Bejöttek a közös vacsorák Hamburgban

Az előző szezonban a Bundesligában a dobogón végzett Hamburger SV már a téli szünetben is pocsékul állt a pontvadászatban, ám a klub vezetői akkor még bizalmat szavaztak a szakvezetőnek, Thomas Dollnak. Miután azonban az első két tavaszi mérkőzésen nyeretlen maradt a gárda, menesztették az edzőt, akinek utódja a holland Huub Stevens lett - az ő vezérletével pedig a HSV szinte azonnal megindult felfelé a tabellán.

A hamburgiak az előző idényben úgy végeztek a harmadik helyen, hogy sokáig még az ezüstérem sem tűnt elérhetetlennek számukra - de a bronzzal sem lehettek elégedetlenek, elvégre ezt megelőzően utoljára hat évvel korábban szerepeltek ilyen jól a Bundesligában. A Bajnokok Ligája selejtezőjében való szereplés lehetősége azonban a jelek szerint kevés volt ahhoz, hogy a klub megtartsa pár kulcsemberét, és a keretben meglehetősen nagy volt a fluktuáció a nyáron nem kis részben a vezetőségnek is köszönhetően - az elnökség igyekezett pénzzé tenni a legpiacképesebb focistákat. Így adták el Daniel van Buytent, majd közvetlenül a bajnokság rajtja előtt Khalid Boulahrouzt is, és bár mindkettejük pótlására jött új játékos (Vincent Kompany és Joris Mathijsen), mindez nem könnyítette meg a szakvezető, Thomas Doll dolgát.

Arról nem is beszélve, hogy a fenti játékosok kívül még Boucabar Sanogót, Danijel Ljuboját vagy Juan Pablo Sorínt is villámgyorsan be kellett volna építenie a csapatba - ami nem is sikerült. A hamburgiak nem csak a Bajnokok Ligájában, hanem a Bundesligában is bukdácsoltak, és míg az előbbi nem volt olyan nagy katasztrófa, utóbbi annál inkább. Az idény első felében a HSV mindössze egyetlen bajnokit tudott megnyerni, többször is az utolsó percekben engedte ki a kezéből a győzelmet így aztán az utolsó előtti pozícióban zárta az őszi szezont - márpedig a bajnokság végén ugyanez a pozíció kiesést jelentene.

Nem csoda, hogy már a téli szünetben rebesgették az edzőcsere lehetőségét Hamburgban, de a klub vezetősége (talán azért is, mert részben ők hozták ebbe a szituációba a trénert) kitartott Doll mellett. Sőt, a kérésére tovább erősítették a keretet, hiszen januárban három új futballista is érkezett a csapathoz. Az FC Schalke 04 jobbhátvédjét, Matthias Abelt kölcsönvették a gelsenkircheniektől, a kapus Frank Rost viszont véglegesen a HSV-ba szerződött - a vételára 800 ezer euró körül mozgott. A harmadik új szerzemény a CSZKA Moszkva horvát támadója, Ivica Olic volt, akiért kétmillió eurót fizettek ki. Az együttes számára pedig adott volt a feladat: mielőbb elkerülni a kiesési zónából.

Dollt végül már senki nem marasztalta

Az első két idei bajnokin azonban folytatódott a HSV rossz sorozata, hiszen mind az Arminia Bielefeld, mind az Energie Cottbus ellen döntetlent ért el, pedig mindkét alkalommal vezetést szerzett. A bielefeldiek ráadásul az utolsó percben egalizáltak - ez volt a negyedik olyan találkozó a bajnokságban, amelyen az utolsó negyedórában kapott gól miatt veszített pontot vagy pontokat a hamburgi alakulat. A Cottbus elleni iksszel ráadásul az utolsó pozícióba csúszott vissza az együttes, de így is kisebbfajta meglepetést keltett, hogy az elnökség menesztette Dollt - már csak azért is, mert mindez egy hétközi mérkőzés után történt, vagyis az új szakvezetőnek csak pár napja volt a következő bajnoki előtt.

Ez meg is látszott, hiszen a kiválasztott, a holland Huub Stevens (akit a Roda JC Kerkradétől csábítottak el) az első meccsén, a Hertha BSC ellen még nem nagyon változtatott elődje elképzelésein, és a változatosság kedvéért a berliniek ellen megint egy utolsó percben kapott góllal szenvedett vereséget a HSV. Azóta viszont valósággal megtáltosodott az együttes, legutóbbi három bajnokiját egyaránt megnyerte, ráadásul ebből kétszer még gólt sem kapott, és mindennek köszönhetően máris elhagyta a kiesési zónát.

A leginkább szemmel látható változtatás, amit Stevens végrehajtott, a csapat szerkezetében történt: míg Doll a 4-4-2-es, a középpályán rombusszal felálló játékrendszer híve, addig Stevens a Hertha BSC elleni találkozó kivételével mindig 4-5-1-es felállásban küldte pályára a hamburgiakat. A középpályán a pluszt egy embert a holland Rafael van der Vaart jelenti, aki az idén az első két meccsen eltiltás miatt nem játszhatott, vagyis nem állt Doll rendelkezésére - de amikor ősszel a pályán volt, vele sem ment a gárdának. Stevensnél Van der Vaart teljesen szabad keze kapott, nincsenek védekező feladatai, és ennek eredményeképpen a játékmester remekel, három mérkőzésen négyszer is betalált.

Stevens az edzéseket is radikálisan átalakította

A taktikai cserén kívül Stevens személyi változásokat is végrehajtott: reaktiválta az eldője által fegyelmezési okokból mellőzött Timothée Atoubát a balhátvéd, illetve Mehdi Mahdavikiát a jobb oldali középpályás posztján, ellenben a csatár Ljuboját a tartalékok közé száműzte. Ezen kívül a kerettel együtt elemezte ki a HSV korábbi meccseinek videofelvételeit, és ez alapján megállapította, hogy az egyes csapatrészek túl nagy távolságra voltak egymástól az összecsapások többségén. Ennek a távolságnak a csökkentése az egyik fő feladat volt a tréningeken, aminek meg is látszott a hatása a bajnokikon.

A fegyelmezési módszereiről elhíresült Stevens egyébként a mindennapi munkában is új rendszert vezetett be. A focistáknak immár egy órával az edzés kezdete előtt ott kell lenniük a székházban ("Nem érdekel mit csinálnak, kávéznak, újságot olvasnak vagy reggeliznek, a lényeg, hogy együtt készüljenek a tréningre" - mondta Stevens), ha pedig egy nap két foglalkozás van, akkor a labdarúgók nem mehetnek haza, hanem reggeltől késő délutánig közösen töltik az időt. Ehhez hasonlóan minden egyes hazai mérkőzés után közösen vacsorázik a keret, és ide a futballisták családtagjai is eljöhetnek - a szakvezető szerint ez elősegíti a csapatszellem kialakulását.