Amit eddig elértünk, már csak a múlt
Jakabfi Zsanettel távolléte miatt személyesen nem találkozhattunk Wolfsburgban, de írásban válaszolt a kérdéseinkre.
Hogy van, felgyógyult a sérüléséből?
Igen, már jó három hete nincsen mankóm, azóta folyamatosan, lépésről lépésre haladok mindenféle fájdalom nélkül. Nagyon jó érzés.
Mennyire volt nehéz ez az időszak?
Minden sérülést nehéz időszak követ, de most talán kicsit nehezebb volt, hiszen meg is operáltak, és közben vizsgáztam is.
Mivel biztatták a csapattársak, az edzők?
Annyira nem voltam magam alatt, hogy nagyon vigasztalni kellett volna, az ember megtanulja a helyükön kezelni a dolgokat.
Mire számít, milyen szerepe lesz a csapatban, ha visszatér?
Az én titkom, hogy nem tervezek előre, örülök, hogy ha a focipályán lehetek, edzhetek és újra normális életet kezdhetek. Minden más jön magától.
A Wolfsburg megnyerte az előző két BL-t, mi az, amiben jobb a többi csapatnál?
Amiben jobbak vagyunk, az mindenképpen az összetartás a pályán kívül.
Milyenek a körülmények Wolfsburgban?
Minden adott, hogy egy játékos jol érezze magát. A hangulat felemelő, ilyen sikerek után nem is várnék mást, viszont tudjuk, hogy amit eddig elértünk, az már csak a múlt. És ahhoz, hogy a céljainkat elérjük, keményen kell edzenünk, hiszen ellenünk mindenki 110 százalékot fog adni majd. Elég népszerü a női foci nálunk, az utolsó, Frankfurt elleni meccsünk telt házas volt.
Meg lehet élni a női fociból?
Pillanatnyilag igen, de ez nem szól életünk végéig, ezért szereztem meg a hivatalnoki állásom.
Mik a tervei, az álmai a focit illetően?
"Az álmodozás az élet megrontója." A hosszú sérülés után csak egészséges szeretnék lenni.
Mit lehetne tenni, hogy a magyar női foci jobb legyen? Ön szerint most jó úton jár?
Nehéz véleményt alkotni, de ahogy a volt klubom, az MTK sikereit és a támogatást a női válogatottaknál nézem, úgy érzem, hogy tettünk egy lépést előre.