Albániában már az előző évszázad elején ismerték a labdarúgást, de szervezett keretek között a sportág csak 1930-tól kezdve létezett az országban. Abban az esztendőben indult el az első bajnokság, és létrejött a szövetség is, amely rögtön be is lépett a FIFA-ba. Ehhez képest a nemzeti válogatottat meglehetősen későn aktivizálták, hiszen Albánia tizenegye első hivatalos mérkőzését csupán 1946-ban játszotta. A következő években a válogatott rendszeresen pályára lépett, de csak és kizárólag a szocialista országok csapataival játszott, később pedig már azokkal sem: 1958 és 1963 között egyetlen mérkőzést sem rendeztek Albánia részvételével, ezt követően pedig az együttes szinte csak a tétmérkőzéseken, azaz az Eb- és vb-selejtezőkön szerepelt. Ezeken pedig nem volt túl sok sikerélményben része, bár hazai pályán egyszer-egyszer sikerült megszorongatnia ellenfeleit - a legemlékezetesebb találkozó alighanem az 1967-es, NSZK elleni tiranai 0-0 volt.
A kommunista rendszer meggyengülése, majd bukása egyben az albán futball fellendülését is hozta, hiszen a legjobb játékosok immár legálisan is külföldre szerződhettek. Ennek köszönhetően rengeteg albán labdarúgó állt légiósnak, elsősorban Romániában, Görögországban, illetve a volt Jugoszlávia területén, de a Németországban fényes karriert befutott Altin Rraklli hatására a Bundesligában is kedveltek lettek az albán játékosok. A válogatott teljesítménye is feljavult, és Tiranában immár senki sem mehetett biztosra ellene, de csak a 2000-es Európa-bajnokság selejtezőjében fordult elő elsőként, hogy Albánia nem az utolsó helyen zárta a kvalifikációt.
Az utóbbi években viszont már javultak az eredmények: az albánok a 2006-os vébé, illetve a 2008-as Eb selejtezőjében is ötödikek lettek a maguk csoportjában, és tétmérkőzésen olyan skalpokat gyűjtöttek be, mint az orosz vagy a friss Európa-bajnok Görögország. Aligha véletlen, hogy a sikerek egybeesnek a külföldi kapitányok ténykedésével: 2002 és 2006 között a német Hans-Peter Briegel ült a kispadon, őt a horvát Otto Baric követte, a jelenlegi mester, a holland Arie Haan pedig januárban írt alá kétéves szerződést az albán szövetséggel.
Haannak az év elején azonban nem sok dolga volt, ráadásul az a veszély is fennállt, hogy úgy távozik a kispadról, hogy egyetlen találkozón sem irányíthatja a csapatot, hiszen márciusban a FIFA kizárta az albánokat a nemzetközi labdarúgásból, mivel a kormány beavatkozott a szövetség munkájába. Ez az eltiltás 46 napig tartott, és a nemzeti csapat idén így először májusban lépett pályára, amikor 1-0-ra kikapott az Eb-re készülő lengyelektől. Augusztusban aztán Liechtenstein ellen 2-0-ra nyert az együttes, majd jött az első két vb-selejtező, amelyeken Svédországgal Tiranában gól nélküli döntetlent játszott, Máltán pedig 2-0-ra nyert. Vagyis az albánok a legutóbbi három találkozójukon még csak gólt sem kaptak.
A svédek elleni találkozó alighanem inkább mérvadó a magyarok ellen várható taktika szempontjából, mint a Málta elleni meccsen, amelyen az albánok rendkívül támadó felfogásban fociztak - a Puskás Ferenc-stadionban valószínűleg azért a védekezésre is nagyobb figyelmet fordítanak. Ennek megfelelően 4-2-3-1-es felállás várható az ellenféltől, és könnyen lehet, hogy Haan pontosan ugyanazt a kezdő tizenegyet küldi majd a pályára, mint a svédek ellen.
Ez a következő volt: Beqaj - Dallku, Beqiri, Curri, Vangjeli - Cana, Lala - Duro, Skela, Hyka - Salihi. A két védekező középpályás, Lorik Cana és Altin Lala egyértelműen kulcsfigurának számít: előbbi legmagasabbra taksált albán futballista jelenleg (az Olympique Marseille focistája alapember klubjában), utóbbi pedig a csapatkapitány, és egyben a keret legrutinosabb tagja. A középpálya egyébként is az albánok legerősebb csapatrészének számít, elvégre az itt szereplő közül Ervin Skela a Bundesligában, Jahmyr Hyka a Bundesliga 2-ben focizik, de Klodian Duro is megfordult a német élvonalban. A csatársorban azonban nekik is akadnak problémáik, és Haan alighanem azért preferálja Salihit, mert ő rendszeresen szerepel klubjában, az osztrák SV Riedben.
Az albán keret
Arjan Beqaj | kapus | 1975. augusztus 20. | Anorthoszisz Famaguszta | 34 | - |
Isli Hidi | kapus | 1980. október 15. | Alki Larnaca | 3 | - |
Ilion Lika | kapus | 1980. május 17. | Terek Groznij | 14 | - |
Armend Dallku | hátvéd | 1983. június 16. | Vorszkla Poltava | 25 | 1 |
Kristi Vangjeli | hátvéd | 1985. szeptember 5. | Arisz Szaloniki | 12 | - |
Debatik Curri | hátvéd | 1983. december 28. | Vorszkla Poltava | 17 | 1 |
Endri Vrapi | hátvéd | 1982. május 23. | KS Elbasani | 3 | - |
Andi Lila | hátvéd | 1986. február 12. | Iraklisz | 3 | - |
Elvin Beqiri | hátvéd | 1980. szeptember 27. | Vllaznia Shkoder | 35 | - |
Lorik Cana | középpályás | 1983. július 27. | Olympique Marseille | 31 | 1 |
Altin Lala | középpályás | 1975. november 18. | Hannover '96 | 68 | 3 |
Klodian Duro | középpályás | 1977. december 21. | Omonia Nicosia | 50 | 3 |
Ervin Skela | középpályás | 1976. november 17. | Energie Cottbus | 54 | 9 |
Admir Teli | középpályás | 1980. június 12. | Hacetteppe | 4 | - |
Ansi Agolli | középpályás | 1982. október 11. | SK Tirana | 3 | - |
Elis Bakaj | középpályás | 1985. június 25. | Partizani Tirana | 1 | - |
Jahmir Hyka | középpályás | 1988. március 3. | FSV Mainz | 9 | 1 |
Ervin Bulku | középpályás | 1981. március 3. | Krivbassz Krivij Rih | 12 | - |
Edmond Kapllani | csatár | 1982. július 31. | Karlsruher SC | 23 | 6 |
Hamdi Salihi | csatár | 1984. január 19. | SV Ried | 8 | 1 |
Besart Berisha | csatár | 1985. július 29. | Rosenborg BK | 9 | 1 |
Erjon Bogdani | csatár | 1977. április 14. | Chievo Verona | 47 | 9 |