A svéd szakember alighanem nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen az angol negyedosztályból (League Two) kellene feljuttatnia a csapatot a Premier League-be. Nemrég egy közel-keleti konzorcium vásárolta meg a klubot, amelynek a kitűzött cél szerint 10 év alatt kellene feljutnia a legjobbak közé.
Eriksson a sajtó képviselőinek elsősorban a múltbéli sikereiről beszélt. "Pályafutásomat kisebb svéd csapatoknál kezdtem, amelyeket aztán sikerült az élmezőnybe juttatni. Nagy kihívásnak tartom, hogy most ezt újra megpróbálhatom, de ezúttal a világ egyik legidősebb futballcsapatának vezetőjeként".
Az új sportigazgatónak kapcsolatokat kell majd építenie tengerentúli egyesületekkel, ezen kívül az átigazolásokért, a játékosmegfigyelő-hálózatért, a játékosok erőnlétéért, az edzőlétesítményekért és az ifjúsági akadémiáért lesz felelős.
A 61 éves svéd szakember részvényese lett az egyesületnek, jövőbeli juttatásai pedig a klub sikereitől függenek majd. Segítője az a Tord Grip lesz, akivel már több alkalommal dolgozott együtt, először a Laziónál, majd az angol válogatottnál, legutóbb pedig Mexikó nemzeti csapatánál.
A jelenlegi vezetőedző, Ian McParland sorsa egyelőre kérdéses, valószínűleg a szerdai sajtótájékoztatón jelentik be, mi a szándéka az új vezetésnek a csapatot az előző szezonban a 19. helyig vezető menedzserrel.
Eriksson pályafutása során megjárta a Roma, a Fiorentina és az angol válogatott kispadját is, ám legnagyobb sikereit a Benficával és a Lazióval érte el. A Benficával háromszoros portugál bajnok, egyszeres kupagyőztes lett, sőt még az UEFA-kupa döntőjébe is elvezette a csapatot.
Olaszországban mindent megnyert, amit csak lehetett, 2000-ben olasz bajnoki címet szerzett a római gárdával, kétszer megnyerte az olasz kupát. Legnagyobb sikereként az 1999-es, utolsó KEK-döntőt lehet említeni, amelyben a Lazio 2-1-re legyőzte a spanyol Mallorcát.