Vágólapra másolva!
Hetente jelentkező sorozatunkban olyan egyesületek rövid történetével ismertetjük meg olvasóinkat, amelyek ugyan nem tartoznak a sztárklubok közé, azaz nem nyertek sok bajnokságot, kontinentális kupákat, viszont ennek ellenére több klasszist adtak a futballvilágnak, ismert játékosok viselték a mezét. Következik a holland Go Ahead Eagles.

A nyolcvanas évek közepén a klubnak - utólag visszatekintve - két érdekes pályafutást befutott kapusa is volt. Az egyikük, Jan Jongblod 1982-ben - levezetésképpen - szerződött Deventerbe, hiszen a két világbajnokságon is szerepelt kapuvédő az idő tájt már 42 esztendős volt.

A veterán kapus már 1960-ban pályára lépett a holland élvonalban, két esztendővel később már válogatottban is debütált, így nem is olyan meglepő, hogy hosszú pályafutása során (44 évesen és kilenc hónaposan még az élvonalban szerepelt) 714 mérkőzésen védett a holland bajnokságban.

A másik hálóőr akkor kezdte karrierjét, zöldfülűként nem is lehetett volna jobb tanítómestere Jonglbloednál. Raymond van der Gouw 1985-től 1988-ig szerepelt a Go Aheadben, majd nyolc évet lehúzott a Vitesse Arnhemnél is mielőtt Manchesterbe szerződött volna állandó tartaléknak. Az évtized végén a klub mezőnyjátékosai között is akadt pár később ismertséget kivívott labdarúgó.

1986-ban egy akkor 16 esztendős - helyi születésű - fiatal bontogatta (sas)szárnyait. Harry Decheiver első szezonjában az élvonalban ugyan csak egy mérkőzést játszott a Go Aheadben, majd Heerenveenben és Waalwijkben pallérozódva tért vissza 1995-ben Deventerbe. Innen viszont már az SC Freiburgba vezetett az útja, ahol remekül futballozott, később a Borussia Dortmund vezetői figyelmét is felkeltette. Paul Bosvelt szintén a sárga-pirosaknál lett élvonalbeli futballista. A középpályás 1989-ben érkezett egy amatőrklubtól, majd öt esztendőn keresztül futballozott az Adelarshorstban, mielőtt a Twentéhez igazolt volna. Később a Feyenoordban lett ismert labdarúgó, UEFA-kupa-győztes. Jelenleg - két év angliai légióskodás után - az SC Heerenveen profija.

Nála is nagyobb karriert futott be egy villámléptű szélső, aki pályafutása elején mindössze egy szezont (1990-91) húzott le az Eagles-ben. Marc Overmars 17 évesen az amatőrök között vegetáló SV Epétől írt alá a Go Aheadhez, ahol a másodosztályban mindössze 11 mérkőzésen játszott (egyetlen gólt szerzett). A Willem II gyorsan lecsapott a fiatal tehetségre, aki így esztendő múltán már Tilburgban száguldozott. De ott sem sokáig, hiszen az Ajax ajánlatának nem lehetett nemet mondani. Marc (testvére, Edwin is magára húzta a deventeri klub mezét) későb az Arsenal FC-ben és az FC Barcelonában is szép sikereket ért el, de fiatalon, 2004-ben, sorozatos térdsérülései miatt kénytelen volt befejezni pályafutását. Manapság a klub elnökségében (is) dolgozik.

Végül pedig a közelmúltból említenék meg három játékost, akikben talán az a közös, hogy mindhármuknak szebb jövőt jósoltak egykor a szakemberek. A deventeri illetőségű Victor Sikora 17 évesen játszott először a Go Aheadben, öt szezon után mondott búcsút a sárga-pirosaknak, amikor a Vitesse-hez írt alá (1999). Akkor már az egyik legnagyobb ígéretnek tartották Hollandiában, de a 2002-ben az Ajaxhoz szerződött játékos soha nem tudta ezt bizonyítani. Jelenleg a NAC Breda játékosa, jellemző adat róla, hogy az elmúlt öt szezonban összesen nem szerzett annyi gólt, mint abban az idényben, amikor mindenki róla beszélt.

Jan Kromkamp 1998 és 2000 között focizott Deventerben, majd az AZ Alkmaar érintésével került a Villarrealhoz. Spanyolországban nem igazolta képességeit, amit a Liverpoolnál is csak módjával csillantott meg. A válogatott védő jelenleg hazájában, a PSV Eindhovenben szerepel. Bizonyára sokaknak meglepetés, hogy a 2004-ben a szabadrúgáslövők világbajnokságát (Free Kick Masters) megnyert Ugur Yildirim is játszott a klubban (2000-2004), igaz a többek között Zinédine Zidane előtt megszerzett címet már az SC Heerenveen profijaként érte le.

Mindent egy helyen az Eb-ről