A szenegáli kissrácból francia nemzeti hős lett

A 2006-os világbajnokság kevés kellemes meglepetésének egyike a francia válogatott szereplése volt: az öregnek, kiégettnek és motiválatlannak tartott gallok végül a döntőig meneteltek, egyik legjobb játékosuk pedig az a Patrick Vieira volt, akinek jövője sokáig kérdéses volt, hiszen klubját, a Juventus FC-t az olasz másodosztályba száműzték. Az azonban nem tűnt valószínűnek, hogy Vieira a Serie B-ben kergeti majd a labdát és az ellenfeleket, hiszen posztján évek óta a világ egyik legjobbja, aláírásáért pedig sorban álltak az európai élcsapatok - amelyek közül az FC Internazionale lett a befutó.

A francia válogatott (mint a házigazdák általában) meglehetősen könnyű csoportba került a vébén, Dél-Afrika, Szaúd-Arábia és Dánia szerepelt még a rendezőn kívül a C jelű kvartettben.

Jacquet két védekező középpályással küldte pályára csapatát, alapesetben ezeken a posztokon a rutinos Didier Deschamps és Petit szerepelt, a fiatal Vieirának csak a kispadon jutott hely. Az első két csoportmeccsen nem is lépett pályára Patrick, a dánok elleni (tulajdonképpen tét nélküli) találkozón azonban a kapitány pihentette Deschamps-ot, így hősünk végigjátszotta a találkozót.

Az egyenes kieséses szakaszra a Juventus FC sztárja visszatért, így Vieira a Paraguay elleni nyolcaddöntőben, az olaszokkal megvívott, büntetőpárbajba torkolló negyeddöntőben, valamint a horvátok elleni elődöntőben is csak néző lehetett. A fináléban sem nevezték a kezdők közé, de a 75. percben (2-0-s francia vezetésnél) beállt Youri Djorkaeff helyére, és a hajrában ő adta a gólpasszt klubtársának, Petit-nek a harmadik gól előtt.

Azt tehát erős túlzás lenne állítani, hogy Patrick főszerepet játszott volna a francia labdarúgás legnagyobb sikerének kivívásában, de két találkozón összesen 106 percet játszott, és a vébé utolsó gólpasszával beírta magát a gall futball aranykönyvébe.