A togóiak mindenesetre alaposan leszerepeltek a viadalon, és Adebayor a három meccs közül csak egyszer volt kezdő, Egyiptomból visszatérve pedig már nem Franciaország, hanem Anglia felé kellett vennie az irányt. Az AS Monaco ugyanis eladta őt az Arsenal FC-nek - az Ágyúsok a hírek szerint tízmillió eurót fizettek a támadóért, akit a londoniak mestere, Arsene Wenger a nigériai csatárhoz, Nwankwo Kanuhoz hasonlított.
Mivel Adebayor a szezon első felében már szerepelt a nemzetközi porondon a Monacóval (az UEFA-kupában háromszor talált be), így a BL-ben nem játszhatott az Arsenal színeiben, és így kimaradt az Ágyúsok meneteléséből, amely csak a fináléban ért véget. A pontvadászatban viszont alig hagyott ki pár mérkőzést 2006 tavaszán, és rögtön az első bajnokiján betalált a Birmingham City ellen, és négy találattal fejezte be a bajnokságot.
Túl sok pihenőt persze nem kapott, hiszen máris jött a 2006-os világbajnokság, ahol már nem Keshi, hanem Otto Pfister volt a togói szövetségi kapitány. Ugyan ez a torna sem múlt el balhé nélkül a togóiak számára (a focisták az elmaradt prémiumok miatt sztrájkkal fenyegetőztek), de ezúttal legalább nem Adebayorral volt probléma, és a csatár a válogatott mind a három mérkőzésén ott volt a kezdők között - még ha nem is nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
Az Arsenalban azonban egyre többet és egyre jobban játszott: a 2006-2007-es bajnokság elején például győztes találatot ért el a Manchester United ellen az Old Traffordon, ám heves temperamentuma miatt azért akadtak vele gondok. A ligakupa döntőjében a Chelsea FC ellen például a találkozó hajrában az egyik kirobbantója volt a játékosok közötti verekedésnek, amelynek nyomán piros lapot kapott, és csak csapattársai unszolására volt hajlandó lemenni a pályáról.