Houston: rakétarajt

Az NBA rájátszásának első körében már minden páros túl van az első két összecsapáson. A legrosszabbul a Mavericks áll, amely mindkét dallasi mérkőzését átengedte a Rocketsnek, így a két houstoni menet gyors búcsút ígér. A többi párharcban a várakozásnak megfelel az eredmény, még a Spurs hazai veresége sem meglepő. A Chicago sima indulása ugyanakkor rácáfol a jóslatunkra.

A Phoenix éppúgy rohan a playoffban, mint tette az alapszakaszban, amit megnyert. 111 pontos átlaggal hozták ez első két meccset a teljesen esélytelennek tűnő Memphis ellen, amely mindkét találkozón egyaránt 103 pontot szerzett. Az már csak extra adat, hogy az alapszakaszban 796 hárompontossal új NBA-csúcsot felállító Suns a franchise playoffcsúcsát érte el a Grizzliesnek bevágott 15-tel a második meccsen (32 kísérletből, ami szintén nem mindennapos). Ezen a találkozón egyébként a Grizzlik megszorították őket, mégpedig a keménységgel. A legutóbbi évtized legponterősebb csapata azonban állta a csapásokat: a Memphis 28 faultja (a Phoenix 17-et vétett) után 40 büntetőt dobhattak, és abból 32 bement. Egyedül Pau Gasol volt erősebb náluk, egyszerűen, mert nagyobb, mint a Suns nagyjai 28 pontja és 16 lepattanója egyaránt rájátszásbeli karriercsúcs (akárcsak Jason Williams 21 pontja), de a Suns ellen ennyi nem elég.

A Denverről tudtuk, hogy 7. helyezése ellenére elég kemény ellenfél lesz a Tim Duncant csak "fél lábbal" a pályán tudó San Antonio Spursnek. A sérülten is játszó Duncanre három játékost állított a Nuggets, de nemcsak ő, a teljes Spurs leblokkolt a negyedik negyedben: csupán 4/21-gyel dobtak a mezőnyből, és meg is nyerte az első meccset a Denver. De a SAS ismeri a playoffhangulatot jól: a második meccsre úgy felszívták magukat, hogy harminccal verték a kihívót, amely csak 36%-os mezőnystatisztikát tudott nyújtani. "Minden harmincas zakó zavarba ejtő, de ez megdöbbentő volt" - nyilatkozott a denveri vezér Carmelo Anthony. "Azt tudtuk, hogy valamelyikük biztosan feljavul a második meccsre. De ők egyszerűen jobb csapat lettek." A két denveri meccs azért nem lesz sima: várhatóan azokon is megosztoznak a felek.

A Kings megtanulhatta Jerome James nevét. A Sonics úgy nyerte az első két meccset, hogy nem a szokásos, külső emberekre játszott figurái jöttek be, hanem az ismeretlen center, aki egykori csapata ellen (16 meccset játszott ott még 1998-ban) 18 pontot és 12 lepattanót szerzett átlagban ezeken. A Sacramentónak egyszerűen nincs jól játszó középső embere: Skinner halovány, Brad Miller sérülten szerepel, így Jamesre játszani nagyon jó taktika volt a várakozáson fölül teljesítő Seattle-től. Stojakovicék ettől persze még megnyerhetik a két hazai meccsüket, és izgalmassá tehetik a párharcot, de ehhez - főleg az irányító Bibby részéről - nagy javulásra lesz szükség.

Egy fontos NBA-történeti információ: mindössze hét olyan csapat van, amely 0-2-ről párharcot nyert. A Houston kétszer szerepel a listán, 1994-ben és 1995-ben is a Sunst ütötte ki a Nyugati főcsoport elődöntőjében. Most nagy valószínűséggel ismét találkoznak ott, mert a Rockets idegenben nyert két meccsével szinte biztosan továbbjutó. A Mavericksnek éppen olyan bravúrra lenne szüksége, mint amit az abban a két évben egyaránt bajnok Olajuwonék véghez vittek. Dirk Nowitzki, az idei évad egyik kiemelkedő egyénisége csak küszködött Ryan Bowen szorításában: összesen 47 pontját 13/40-es mezőnymérleggel érte el, a sok hibával pedig sokat rontva csapata esélyeit. A Dallas mégis majdnem hozta a második meccset (az első esélyük sem volt), de a sokat bírált Tracy McGrady karrierje első playoffcsatájában igazi klasszis mivoltát bizonyította. 28 pontjából az utolsó kettőt 2,2 másodperccel a lefújás előtt szerezte, másodszor is megverve a dallasiakat (az első meccsen is ő volt a mezőny legjobbja, 34 pontot szerzett). A Mavericks tehát hiába tett meg mindent a sikerért, a kiesés szélére sodródott, rajtuk ténylag csak valami egészen kivételes teljesítmény (esetleg a csoda) segíthet a ma este már Houstonban folytatódó párharcban.