Vieira azonban BL-t akart nyerni, ezért 2005 nyarán, kilenc év után elhagyta az Ágyúsokat, ám némi meglepetésre nem a Real Madrid, hanem a Juventus FC kedvéért, amely mintegy 20 millió eurót fizetett a franciáért. Vieira első torinói idényében 31 találkozón szerepelt, és öt gólt is szerzett a bajnokságot nyert csapatban, emellett szinte áthatolhatatlan védőfalat alkotott a középpálya közepén a brazil Émersonnal. A Bajnokok Ligájában azonban ismét nem sikerült a csúcsra érnie: a Juve csak a negyeddöntőig jutott, ahol a sors furcsa fintoraként éppen a később egészen a döntőig menetelt Arsenal búcsúztatta a torinóiakat.
A felemás szezon után következhetett Patrick harmadik világbajnoksága, ahová a franciák egy megfiatalított csapattal és a 2004-es Eb-kudarc feledtetésének feltett szándékával érkeztek. Németországban aztán minden várakozást felülmúlt a francia válogatott és Vieira szereplése is: Raymond Domenech együttese egészen a döntőig jutott, Patrick pedig élete legjobb formájában futballozott a tornán: a FIFA illetékes bizottsága a Togo és a Spanyolország elleni mérkőzés után is a mezőny legjobbjának választotta a mindkét találkozón eredményes Vieirát.
A döntőben viszont sérülés miatt korán le kellett cserélni, és sokak szerint ez volt az egyik legfőbb oka annak (Zinédine Zidane kiállítása mellett), hogy a franciák végül "csak" ezüstérmesek lettek a tornán.
Vieira szereplését (hasonlóan csapattársaihoz, akik közül heten is szerepeltek a vb-döntőben) nem befolyásolta a Juventus körül kialakult botrány, jövőjére azonban komoly hatással volt az ítélet, amely szerint az Öreg Hölgy a következő szezonban a másodosztályban kénytelen szerepelni. A Juve ugyanis nem tudta megtartani a középpályást, akit az FC Internazionale 9,5 millió euróért vette meg.
A milánói sztárcsapat mindent megtett Vieira megszerzéséért, ugyanis Roberto Mancini szerint ő az ideális játékos a védekező középpályás posztján. Természetesen rögtön a kezdő tizenegyben kapott helyet a milánóiaknál, és az ősszel rendszeresen pályára is lépett, első gólját a Palermo elleni idegenbeli meccsen szerezte meg - a találat rögtön három pontot ért az Internek. Az év elején azonban megsérült, és hosszabb időt ki kellett hagynia, nem játszhatott például a Valencia CF elleni BL-nyolcaddöntőben sem. A Bajnokok Ligája megnyerése tehát még mindig hiányzik gyűjteményéből, de az újabb olasz bajnoki címet sikerült megszereznie.