(dpa) - Falko Goetz, the new soccer coach of the German club TSV 1860 Munich, gestures during the first training in Munich, 12 March 2003. The 40-year-old coach from Berlin replaces Austrian coach P. Pacult. He had previously worked as interim coach at Hertha BSC Berlin, and had been an active player in Berlin, Leverkusen and Cologne. (Photo by PETER KNEFFEL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Vágólapra másolva!
Miközben Németországban zajlik az intenzív szövetségikapitány-keresés, folytatódik a Bundesliga, méghozzá egy hatalmas rangadóval. Sőt, utólag lehet, hogy kiderül, ez a szezon legfontosabb csatája a bajnoki cím szempontjából. A találkozó esélyese a Bayern München, ugyanis a Bayer Leverkusen története során csak négyszer nyert a bajor városban. Ám az egyik diadal sok szempontból is emlékezetes, egyebek mellett azért, mert egy olyan játékos ütötte ki a Bayernt, aki a remeklése előtt három évvel kalandregénybe illő módon érkezett a Leverkusenhez.
Ez lesz a két gárda 98. találkozója (ezek közül 89. a bajnokságban) és a majdnem 100 meccsből csak 20-at nyert meg a Leverkusen. Münchenben pedig mindössze négyet. Ám azt a négy Münchenben aratott Leverkusen diadalt
igazi hőskölteményként éneklik meg a Bayer krónikások,
és szégyenkezve szeretnék elhallgatni a Bayern szimpatizánsok.
Az 1989-es 1-0 felejthető találkozó volt, mai szurkolónak csak azért érdekes, mert a müncheniek edzője Jupp Heynckess volt, míg
a kezdőcsapatban helyet kapott Hansi Flick,
a napokban menesztett német szövetségi kapitány. Flick a legutóbbi müncheni Leverkusen diadalnak is részese volt: a 2019-20-as szezonban ez volt a harmadik meccse a rekordbajnok vezetőedzőjeként, miután kirúgták elődjét, Nico Kovacot. Amikor ez a 2-1-es Bayer04 győzelem megszületett a Bayern vezetői gőzerővel keresték az ideiglenes megoldásnak szánt Flick utódját. Ám a döntéshozók
szakmai hozzáértés nevű tárgyból kiváló jegyet érdemelnek,
mert ezen hazai vereség során is látták, hogy Flick csapatának van stílusa, tartása, és jövője. Ez utóbbira minden focirajongó emlékezhet: a csapat abban a szezonban minden sorozatot megnyert, ahol elindult, beleértve a Bajnokok Ligáját is.
Ennek a két említett hazai vereségnek nem volt különösebb következménye, az 1986-os 3-0-nak, és a 2012-es 2-1-nek viszont igen, ugyanis mindkét szezonban a Bayern úgy lett bajnok, hogy
a 34 találkozóból csak a Leverkusen elleni hazait veszítette el.
A Bundesliga 60 éves története során soha, senki nem nyert veretlenül aranyérmet. Ilyen közel is csak a Bayern volt, ám mindkét esetben az „örök vesztes" megviccelte.
Az 1986-os meccsen nagyon, és ha a találkozót eldöntő fiatalember három évvel korábban nem dönt úgy, hogy az élete kockáztatása árán is megvalósítja álmát, hogy Bundesliga futballista legyen, akkor lehet, hogy
a Bayern München történelmet írva veretlen szezon végén ünnepelhet a salátástállal.
Egy Falko Götz nevű, akkor 24 éves focista hiúsította meg ezt, aki a 13. és a 87. percben is gólt szerezve szinte egyedül nyerte meg azt a meccset a Leverkusennek.
Falko Götznek abban a szezonban egy másik csapatban kellett volna játszania. Egy másik országban. Egy olyan országban, ahol
a Bundesliga szót is csak a világtól elbújva, suttogva lehetett kiejteni.
Ő ugyanis Rodewisch-ben, az NDK-ban született, 1962-ben.
Amikor már állt a berlini fal, és a két Németországot többszörös műszaki zár választotta el egymástól, nehogy a keleti rész üressé váljon, mert mindenki elköltözik nyugatra. Götznek ráadásul éltek is rokonai azon a (szerencsés) részen, mely nem a szovjetek által megszállt terület volt, így aztán a teljesen megbízhatatlan kategóriába sorolták őt az ország kommunista felében.
A focitudása azonban már gyerekként hatalmas volt, bár a család (Kelet-)Berlinbe költözése után „osztályidegenként" nem kerülhetett be a különleges tehetségeket gondozó sportiskolába, mely a Dynamo Berlin utánpótlását nevelte. Azonban akkora tehetség volt, hogy végül így is felfigyelt rá a keletnémet focit uraló csapat, és leigazolta.
Már 18 évesen a felnőtt csapatban játszott,
nemcsak bajnokikon, hanem BEK (a mai Bajnokok Ligája elődje) meccseken is. Kulcsjátékosa volt az NDK U21-es válogatottjának.
Ám neki nem az volt az álma, hogy az NDK válogatottjának meghatározó játékosa legyen.
Ő Bundesliga karrierről álmodozott.
Akárcsak gyerekkori jóbarátja, az Angliában élő nagynénje miatt szintén örökre megbélyegzett Dirk Schlegel. Utóbbi néhány hónappal volt idősebb, vagyis együtt járták végig a korosztályos ranglétrát, és lettek meghatározó tagjai a kelet-berlini gárdának.
Együtt határozták el, hogy megszöknek a diktatúrából, és Bundesliga karriert csinálnak. A kelet-berlini erdőkben sétálgatva, ahol senki nem hallhatta őket tervezgették a menekülést. Úgy döntöttek, hogy
az 1983-84-es szezonban valamelyik idegenbeli BEK-meccs alkalmával valósítják meg álmunkat.
Ettől fogva azon imádkoztak, hogy megfelelő országban található csapattal kerüljenek össze, mert akkoriban még ősszel is egyenes kieséses rendszerben bonyolították le az elitsorozatot.
Az első ellenfél a luxemburgi Jeunesse Esch volt, ez remek lehetőséget kínált volna az NSZK-ba szökésre. A meccset Esch-sur-Alzette-ben játszották,
ez a francia határ mellett van, viszonylag távol az NSZK-tól, bár Luxemburg nagyon kicsi.
Tudták ezt az „örző-védők" is. Götz erre így emlékezett később:
Bárhol voltunk, szállodában, étteremben, stadionban mindig nyüzsögtek körülöttünk a „Stasi-s barátaink". A főnök, Erich Mielke magángépével repültünk, mindent megtettek, hogy egy pillanatra se legyünk egyedül."
A Dynamo kettős győzelemmel jutott tovább (a párharc első gólját Götz szerezte), úgyhogy várhatták az újabb ellenfelet.
A jugoszláv (akkor még ennek az országnak a fővárosa volt Belgrád) Partizan lett az. Jugoszlávia speciális státusszal rendelkezett, elvileg szocialista országnak számított, de voltak nyugati „beütései". Mi, magyarok sem mehettünk olyan feltételekkel oda, mint mondjuk az NDK-ba, de ez egy másik történet.
Götz és Schlegel abban reménykedett, hogy itt könnyebb dolga lesz,
mint Luxemburgban. Az első meccset egyébként a berlini csapat 2-0-ra nyerte, Götz már az első percben betalált.
A belgrádi visszavágó alkalmával a meccs előtti napon tartott edzés után, majd másnap, november 2-án a reggelit követően is nagyon vigyáztak rájuk. Aztán busszal bevitték őket a belvárosba és – némi meglepetésre --
kaptak a focisták egy óra „szabadfoglalkozást".
Egy lemezboltba ment az egész csapat, a legkülönlegesebb kincs a '80-as években keleti turistának egy lemez (meg egy farmer) volt „Jugóból". A két fiatal ott meglátott egy hátsó kijáratot, és azon keresztül megléptek (nyilván a bolt előtt várták őket) és öt percig futottak, ahogy bírtak, majd beugrottak egy taxiba.
A sofőr nem volt hajlandó elvinni őket a nyugatnémet nagykövetségre.
De legalább nem adta rendőrkézre a „szökevényeket". A második taxis 20 nyugatnémet márkáért (ez kicsit többet ért, mint ma 20 euro) elvitte őket a kért címre.
Kiderült kb. 200 méterre volt onnan. Götz évtizedek múlva mosolyogva mondta: ez volt élete legjobb befektetése.
A követség emberei tudták ilyen esetben mi a dolguk, gyorsan leszedték a fiúkról a Dynamo Berlin feliratú melegítőt, és azonnal kocsival elvitték őket Zágrábba. Akkor ez a két város még egy országhoz tartozott, nem kellett útlevél. Ahogy Ljubljanába sem.
A zágrábi konzulátuson hamis nyugatnémet papírokat kaptak.
Schlegelét Norman Meier névre állították ki, Götz olyan ideges volt, hogy később arra sem emlékezett ő milyen nevet kapott a szökéshez. A konzulátus dolgozói elvitték őket Ljubljanába, és
az utolsó pillanatban szálltak fel a Münchenbe tartó éjszakai vonatra.
Ekkor játszották a meccset, és úgy gondolták a diplomaták, hogy a jugoszláv határőrök azzal lesznek elfoglalva az útiokmányok szigorú ellenőrzése helyett.
Jól gondolták. Az osztrák határőrök sem foglalkoztak a vonat utasaival, a Rapid Wien is BEK-meccset játszott aznap este. A két focista gond nélkül elhagyta a „keleti blokkot", de ezt ők sokáig nem tudták. Amikor megállt a vonat Villachban, azon tűnődtek, hogy
ez a város vajon még Jugoszlávia, vagy már Ausztria része!
Fogalmuk nem volt, hogy megmenekültek! Valahol Salzburg körül nyugodtak meg, hogy beteljesedett az álmuk. Amikor reggel megérkeztek Münchenbe az állomáson az újságok címlapjain ezt olvasták:
Keletnémet focisták nyugatra menekültek!"
Götz apja tudott a fiúk tervéről, és amikor este bekapcsolta a közvetítést és nem látta őket a pályán egyértelművé vált számára, hogy megpróbálták, amit elhatároztak. Azt azonban nem tudhatta, hogy sikerrel jártak, vagy nem. A meccs másnapján este Götz hazatelefonált, és akkor nyugtatta meg az apját és anyját. Ők viszont nem tudtak nyugodtan beszélni, mert
a Stasi addigra megszállta a lakást.
Schlegel szülei a nyugatnémet televízió híreiből tudták meg, hogy fiuk miért hiányzott a meccsről. A találkozót egyébként a Partizan 1-0-ra nyerte, de ezzel a Berlin jutott a legjobb nyolc közé, Götz korai góljának (is) köszönhetően. A negyeddöntőben a Romaval szemben esett ki Schlegel 1987-ben látta legközelebb a szüleit Csehszlovákiában, Götz pedig egy évvel később Magyarországon.
Falko Götz addigra nemcsak stabil Bundesliga játékos lett, de UEFA Kupát is nyert éppen abban az évben, ráadásul a döntőben (mely 11-esekkel dőlt el) gólt szerzett. Igaz, disszidálása után egy év eltiltást „elintézett" neki az NDK szövetsége, de mást nem tudott tenni.
Götz (akárcsak Schlegel) a Bayer Leverkusenhez szerződött miután lejárt az eltiltása.
1985 májusában játszott először Münchenben (2-1-re nyert a Bayern), majd egy év múlva is szerepet kapott, amikor 0-0 lett az Olimpiai Stadionban. Aztán jött ez a bizonyos 3-0-s diadal, Götz remeklésének köszönhetően, 1986. november 1-én.
Majdnem napra pontosan három évvel a legendás menekülés után.
Nem tudni gondolt-e Münchenben azon győzelem után Falko Götz arra az 1983. november 2-ra! Majd november 3-ára, mikor egy rend ruhában, hamis papírral, nincstelenül érkezett ugyanide, hogy új életet kezdjen, és karriert építsen. Azt sem tudni, hogy ma este hol nézi a Bayern-Bayer találkozót, de az biztos, hogy a találkozó esélyese most is a címvédő.
Imponáló a mérlege a riválissal szemben, jobb a játékosállománya, „mélyebb a kerete". És még egy érdekes adat: a Bayernnel már kilencszer fordult elő, hogy egy Leverkusen elleni győzelemmel lépett fel a tabella élére, míg a mai vendége már ötször járt úgy, hogy az élről kezdett egy Bayern elleni csatát, de a lefújás után már nem volt ott. Most ugyebár a Leverkusen vezeti a tabellát, és a vele azonos pontszámmal álló Bayern szeretné átvenni tőle ezt a helyet.
A válogatott találkozók után persze nem könnyű az esélylatolgatás, mert a Leverkusentől 15 játékos hiányzott a héten a nemzeti 11-ében való fellépés miatt, a világbajnok Exequiel Palacios szinte a meccsre „esik be", az elmúlt napjait repülőkön és reptéri várókban töltötte. Xabi Alonso, Leverkusen tréner gondjait tökéletesen átérzi a hazaiak mestere, Thomas Tuchel, aki humorosan azt mondta:
Az elmúlt napokban egy-egy tréningen több volt az edző, mint a játékos"
Ilyen ez a felgyorsult világ profi futballja, ahol egyetlen nap megállás sincs. Azért remélhetően jó meccset játszik a két 100%-os csapat. Mégha nem is lesz olyan emlékezetes, mint az a bizonyos 1986-os, a disszidált keletnémet focista, Falko Götz remeklésével.
A második Európa-bajnokságon 1964-ben a magyar válogatott elődöntőt vívott a házigazda Spanyolországgal. A találkozó 90 perc után 1-1-re állt, a később aranyérmet szerző spanyolok a hosszabbításban szerzett góllal nyertek 2-1-re, majd a mieink Dánia 3-1-es legyőzésével bronzérmesek lettek. Bene Ferenc az elődöntőben és a bronzmérkőzésen is gólt szerzett, míg Novák Dezső a harmadik helyért vívott találkozó hosszabbításában kétszer is betalált.