Egyszer a döntőben, egyszer az elődöntőben bizonyult gyengébbnek a Liverpoolnál, egyszer idegenben szerzett kevesebb gólja miatt esett ki a Real Madriddal szemben, egyszer az Everton verte ki 11-es párbajban. És egy alkalommal az előrehozott döntőnek megfelelő találkozón
hiába győzte le 7-1-re az Intert, egy döbbenetes ítélet (csalás?) miatt azt az eredményt törölték és a találkozót újra játszatták az illetékesek.
Ezt követően évtizedekre eltűnt az elitligából. Néha még a Bundesliga első osztályából is. Aztán már Bajnokok Ligájának hívták a sorozatot, amikor ismét nevezhetett, 2012-ben. Nem bajnokként, és ennek meg is lett az ára: már a selejtezőben kiesett a Dinamo Kijevvel szemben. Aztán 2015-ben a Manchester Cityvel, Juventusszal, Sevillával, míg 2016-ban a Barcelonával és (megint) a Manchester Cityvel került egy csoportba. És
ezeket a csapatokat akkor nem tudta maga mögé utasítani. Így 1978-ban szerepelt legutóbb tavasszal a legrangosabb sorozatban.
Ha rátekintünk idei BL-csoportjának állására, akkor elképzelhető, hogy 43 év után ismét várhatja a sorsolást decemberben. Bár a csoportbeosztás elkészítésekor csak a legfanatikusabb szurkolói reménykedtek ebben. Vagy talán azok sem.
Mert megint jól belehúzott. Inter, Real Madrid, Sahtar Donyeck.
Hiába német csapat, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ebből a három gárdából legalább kettőt meg tudjon előzni. Aztán, ha nincs óriási pechje,
már három forduló után gyakorlatilag a legjobb 16 között lenne. Például, ha csak 89 percig tartanának a mérkőzések.
89 perc 32 mp volt az órán Milánóban amikor 2-1-es Gladbach vezetésnél szögletet végezhetett el a hazai csapat. Abból egyenlített Lukaku. Vagyis a három pont helyett egy lett. A következő találkozón, egy még jobb csapat ellen még balszerencsésebb volt.
86 perc 24 mp-et és Mönchengladbach-Real Madrid 2-0-át mutatott a Borussia Park eredményjelző táblája,
amikor a tv-felvételek alapján úgy tűnt, hogy az alapvonalon túlról visszafejelt labdát Benzema gyönyörű mozdulattal juttatta a hazai kapuba. Ennek ellenére még 92 perc 10 mp-nél is nagyobb szám állt a német csapat neve mögött. Ám a vége 2-2 lett, így hat pont helyett kettővel kezdte a sorozatot a Gladbach.
Aztán Kijevben 6-0-ra elgázolta a Sahtar Donyecket, de ha esetleg hazai környezetben is begyűjti ellene a három pontot,
még akkor is a két nagy csapat elleni meccséből az egyiket vereség nélkül kell teljesítenie a biztos továbbjutáshoz.
Mert megérdemelné a tavaszi folytatást a BL-ben. Bár azt mindenki pontosan tudja, hogy ezt a lehetőséget nem mindig érdem alapján osztják. És arra sincs semmilyen garancia, hogy jövőre is ki tudja harcolni az itt szereplés jogát a Bundesligában. Pedig a tradíciókhoz ragaszkodók szívesebben látnák az elitszériában, mint a két gyári csapatot, a Leverkusent vagy a Wolfsburgot, esetleg a gyökértelen Leipziget. Ám ma már a háttér, az anyagi lehetőségek határozzák meg egy csapat eredményességét. Ezt ideig-óráig felülírhatja egy-egy szegénylegény, de hosszú távon nem.
Mert a hetvenes évek nagy sikerei után
a nyolcvanasban elkezdődött a lejtmenet. Előbb a nagy vetélytárs, Bayern lépett el tőle, majd egyre többen. Pedig akkor ezt még a gazdasági helyzet nem indokolta.
Ugyanis egyre nagyobb üzlet lett a futball, egyre több cég öntött bele pénzt, és az ő szűkebb környezete, a Ruhr-vidék akkor a kontinens ipari központja volt. Valamit akkori vezetői nagyon elronthattak. És ezt már többet nem is nagyon tudták korrigálni. A tőlük nem messze található Dortmund csapata egyre erősebb lett. És a leverkuseni gyógyszergyáré is. A korábban a térséget uraló Köln 1998-ban, a Gladbach egy évvel később ki is esett az élvonalból.
Az új évezredben a Bundesliga térképe nagyon átalakult. Jöttek korábban „nem létező" csapatok. Wolfsburg, Mainz, Hoffenheim, Augsburg, néha egy-egy volt NDK-s, és 2009-ben megalakult az RB Leipzig. A Gladbach az első- és másodosztály határára szorult. Innen küzdötte fel magát oda ahol most van. Ahová múltja alapján tartozik is.
Vajon tudja állandósítani helyét itt? Esetleg nemzetközi szinten is visszakerülhet oda, ahol a '70-es években volt? A játékos kerete alapján elképzelhető.
A kapuban a svájci Sommer évek óta a Bundesliga egyik legjobb kapusa. Ginter és Kramer személyében a védekező szekcióban két világbajnok játszik. Őket az osztrák Lainer, a svájci Elvedi, és az algériai Bensebaini egészíti ki. Míg kulcsszereplő (ha egészséges) az ellenfelek támadásának szűrésében a világbajnokoknál is drágább, 40 milliót érő, Denis Zakaria. Ám a Kongói NDK-beli felmenőkkel rendelkező svájci játékos csak a hétvégén tért vissza hosszú sérülése után.
Középen több a jó focista, mint amennyi egyszerre elfér. Hofmann, Stindl, Neuhaus, Hermann, Wolf. Elöl pedig a két francia, Pléa és Thuram.
A Gladbach ideális kezdőcsapatával akár a második helyért is versenyben lehetne a Bundesligában.
És a BL-ben ott lehetne a tavaszi fázisban. Ám az említett eredmények eléréséhez nem elég 11 játékos. Legalább 16-18 komoly, bármikor bevethető focista kell. Elvileg van ennyi náluk. Jantschke, Wendt, Traoré, Embolo, a szlovák útlevéllel rendelkező Bénes László és az a Lazaro, aki a Leverkusen elleni meccsen valószínűleg az év gólját szerezte, bár ezt ősz közepén talán merészség kijelenteni.
Remekül összerakott kerettel dolgozhat tehát Marco Rose, aki a szezon előtt ezt mondta: „Tovább akarunk fejlődni az idén. Ideális esetben
minden sorozatban szeretnénk előre lépni, mind a mutatott játék, mind az eredményesség tekintetében."
Most, a BL-csoportkör felénél különös jelentőséget kapott a bő keret. Jonas Hofmann ugyanis hosszú időre kidőlt, és a hétvégi forduló előtt pozitív lett a koronavírus tesztje Bensebaininak és Pléanak. Csak zárójelben: Milánóban Bensebaini és Hofmann szerezte a csapat két gólját, Kijevben Pléa mesterhármast szerzett, és ott is eredményes volt Bensebaini. Szombaton a félórán keresztül 10 emberrel játszó Augsburgot nem tudta legyőzni hazai pályán.
Ha nagy csapat akar lenni a XXI. században is, akkor ilyen találkozókat nem engedhet ki a kezei közül.
Persze nyilván már mind a játékosok, mind a vezetőedző, Marco Rose a szerdai Sahtar elleni BL-találkozóra gondolt. Mert ez sorsdöntő lehet a Gladbach közeli (és talán távoli) jövője szempontjából is. Ha meg akarja tartani kedvező pozícióját a csoportban, akkor kötelező nyernie. Ha versenyben lenne a BL-ben a tavaszi folytatásban (esetleg ott valami hasonló menetelést mutatna be, mint a legutóbbi sorozatban a Leipzig) nyilván másképp tárgyalhatna a vezetőség a szponzorokkal, és szívesebben igazolnának hozzá további jó játékosok.
A kontinens klubfutballjának egy régi nagy csapata térhetne vissza az őt megillető helyre.
Ennek egészen biztos, hogy Európa minden olyan fociszurkolója örülne, aki a nagy pénzekkel felpumpált, múlt nélküli csapatokkal szemben szereti a tradicionális klubokat.
A negyedik Európa-bajnokság négyes döntőjébe a magyar válogatott úgy jutott be, hogy a legjobb nyolc közötti páros meccsen Budapesten 1-1-et, Bukarestben 2-2-t játszott, és az akkori szabályok szerint harmadik mérkőzést kellett vívniuk a feleknek a továbbjutásért semleges helyszínen. Ezen Belgrádban Kocsis Lajos és Szőke István góljaival 2-1-re győzött Magyarország.
Magyar csapat
