Túravezető lány vadvizeken

Utolsó eligazítás a kalandos túra előtt

- Azt tudom, hogy volt már bizonyos sportmúltad, még a vadvízi evezés előtt. Mit edzettél pontosan?

- Ha ilyen komolyan vetted az evezést, miért váltottál?
- Véletlenül adódott a lehetőség. A Római parton egy csónakházban futottam össze Levente barátommal, aki akkoriban már vezetett túrákat a Vadvirág Klubban. Ő kérdezte, nem próbálnám-e ki. Ez pontosan négy évvel ezelőtt történt. Azóta folyamatosan raftingolok velük. Minden hétvégén ott vagyok a túrákon, és már több ezer kilométert leeveztem.

- Hogyan lettél hivatásos túravezető? Milyen feltételei vannak?
- Ahhoz, hogy valaki túravezető legyen, el kell végeznie egy tanfolyamot, elméleti és gyakorlati vizsgát kell tennie. Ez önmagában azonban nem elegendő. A biztos tudáshoz szükséges még egy vadvízen leevezett kilométer-mennyiség is, hiszen nincs annál kínosabb, mint amikor a túravezető borul. Az sem mindegy, hogy páros hajóról vagy raftról van szó. A raftot külön tanulni kell, hiszen ott többen ülnek a hajóban, nagyobb a felelősség és a hajó méretéből adódóan másképp kell manőverezni. Engem az egész sport varázsa sodort magával. Szeretem az embereket, a helyek, folyók gyönyörűek és mindig is szerettem volna kapcsolatban maradni a vízzel.

- Ha jól tudom, nem sok lány kötelezi el magát a vadvízi evezés mellett. A fizikumuk kevés ehhez vagy nem annyira kalandvágyóak?
- Az igaz, hogy ez nem kifejezetten női szakma. Fizikailag és mentálisan is megerőltető, rengeteg az éjszakázás, sokat kell utazni, nem éppen luxus körülmények között. Általában napi 10-12 órát is vizes ruhában vagyunk. Szóval kell egy kis lelkesedés, hogy tudd csinálni.

A raftban nagyobb a felelősség, és máshogyan kell manőverezni

- Ez azt jelenti, hogy ősz végéig a maximumot kell nyújtanod minden hétvégén.

- Adódik a kérdés: télen mi a program?
- Többnyire ilyenkor is kajakozunk, csak a napi túra után még síelünk rá egy kicsit.

- A Vadvirág Klubnál is többségében fiúk dolgoznak. Ők mit szóltak hozzá, hogy mindezt vállalod és beállasz a sorba?
- Az elején nekem is nagyon nehéz volt, de azt hiszem bizonyítottam és elfogadtak, remélem szeretnek is.

- Említetted, hogy még az első evezéseid során te is kerültél igen kemény helyzetekbe...
- Számtalan folyón rengeteg éles helyzetben voltam. Voltam hengerben és sziklára kenődve a víz alatt. Utólag visszanézve ezek persze mind megoldható helyzetek voltak. Talán a legérdekesebb és legveszélyesebb dolog mindig egy új folyó beevezése. Ott minden ismeretlen és sokszor térképed sincs. Szükséged van minden tudásodra és tapasztalatodra, hiszen nem tudod mi vár a következő kanyarban.

- Vannak olyan tipikus hibák, amiket általában vendégek követnek el, félelemből vagy kapkodás miatt?
- A résztvevők miután nagy kedvvel jönnek, próbálnak a legügyesebbek lenni és keveset hibázni. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen van, aki életében először evez. Ezzel mi is tisztában vagyunk, így csak olyan helyekre visszük őket, ahol nincsenek megoldhatatlan helyzetek. De azért így is nehéz feladat nekik. Mindenki a maga módján, de keményen helyt áll. Én is voltam "első bálozó" és nem felejtettem el milyen volt először vadvízen. Úgyhogy minden tiszteletem az övék és minden tudásommal azon vagyok, hogy jól érezze magát mindenki, és biztonságosan lejusson a pálya végére. Nincsen annál nagyobb öröm, mint amikor másnak ilyen élményt nyújthatsz.

- A családod mit szól, hogy ennyire elkötelezett raftingos lettél?
- Természetesen féltenek. De apám a mai napig nem tudja, pontosan mit csinálok. Ő még csak a TV-ben látott vadvízi evezést.

- Gondoltál már arra, hogy egyszer abbahagyod majd?
- Ha úgy alakulna az életem, hogy nem tudnék ennyit utazni, akkor a szervezésben vennék részt, mert a raftingtól semmiképpen sem szeretnék megválni.

Korábban:

• Veszélyes vizeken Kolonics Györggyel
• Extrém nap Szlovákiában