Utoljára 2004-ben fordult elő, hogy az utolsó fordulót követően nem a Real-Barca páros foglalta el az első két helyet a bajnoki tabellán - akkor a Valencia CF bajnoki címe, most a Villarreal CF remeklése törte meg a fővárosi és a katalán klub hegemóniáját.
A Real Madridnál Fabio Capello távozása ellenére folytatták azt a következetes munkát, ami legutóbb is sikerre vezetett, és az olasz trénert váltott német szakembernek, Bernd Schusternek nem a nulláról kellett építkeznie. Igaz, az elvárások sem voltak éppen kicsik, de mindenki odatette magát a klubnál, ami sokéves rekordok megdöntéséhez és biztos bajnoki címhez vezetett.
Eközben az elvileg legnagyobb rivális FC Barcelonánál nem akart összeállni a kép, kis túlzással minden fontosabb volt, mint a csapat eredményes szereplése, ami csakis kudarchoz vezethetett. Ezt használta ki az idényt remekül kezdett Villarreal CF, amely decemberben akár át is vehette volna a vezetést a tabellán.
Tavasszal aztán világossá vált, hogy a Sárga Tengeralattjáró nem fog versenyezni a fővárosi sztárklubbal, inkább arra koncentrál, hogy klubrekordot döntve befusson a második helyen - a 2005-ben megszerzett harmadik pozíciót javították meg ezzel Nihat Kahveciék. Az idény előtt a klub hat új futballistát szerződtetett, a négy éve az egyesületnél dolgozó chilei mester, Manuel Pellegrini remekül gazdálkodott erőforrásaival, és a nagyrészt idegenlégiósokból álló alakulat emlékezetes szezont produkálva, bravúrok sorát bemutatva végzett a dobogón a Real és a Barca között.
Mindössze három ponttal szerzett kevesebbet a katalánoknál az Atlético Madrid, amelynek szurkolói számos gólzáporos meccset láthattak az idényben, de ezeken nem mindig a Matracosok javára billent a mérleg, amiért mexikói trénert, Javier Aguirrét gyakran gyalázta a türelmetlen publikum.
Pedig az CA Osasunától két éve szerződtetett szakember - Pamplonából épp egy negyedik hely megszerzése után távozott - eleget tett óhajuknak, a 2001-es feljutást követő hetedik idényben végre összejött a BL-kvalifikáció.
A siker titkairól még március végén hosszabban értekeztünk: következetes szakmai munka, az előző évekhez képest kiegyensúlyozottabb keret és néhány kivételes teljesítmény (többek között Diego Forlán, Sergio Agüero és Maxi Rodríguez kiemelkedő produkciói) segítette az egyesületet a majdnemek és a "mi lett volna, ha..." kezdetű kérdések világából a megvalósult álmokig.