Megnyugtató lehet ugyanakkor, hogy az 1998-as tragikus futam után az addiginál komolyabb biztonsági előírásokat léptettek érvénybe. Hat éve olyan rossz volt az időjárás, hogy a 115 hajóból álló mezőny egyharmada feladta a versenyt, és igyekezett minél hamarabb biztonságos helyre jutni.
A 160 kilométeres széllel és a néhol tízméteres hullámokkal sok vitorlás nem tudott megbirkózni. A mentésben még az ausztrál haditengerészet is részt vett, ennek ellenére hatan - Bruce Guy, Phil Skeggs, Michael Bannister, Jim Lawer, John Dean és Glyn Charles - életüket vesztették.
A szervezők most remélik, hogy baj esetén hatékonyan tudják majd a mentést végezni, illetve abban bíznak, hogy megfelelő tapasztalat és felszereltség birtokában az indulók eljutnak a tasmániai célig, vagy bárhol máshol gond nélkül ki tudnak kötni.
A rajtot követően a szokásos látványos, spinnakeres versenyre lehet számítani, igazi nehézségekkel a nyílt vízre kiérve, Ausztrália keleti partjai mentén dél felé haladva, főleg a második naptól kell megbirkóznia a az összesen 1200 főből álló legénységeknek.
Az esélyeket illetően szakértők a tavaly 2 nap 15 óra és 14 perces idővel győztes ausztrál Skandiát, az új-zélandi Konica Minoltát és az ugyancsak ausztrál Nicorette-et emlegetik az első helyen.
A távot eddig a dán Nokia teljesítette a leggyorsabban: az 1999-ben elért rekord 1 nap 19 óra 48 perc és 2 másodperc. A csúcsot a várható időjárás miatt most nem veszélyezteti semmi.
A versenynek tavaly mindössze idén 57 hajó vágott neki.