A Balaton búvárai

A Boat Show kiállításon figyeltünk fel az F pavilon sarkában álló mentőautóra, melyen egy nagy Búvárszolgálat felirat állt. Természetesen kíváncsiak voltunk, kik dolgoznak ezzel a rohamkocsival, ezért leültünk beszélgetni Kováts Norberttel, a Balatoni Vízimentők Búvárszolgálatának vezetőjével.

Előfordul-e olyan eset, hogy a búvárszolgálatnak nem holttestet kell keresnie, hanem mentésben vesz részt, ahol még életben lehet az áldozat?
- Igazából ez nem nagyon fordul elő, mert egy gyors mentési szituációban mindig a hajóink végzik a mélyvízi mentést. Nekünk esetleg akkor lehet feladatunk, ha pontosan tudják a helyszínt, és még van esély arra, hogy idejében tudunk odaérni.

Lelkileg mennyire megterhelő, amikor egy holttestet kell megkeresnetek?
- Minden ilyen tevékenység ellátása nagyon nehéz, ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha megpróbáljuk kizárni a személyes dolgokat. Úgy közelítjük meg, mint ha egy feladatot végeznénk, és nem az emberi oldalát nézzük. Ha nem így tennénk, akkor egy idő után már nem tudnánk feldolgozni ezt.

Volt-e valaki, aki ilyen okból hagyta el a szolgálatot?
- Nem fordult még elő. A másik része a dolognak az, hogy ha egy átlagember kerül ilyen helyzetbe, őt azért viseli meg jobban, mert nem készült fel rá. Mi viszont tudjuk, mivel állunk szemben, miért megyünk oda.

Milyen gyakoriak a riasztások havi szinten?
- A nyári szezonban a búvárszolgálat 10-20 riasztást kap.

Már említetted a búvárszolgálat mentőjét, amit a kiállításon is láthattak az érdeklődők. Hogy van ez felszerelve?

A felszerelés a tiétek, vagy a búvárszolgálat biztosítja?
- Minden felszerelés az egyesület birtokában van. A búvárok talán csak az ABC-t vagy ruhát használják a saját felszereléseik közül.

Szoktatok-e gyakorló merüléseket szervezni?
- Természetesen. Ez fontos, hiszen ennek köszönhetően a búvárszolgálat tagjai is jobban tudnak együtt dolgozni. Ezáltal csiszolódik az egyes emberek személyes technikája is, és a csapatszellem is. A téli időszakban 2-3 hetente tartunk gyakorlásokat. Az egyik alkalommal medencében gyakorlunk, a margitszigeti ötméteres műugró medencében, olyan viszonyokat szimulálva, ami az éles helyzeteket idézi. Ez jelentheti például azt, hogy letakarjuk a maszkot, mert a Balatonban elég rossz a látótávolság, körülbelül 20 centiméter. A búvárszolgálat búvárai a vizuális érzékelésre nem nagyon számíthatnak. A másik lehetőség az, hogy elmegyünk különböző merülési helyekre, és együtt merülve próbáljuk összeszokottabbá tenni a csapatot.