Azt hiszemm ez a játék az, melynél aligha kell a háttértörténetet bárkinek is bemutatni. Aki eddig elkövette azt a hibát, hogy nem olvasta A Gyűrűk Urát, az nagyon sürgősen rohanjon el egy könyvesboltba, és vesse bele magát a világirodalom egyik legpompásabb, leginkább jellemformáló alkotásába.
A programban két, egyenként tíz misszióból álló kampányt játszhatunk végig. A jók küldetéssorozata az meséli el, miként jut el Boromir, Gimli és Legolas Völgyzugolyba, hogy csatlakozzon a Gyűrű Szövetségéhez, míg a gonosz kampányban Szauron bőrébe bújva vezethetjük Mordor seregeit Minas Tirith ostromára.
A program a már többször jól bevált RTS formulát követi: először nekifogunk a jelenleg fában és ércben kimerülő nyersanyagok kitermeléséhez, majd elkezdjük bázisunkat kiépíteni, hogy a technológiák fejlesztésével, illetve egyre erősebb egységek építésével rajta üthessünk az ellenségen.
A mesterséges intelligencia igen erőteljes eltéréseket mutat attól függően, hogy a jó vagy a rossz kampányt, vagy esetleg a skirmish módot választjuk. A fejlesztők valószínűleg úgy döntöttek, hogy maradnak a regény végkimenetelénél, és eredendően vereségre ítélik Szauron bandáját, mivel a jó oldalt választva a gép rendkívül bután játszik, és a kategória hőskorát idézően küldözgeti a kis létszámú, pillanatok alatt megsemmisíthető csoportokat. A jók evvel szemben rendkívül ravaszak és agresszívak, így a sötét oldalt választva állandóan bázisunk védelmének megerősítésével leszünk elfoglalva. Skirmishben mindkét oldal MI-je igen kemény, úgyhogy aki túl könnyűnek találja a jó kampányt, de ragaszkodik a hősökhöz, annak javasolt e játékmód favorizálása.
A regényben alapvető szerepet kapnak a hősök, akik természetesen a War of the Ringsből sem maradhattak ki. Ugyan nem úgy lépnek szintet, mint Illidan, vagy Arthas a Warcraftban, viszont kapnak úgynevezett fate pontokat, melyeket felhasználhatnak képességeik fejlesztésére. Frodó például ezen pontokkal szerezheti meg Fullánkot, bizonyos küldetésekben pedig fate pontokért állíthatjuk a magunk oldalára Aragornt, és más hősöket.
A skirmish és többjátékos módok között megtalálhatóak a klasszikus verziók, de akadnak igazi különlegességek is. Ezek egyike a katapult mód, melyben a cél egy hatalmas katapult elfoglalása, mely valahol a térképen rejtőzik. Aki megkaparintotta a katapultot, az hatalmas sziklákat hajíthat az ellenfél bázisára, igencsak megnehezítve annak életét.
Sajnos a játék grafikailag csalódást okoz, ami főleg annak következménye, hogy nagyon hangzatos ígéreteket (szél borzolta ágak, ide-oda hullámzó fűtenger stb.) lehetett hallani. Ugyan nem kifejezetten csúnya a játék, de a Battle Realms motorját azért jóval inkább fel kellett volna javítani, hogy az elvárásoknak megfeleljen a program. Azért legalább a hősök, és különösen a balrog igen impozánsan néznek ki, és a varázslatok is nagyon látványosan fejtik ki hatásukat, de a mosoly hamar lehervad arcunkról, ha ráközelítünk valamelyik reguláris egységre.
A zenét vizsgálva hasonló megállapításra juthatunk, mint a grafika kivesézésénél tettük. A jókat választva heroikus dallamok csendülnek fel, mely éles kontrasztban van a gonoszok alatt hallható komor akkordokkal. Ez önmagában jó, csak megint többet vár az ember, mondjuk a filmek soundrackjét meghallgatva. Szintén hiányoznak a hősök "eredeti", a színészek által kölcsönzött hangjai, de a játék nem a Jackson-filmek hivatalos programja, úgyhogy ezt nem is vethetjük a fejlesztők szemére.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a War of the Ring egy nagyon jó stratégiai játék, de nem alázta annyira porba vetélytársait, a Warcraft III-at, az Age of Mythologyt, illetve a C&C Generalst, mint azt sokan vártuk, sőt, bizonyos elemekben még el is marad a trió mögött. Ennek ellenére a műfaj kedvelői ne hagyják, mint ahogy a Tolkien-rajongóknak is kötelező darab.
Rendszerkövetelmény:
Processzor | P3 600 |
RAM | 256 Mbyte RAM |
HDD | 2 GB |
VGA | 32 MB VRAM |
DirectX verzió | Directx 9 |