tottenham Hotspur, de a londoniaknak már másfél évtizede nem sikerül megközelíteniük egykori sikereiket. A tavaly nyári szakmai váltás sem jött be, de a vezetőségnek ez sem szegte kedvét, és a mostani átigazolási szezonban máris öt új focista érkezett a csapathoz.

A Tottenham Hotspur elsősorban a hatvanas években számított élcsapatnak Angliában, de még a nyolcvanas években is rendre az élmezőnyben szerepelt, és egyértelműen a sztárklubok közé sorolták a szigetországban.

Az 1990-es bronzérem, majd az egy évvel későbbi kupagyőzelem óta azonban a Spurs csak egy ligakupa-diadalt tud felmutatni, és többször is a kiesés ellen harcolt, amit ugyan mindig el tudott kerülni, de még az első tíz közé is csak három alkalommal tudott beférkőzni, pedig sztáredzők és sztárjátékosok váltogatták egymást azt egyesületnél.

Tavaly nyáron aztán új szakmai koncepcióval vágott neki az idénynek a klub, az angol szokásokkal ellentétben európai módszer szerint szétválasztották a szakmai igazgatói, illetve a vezetőedzői teendőket, és ez akkor sem változott, amikor a francia Jacques Santini váratlanul lemondott posztjáról, utódja pedig addigi asszisztense, a holland Martin Jol lett.

A bajnoki szereplés eközben legalábbis biztató volt, hiszen kisebb hullámvölgyektől eltekintve a Sarkantyúsok végig a tabella első felében tanyáztak, ami az elmúlt években nem nagyon volt jellemző. Persze az állandó átigazolások ezzel nem értek véget, és a szezon közben a londoniak újabb négy labdarúgót szerződtettek: az AS Roma egyiptomi csatáráért, Midóért egyetlen centet sem kellett fizetniük, hiszen őt másfél évre kölcsönvették a Farkasoktól, hasonló konstrukcióban szerezték meg a Slavia Praha kapusát, Radek Cernyt is, de az angol másodosztályból szerződtetett két labdarúgóért bizony már fizetni kellett.

Mégpedig nem is keveset: a Nottingham Forest összesen 11,5 millió eurót kasszírozott az angol utánpótlás-válogatott középhátvédért, Michael Dawsonért, illetve az ír válogatott szélsőért, Andy Reidért. E négy futballista közül tavasszal csak Reid szerepelt rendszeresen a kezdők között, és a gárda eredményei sem úgy alakultak, ahogyan azt a drukkerek várták.

A Spurs jó ideig tartotta ugyan magát a hetedik pozícióban, még a 32. fordulót követően is ezt a helyezést foglalta el, és ez mindenképpen előrelépés lett volna, hiszen ilyen jól a gárda az 1990-es bronzérem óta nem végzett. A bajnoki hajrá azonban gyengére sikerült, utolsó hat mérkőzéséből csak egyet nyert meg a csapat, és így végül kilencedikként zárta a Premier League-et, az előző idény 14. pozíciójához képest ez ugyan fejlődés volt, de összességében csalódást jelentett, főleg a biztató előzmények után.

Ezzel együtt a Spurs-rajongók örök optimizmusa új erőre kapott, mondván, a fiatal csapat ígéretesen futballozott, a szakmai vezetőség (főleg a sportigazgató Frank Arnesen) remek munkát végzett, és a következő idényben már biztosan jönnek a jobb eredmények. Tovább erősítette a hurráhangulatot, hogy az együttes támadója, Jermaine Defoe 2009-ig meghosszabbította a szerződését az egyesületnél, és az erősítések sem alakultak rosszul.

A walesi középpályást, Simon Daviest ugyan ötmillió eurónak megfelelő összegért eladták az Everton FC-nek, de eközben a klub négy új focistát is igazolt. A finn középpályás, Teemu Tainio leigazolása már fél évvel korábban köztudott volt, hiszen az AJ Auxerre játékmestere már januárban bejelentette, hogy szerződése lejártával Londonban folytatja pályafutását.

A nyár első új szerzeménye a sokoldalú kanadai futballista, Paul Stalteri volt, aki szintén ingyen érkezett a Werder Brementől, szerződtetése mellett szólt, hogy a védelemben és a középpályán egyaránt több poszton is bevethető. Az már az elmúlt egy évben is nyilvánvalóvá vált, hogy Arnesen szívesen szerződtet fiatal labdarúgókat, és ez a másik három új igazolásnál is bebizonyosodott.

A Tottenham ugyanis megvette a másodosztályú Derby County utánpótlás-válogatott védőjét, Tom Huddlestone-t, az élvonalból frissen kiesett Crystal Palace ifjú szélsőjét, Wayne Routledge-et (érte majd kétmillió eurót kellett fizetni), illetve a Leeds United 18 esztendős középpályását, Aaron Lennont. Az optimizmus már-már határtalan volt a White Hart Lane-en, amikor robbant a bomba: kiderült, hogy a Chelsea FC megkörnyékezte a sportigazgatót, és Arnesen igent is mondott a Kékek felkérésére.

A Spurs egy darabig ugyan azzal fenyegette Roman Abramovicsékat, hogy az illegális tárgyalások miatt feljelenti londoni riválisát a ligánál, de az orosz milliárdos pénze megoldotta ezt a problémát, kérdés, hogy a Tottenhamnál miként heverik ki a szakmai koncepció atyjának távozását.