Maradonák minden kontinensen és hegyláncon

Diego Maradonának a világ labdarúgására gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, hiszen nagyon sokan minden idők legjobb játékosának tartják. Argentínában a visszavonulása után gyakorlatilag folyamatosan az ő utódját keresték, és amint akadt egy ügyesebb játékos, aki ráadásul még alacsony termetű volt, akkor rögtön rásütötték az "új Maradona" bélyegét. A legelképesztőbb összehasonlításokat azonban a külföldi játékosok között találjuk.

A nemzetközi klasszisok közül alighanem Gheorghe Hagi volt az első, akit valamelyik földrajzi régió Maradonájának neveztek. A román alkatra is hasonlított az argentin csillagra, remekül bánt a labdával, fantasztikusan látott a pályán, és csapataiban rendre a tízes mezt kapta meg. Gyakorlatilag kortársak voltak, hiszen már 1983-ban bemutatkozott a válogatottban, de csak az 1990-es évek elején kezdték a Kárpátok Maradonájaként emklegetni. Karrierje többször is keresztezte az argentin klasszisét: az 1990-es vébén játszottak egymás ellen, sőt, össze is csaptak néhányszor.

Négy évvel később aztán éppen a Hagi által vezérelt román csapat verte ki a doppingvétség miatt eltiltott Maradonát nélkülöző argentinokat. További párhuzam, hogy visszavonulásuk után mindketten voltak hazájuk szövetségi kapitányai, mérsékelt sikerrel.

Egy gól is elég az összehasonlításhoz

A Hagi-Maradona összehasonlítás nem is volt olyan erőltetett, ezzel azonban kiengedték a szellemet a palackból, és immár futószalagon érkeztek a "Maradonák" a világ minden szegletéből.

A szaúdi Szaid al-Ovairannak egyetlen gól is elég volt ahhoz, hogy az újságok elnevezzék a Sivatag Maradonájának (bár más források szerint az Arab Maradona eposzi jelzőt is használták vele kapcsolatban). Ő az 1994-es vébén a teljes belga védelmen átkígyózva volt eredményes, és a gólt később a világbajnokságok történetének hatodik legszebb találatának választották meg (az első természetesen Maradona legendás, Anglia elleni gólja).

Ovairan azonban maximum annyiban hasonlított Diegóhoz, hogy később hosszú időre eltiltották, ugyanis megsértette a szaúdi törvényeket, amikor alaposan berúgott.

A Balkánon négy Maradona is van

A Kárpátokon kívül szinte mindegyik nagyobb európai hegyláncnak megvan a maga Maradonája. Az angol Manchester City drukkerei a grúz Georgi Kinkladzét nevezték el a Kaukázus Maradonájának, a videón látott cseleket és gólokat látva nem véletlenül.

Az ördöngösen cselező grúz egyébként a manchesteri kalandja előtt egy hónapig Maradona egykori klubjánál, a Boca Juniorsnál is szerepelt, és három bajnokin lépett pályára, de a klub végül nem hosszabbította meg kölcsönszerződését.

Az osztrák középpályást, Andreas Herzogot viszont már valóban újságírói túlzás volt az Alpok Maradonájának nevezni. Ő ugyanis szinte semmiben sem emlékeztetett névadójára, bár a szabadrúgásokat szintén kiválóan rúgta.

Az egykori Jugoszláviában pedig szinte mindegyik tagállam magának követelte a Balkán Maradonája kifejezést: nevezték így a szerb Zvonimir Vukicot, az albán Edvin Muratit, a macedón Goran Pandevet és a montenegrói Mirko Vucinicet is.

De az Andok sem maradt ki a sorból, hiszen az olasz Salernitana hívei perui középpályásukat, Roberto Merinót az Andok Maradonájának nevezték el. Az egyszeres válogatott valóban elképesztő dolgokra képes a labdával, de azért a pályán ennél valamivel többre van szükség.

Maradona az East Enden

Afrikában az egyiptomi Ahmed el-Kassz állandó jelzője volt a Nílus Maradonája - a sokszoros válogatott szerepelt az 1990-es vébén, háromszor volt gólkirály hazájában, és ez már elég volt ahhoz, hogy az argentin klasszishoz hasonlítsák.

Ázsiában a japán Nakata Hidetosi leginkább hatalmas népszerűsége okán kaphatta meg a Kelet Maradonája jelzőt. Az iráni Ali Karimi a Perugiánál majdnem Nakata klubtársa lett (az olasz egyesület őt végül nem vette meg, mert túl magasnak ítélte a vételárat), ebben az esetben a perugiaiaknak két Maradonájuk is lett volna - Karimit ugyanis Ázsia Maradonájának is nevezték.

A török Emre Belözoglu testmagasságát tekintve rászolgált a Boszporusz Maradonája jelzőre, ráadásul ballábas is volt, de az olasz médiára jellemző túlzások nélkül aligha nevezték volna így.

Visszavonulása óta Argentínában folyamatosan Maradona utódját keresik. Az idők során jó páran meg is kapták ezt a címkét, már csak azért is, mert az argentinok állandóan hasonló típusú futballistákat igyekeztek képezni - így aztán Ariel Ortegától kezdve Pablo Aimaron, Javier Saviolán keresztül egészen Andrés d'Alessandróig sokakat neveztek "új Maradonának".

A csúcsot azonban alighanem az jelenti, amikor az 1961-ben Aranylabdát nyert, egyébként argentin származású Omar Sivorit az 1960-as évek Maradonájaként aposztrofálták.

Magyarországon egyedül Rugovics Vendel volt az, aki belépett a képzeletbeli csapatba: az 1980-as évek második felében elsősorban Veszprémben villogó, alacsony termetű karmestert egyesek a Bakony Maradonájának nevezték.