A Blackburnt tartják a legdurvább angol csapatnak

Ha az angol átlagszurkolót megkérdeznénk, hogy véleménye szerint melyik a Premier League legdurvább együttese, akkor a legvalószínűbb válasz a Blackburn Rovers lenne: Mark Hughes csapatának játékstílusa csak kevesek tetszését nyerheti el, ráadásul a gárda már korántsem ér el olyan jó eredményeket ezen felfogásnak köszönhetően, mint az előző idény második felében.

A Rovers a legutóbbi pontvadászatban pocsékul rajtolt, és eleinte a kényszerű edzőcsere sem javított a gárda eredményességén: a Newcastle United által elcsábított Graeme Souness utódja Mark Hughes lett, de a csapat az új tréner vezérletével is a kieső helyek egyikén állt decemberben.

A téli átigazolási időszakban a walesi mesternek aztán valamelyest sikerült megerősítenie együttese védekezőrészlegét, részben a közvetlen védelem, részben pedig a középpályássor acélosabbá tételével (előbbi csapatrészbe az új-zélandi Ryan Nelsen, utóbbiba pedig a walesi Robbie Savage és a dél-afrikai Aaron Mokoena érkezett). Az új igazolásoknak (is) köszönhetően a Blackburn egyik hétről a másikra a liga egyik legstabilabb csapatává vált, és akadt egy 15 mérkőzésből álló sorozata is, amely alatt tíz összecsapáson gólt sem kapott az együttes.

A közvetlen bajnoki hajrában ugyan egy kicsit visszaesett a gárda teljesítménye, az utolsó öt találkozóból egyet sem tudott megnyerni az együttes, aminek köszönhetően végül ugyanúgy a 15. helyen végzett, mint egy évvel korábban, de a tendencia mindenképpen biztató volt. A jelek szerint Hughes azt is jól látta, hogy melyik csapatrész szorul erősítésre, elvégre a Blackburn szerezte az előző idényben a legkevesebb gólt a Premier League-ben: ennek megfelelően a nyár elsősorban csatárkereséssel telt, az átigazolási időszakban két új támadó is érkezett az Ewood Parkba.

A másodosztályú Ipswich Town finn futballistájáért, Shefki Kuqiért egyetlen fontot sem kellett fizetni, mivel lejárt a szerződése, a másik új csatár ára viszont meglehetősen borsos volt, azonban Hughes ragaszkodott ahhoz, hogy a klub megszerezze honfitársát, Craig Bellamyt. A balhés támadó 7,5 millió euróba került, és négyéves szerződést írt alá a Blackburnhöz, ahol így összeállt a 2004-es Európa-bajnokságra kis híján kijutott walesi válogatott három kulcsfigurája: Robbie Savage, Bellamy és az akkori szövetségi kapitány.

Ilyen előzmények után a szurkolók optimistán várták a bajnoki rajtot, azonban az első fordulóban az újonc West Ham United ellen elszenvedett 3-1-es vereség intő jel lehetett a számukra, hiszen korábban a csapat Hughesszal a kispadon csak elvétve kapott ilyen sok gólt. Azt a mérkőzést ugyan a Fulham FC elleni hazai győzelem követte, de ezután négy mérkőzésen keresztül még csak gólt sem volt képes szerezni a gárda.

Pedig menet közben újabb két szerzemény érkezett: az Arsenal FC-től kölcsönkapott középpályás, David Bentley elsősorban a támadójátékot volt hivatott erősíteni, a skót Rangers FC-től hasonló kondíciókkal megszerzett grúz bekk, Zurab Hizanisvili viszont a védelem megszilárdítását segíthette elő. Utóbbi játékos leigazolására azért volt szükség, mert Mokoena és a csapatkapitány Andy Todd is sérüléssel bajlódott, de Hizanisvili szerződtetésével tovább nőtt azon labdarúgók száma a keretben, akiket az ellenfél hívei nemes egyszerűséggel csak "favágóknak" szoktak titulálni.

A Blackburn továbbra sem tudja levakarni magáról a durva csapat kitételt, még annak ellenére sem, hogy a négy, szerzett gól nélküli mérkőzést követően Hughes változtatott a taktikán, és a 4-5-1-es szisztémáról áttért a klasszikus 4-4-2-re. Ehhez kellett az is, hogy a nyáron igazolt Bellamy felépüljön sérüléséből, és a csapat rendelkezésére álljon: a walesi hol Paul Dickov, hol pedig Kuqi partnereként szerepel a támadóalakzatban - azonban a három csatár közül egyik sem a kifinomult technikájáról, hanem inkább rendkívüli erőszakosságáról híres.

A középpályán sem hemzsegnek a labdazsonglőrök: a két szélső (a jobb oldalon Brett Emerton vagy Bentley, a bal szélen pedig Morten Gamst Pedersen) még viszonylag ügyesnek számít, de a középen futballozó Tugay Kerimoglu, Mokoena, vagy éppen Savage szintén az erőszakosabb labdarúgók közé sorolhatók, amire ezen a poszton természetesen szükség is van, azonban esetükben ez gyakran alattomossággal is párosul.

Különösen Savage van sokak begyében; a szőke hajú középpályás minden stadionban (az Ewood Park persze kivétel) első számú közellenségnek számít, és sokak szerint az ő játékfelfogása tipikusan megtestesíti a Blackburn stílusát, és még a neve is jellemző, savage ugyanis angolul vadembert jelent... Ami tény: ebben a szezonban a Roversnél csak egy klub kapott több sárga lapot (a Newcastle United), és négynél (amennyi a Blackburnnek is van) több pirosat senki sem gyűjtött be.