Rosszfiúk a futballpályán

A labdarúgás történetében a nagy gólok és a vitatott esetek mellett leginkább a brutális szabálytalanságok, sérülést okozó belépők maradnak meg az ember emlékezetében. Összeállításunkban főleg a közelmúltból igyekeztünk összeszedni a notórius botrányhősöket, akik nem csak góljaikkal, szép megmozdulásaikkal kerültek az érdeklődés középpontjába, de a másik oldalt is megmutatjuk, szó lesz azokról a játékosokról is, akik példát mutattak, és Fair Play-díjban részesültek.

A hazai pályákon is előfordultak sajnos súlyos sérülések, a közelmúltból valószínűleg Véber György lábtörése ugrik be mindenkinek a leghamarabb, az Újpest karmestere az 1997/98-as idény 22. fordulójában, a Diósgyőr elleni mérkőzésen sérült meg.

A 12. percben a kezdőkörnél Nagy Sándor szabálytalankodott Véberrel, aki nyílt lábtörést szenvedett, Juhos bíró ekkor még nem állította ki a vendégjátékost, csak fél óra múlva, amikor megkapta újabb sárga lapját. A meccset végül 2-0-ra az Újpest nyerte, de mindenki Véber sérüléséről beszélt, a lilák kedvence felépülése után még megpróbálkozott a játékkal, de a lába már nem volt olyan, mint a törés előtt. A Diósgyőr sem úszta meg sérülés nélkül az ütközetet, az újpesti drukkerek ugyanis fejbe dobták egy kővel Tornyi Barnabást, a vendégek edzőjét, akinek felrepedt a fejbőre.

Egy másik újpesti idolnak is egy lábtörés miatt zárult le a pályafutása érdemi része, igaz, Törőcsik András ekkor, 1989-ben az MTK játékosa volt. "Törő" franciaországi légióskodás után az MTK-hoz tért haza, és ismét nagy formában játszott, de a tatabányai Udvardi Endre szerelési kísérlete olyan balul sült el, hogy lábtörés lett a vége, többé nem táncolt a közönségkedvenc.

Mátyus Jánost Kispesten szerették a drukkerek, de a helyzet változott, amikor a balbekk a Ferencvároshoz igazolt, és nem tett jót Mátyus XIX. kerületi népszerűségének, amikor egy rossz ütemű becsúszás eredményeként bokatörést okozott Csertői Aurélnak. Egy másik zöld-fehér játékos, Keller József a váci Romanek Jánossal találkozott nem túl szerencsés módon, a Fradi hátvédje egy magasan érkező labdát próbált nyújtott lábbal elérni, de csak a fejeléshez készülő Romaneket sikerült, akinek vérbe borult az arca, és végül a mentőben fejezte be a meccset.

Az Újpestben játszó Medgyesi László sorsa 2002 áprilisában pecsételődött meg, amikor a debreceni Bajzát Péter hátulról szinte szétrúgta a térdét, minek következtében keresztszalag-szakadást szenvedett. Hajdó játékvezető csak sárga lapot adott a Loki játékosának, akit aztán később az ellenőri jelentés és a videofelvételek alapján tiltottak el négy hónapra. Medgyesi felépülése után még megpróbálkozott a visszatéréssel, de rásérült a műtött lábára, a másik lábán pedig eltörött a talpcsontja, így végül 2003-ban befejezte a futballt. Polgári peres eljárást indított Bajzát ellen, de elvesztette a pert, mert a bíróság nem állapított meg szándékosságot Bajzátnál.

Halmai Gábort a 90-es évek egyik legjobb védekező középpályásnak tartották, a dánok Európa-bajnok középpályása, John Jensen minden bizonnyal nem volt ilyen jó véleménnyel róla, amikor 1994-ben egy koppenhágai barátságos válogatott mérkőzésen Halmai becsúszva térden rúgta, és hetekre kidőlt. Itthon Wukovics László bánta a Halmaival történt találkozást, az ekkoriban Újpesten reneszánszát élő csatár (az idény elején 8 meccsen 9 gólt lőtt) veséjét találta el hősünk a válogatott edzőtáborában. Wukovics a bevérzett veséje miatt a kórházban kötött ki az eset után, és két hónapos kihagyásra kényszerült.