Moszkvai gólvágó Arsavin árnyékában

Az Európa-bajnokság egyik legkellemesebb meglepetésének számító orosz válogatottból a közvélemény elsősorban Andrej Arsavinra figyelt fel, de nem a Zenit Szankt-Petyerszburg középpályása volt az egyetlen focista, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott a kontinensviadalon. A csatár Roman Pavljucsenko például három találatával második lett a torna góllövőlistáján - pedig kevéssel a viadal előtt még az sem volt biztos, hogy rendszeresen pályára fog lépni.

Hiddink azonban a két sorsdöntő találat ellenére sem benne látta az első számú megoldást a csatárgondokra, az Eb előtt inkább a Zenit Szankt-Petyerszburg támadójával, Pavel Pogrebnyakkal számolt a kezdő tizenegyben.

Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a tréner nem volt teljesen elégedett Pavljucsenko hozzáállásával, hiszen a Szpartak támadója a mérkőzések közben gyakran "eltűnt", és nem látszott rajta, hogy különösen motivált lenne, arról nem is beszélve, hogy a focistával kapcsolatban fegyelmezetlenségre is volt panasz: 2007 augusztusában például gólja után "beszólt" Tom Tomszk edzőjének, Valerij Petrakovnak, aki korábban kritizálta őt.

Pavljucsenko maga is érezte, hogy változtatni kell a hozzáállásán, és az idén már semmi probléma nem volt vele ilyen szempontból. Sőt, Hiddink külön kérésére diétába kezdett, hogy leadjon pár kilót, és még jobb fizikai állapotba kerüljön.

Ennek meg is lett az eredménye: miután Pogrebnyak közvetlenül az Eb előtt megsérült, Pavljucsenko az első számú csatárrá lépett elő, és már az első, Spanyolország elleni csoportmérkőzésen is betalált, majd miután az oroszok másik kulcsembere, Andrej Arsavin is visszatért a csapatba, a támadó előtt egyre több lehetőség adódott - amelyek közül a svédek és a hollandok ellen is értékesített egyet-egyet.

Így végül három góllal fejezte be a kontinensviadalt, ami a helyzetek száma alapján akár több is lehetett volna, de azért Pavljucsenkóra így sem lehetett panasz.