Futballsztárok temetői: Real, Inter, Chelsea?

Kik azok a labdarúgók, akik nevük alapján a világ közvetlen élvonalába tartoznak, sok esetben hatalmas pénzösszegért vásárolták meg őket, aztán mégis csalódást okoztak? Megnéztük, ki az a húsz játékos, aki nem vagy csak ritkán okozott örömöt a mélyen zsebbe nyúló klubelnöknek, az optimista edzőnek, a sikerre éhes szurkolónak.

Toplista (zárójelben a "peches" klub neve):
1. Denílson de Oliveira Araújo (Betis)
A még mindig csak 29 éves brazil labdaművész tényleg csak a cselezéshez ért, s noha 61-szer meghívták a válogatottba, nem teljesítménye miatt kerülhet be a labdarúgás történelemkönyvébe. 1998-ban a Sao Paulótól 22 millió fontért vette meg a spanyol Betis, ami méltán nevezhető az utóbbi tíz év legnagyobb melléfogásának. Az örökranglistán még mindig a 15. helyen áll a transzfer, jelzésértékű, hogy a 2002-ben világbajnoki címet szerzett szélső a francia Bordeaux-ban sem mutatott sokat, ahonnan ingyen szerződött a szaúd-arábiai Al-Nasr csapatához.

2. Gaizka Mendieta (Lazio)
A 33. életévében lévő baszk középpályás legszebb éveit a Valenciában töltötte, ahol 1992 és 2001 között 217 meccsen 43 gólt szerzett. Akkor lett igazán felkapott játékos, miután 2000-ben és 2001-ben is Bajnokok Ligája-döntőbe vezette a spanyol csapatot, nem volt meglepő, hogy az olasz Lazio 29 millió fontot fizetett érte (eddig mindössze fél tucat játékosért fizettek többet a futball történetében). Az viszont már mindenkit megdöbbentett, hogy a sztárigazolás enyhén szólva sem szolgálta meg az érte fizetett pénzt, hiszen három év alatt mindössze 20 meccset játszott a római gárda világoskék mezében. A klub kölcsön is adta őt előbb a Barcelonának (a mérlege: 33 meccs, 4 gól), majd a Middlesbroughnak (31 meccs/2 gól). Az angol együttessel 2004-ben Ligakupát nyert, utána lassan kikerült a csapatból. Gareth Southgate edző szeretne megválni tőle, minden bizonnyal a baszk Real Sociedadban vagy Athletic Bilbaóban fogja befejezni pályafutását Mendieta.

3. Carlos Tévez (West Ham United)
Az argentin csatár Dél-Amerikát meghódította, Európában viszont egyelőre adós a gólokkal, mi több, még a jó játékkal is. 2001-ben játszotta első profi meccsét a Boca Juniorsban, mely színeiben 75 meccsen 25 gólig jutott, 2003-ban az argentin bajnokságot és a Libertadores-kupát is megnyerte a gárdával. Athénban olimpiai bajnok lett a válogatottal, hat meccsen nyolc gólt szerzett, így nem véletlen: ebben az évben az argentin újságírók az év futballistájának, sőt az esztendő sportemberének választották. "Cserébe" Tévez Brazíliába szerződött 10 millió fontért (ezzel ő lett a valaha volt legdrágább dél-amerikai focista), s bár a Corinthians drukkerei fenntartással fogadták érkeztét, később ő lett a legnagyobb kedvenc és az együttes csapatkapitánya is. 2005-ben bajnoki aranyérmet nert a csapattal (47 meccsén 31-szer talált a kapuba), 2006-ban szerepelt a németországi világbajnokságon, a hollandok elleni csoportmeccsen a 90 perc legjobbjának választották. A futballvilág legnagyobb meglepetésére - honfitársával, Javier Mascheranóval karöltve - a West Ham Unitedhez írt alá tavaly (a vételárat nem hozták nyilvánosságra). A zuhanyhíradó szerint a WHU-n kívül a Chelsea (s persze Roman Abramovics) is remek viszonyt ápol a Corinthiansszal leszerződött Media Sports Investment nevű céggel, így nem lenne nagy meglepetés, ha a még mindössze 22 éves Tévez egyszer a londoni Kékekhez szerződne. Egyelőre azonban a West Hamben harmatgyenge, 14 meccsén egyszer sem talált be, és többször volt rá példa, hogy a cserepadról nem vele, hanem a 40 esztendős Teddy Sheringhammel frissítették a csapat támadójátékát.

4. Andrij Sevcsenko (Chelsea)
A 30 esztendős ukrán, mielőtt Londonba szerződött, a csúcson érezhette magát. A Dinamo Kijevben ünnepelt sztár volt, 117 fellépésen 60 gólt szerzett, a Bajnokok Ligájában parádézott a kelet-európai csapattal, 1999-ben még Dinamo-játékosként lett a sorozat gólkirálya (többek között a Barcelonának idegenben lőtt mesterhármasának is köszönhetően). 2001-ben a Milan 26 millió fontért vette meg, s 208 milánói bajnoki meccsén nem kevesebb, mint 127 találatot ért el. A Serie A-ban kétszer, a BL-ben szintén újabb két alkalommal lett a legjobb góllövő (2003-ban csapata megnyerte a kupát), 2004-ben - immáron scudettóval a zsebében - a világ talán legnagyobb presztízsű díját, az Aranylabdát is megkapta. A Chelsea orosz multimilliárdos tulajdonosa, Roman Abramovics 2006-ban minden követ megmozgatott, hogy megszerezze az immáron 30 éves Sevát, és végül - a hírek szerint - 30 és 56 millió font közötti pénzösszegért sikerült is leigazolnia. Az ukrán csatárnak azonban nem igazán fekszik az angol futballközeg, első fél évében nem sikerült bizonyítania tehetségét. José Mourinho edzővel is felemás a viszonya, aki állítólag elnöki utasításra játszatja Sevcsenkót - talán ez s az eredménykényszer az oka, hogy 15 bajnoki meccsén mindössze 3-szor rezgetett hálót eddig. A közelmúltban felmerült, a méregdrága támadó visszakerül Milánóba, ám egyelőre megpróbál megfelelni az angliai várakozásoknak.

Tévez - gigasztár Dél-Amerikában, szürke egér Angliában

5. Martin Palermo (Villarreal)
Az argentin csatár - Tévezhez hasonlóan - félisten volt Dél-Amerikában, s Európát nem sikerült meghódítania. Első csapatában, a Estudiantes La Platában hat év alatt 93 mecsen 32-szer köszönt be, majd a Boca Juniorshoz szerződött, ahol világhírű labdarúgó lett belőle. A Boca-rajongók nem csak azért imádták, mert 108 találkozón 91 gólt vágott, hanem mert az ősi rivális River Plate ellen többször is sorsdöntő helyzetben volt eredményes. Argentínában olyannyira bálványozták a fiatalok, hogy tucatnyian "palermósra" szőkíttették hajukat. Pályafutása csúcsa talán 2000-ben volt, amikor a Világkupa-döntőben két gólt szerzett a Real Madrid ellen. Úgy volt, hogy a Lazio viszi el, ám az ügylet sérülései miatt meghiúsult, s végül sokak meglepetésére a Villarreal szerezte meg az argentin gólvágót. Spanyolországban nagyon nem ment neki: a Villarrealban 70 meccsen 18 gólt lőtt csak, a Betisben és az Alavésben pedig még rosszabb volt az átlaga (11/2, illetve 14/3). Aztán helyre állt a világ rendje, a 34. életévében lévő Palermo visszatért a Boca Juniorshoz, ahol ismét közönségkedvenc - 2004 óta 40 mérkőzésen 21-szer rezgetett hálót. A válogatottban mindössze hétszer szerepelt (háromszor mattolt), és ehhez köthető furcsa világcsúcsa is: 1999-ben a Kolumbia elleni Copa América-meccsen három büntetőt is elhibázott.