Megszűnik 7 megye és az abortusztilalom

 

Szabad Nép

A területszervezésről, a terhesség megszakításról szóló törvényerejű rendeletről, a doktori cím adományozásáról tárgyalt a Minisztertanács

A Minisztertanács keddi ülésén megvitatta a területszervezési kormánybizottság javaslatát a megyék és a járások átszervezésére. A javaslat államigazgatási szakemberek, tudományos dolgozók és megye- és járásrendezési terv egyeztetésére alakult helyi munkabizottságok véleménye, észrevétele alapján készült. Az új megyék és járások kialakításánál figyelembe vették a területek gazdasági adottságait, ipari, kereskedelmi, közlekedési, kulturális, egészségügyi helyzetét, földrajzi viszonyait és egyéb sajátosságait.

Magyarország közigazgatása 1950-ben

A Minisztertanács alapos vita után elfogadta a területszervezési kormánybizottság javaslatát hét megye - Békés, Heves, Komárom, Nógrád, Tolna, Vas és Veszprém - és 39 járás megszüntetésére. Az igazgatási területek javasolt átszervezése egyszerűbbé, olcsóbbá teszi az államigazgatást. A túlzott területi elaprózottság megszüntetése egyúttal lehetővé teszi a területi tervezés bevezetését s a tanácsok gazdasági önállóságának növelését is.

A jelenleg érvényben levő büntetőjogi rendelkezések több évtizedes, elavult jogszabályok.

Budapest területének rendezésére a területszervezési kormánybizottság megbízásából a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága tett javaslatot. A javaslat értelmében a jelenlegi XVI. kerület, valamint a X. kerületnek a körvasúton kívül eső, a Kerepesi út melletti lakott része, a jelenlegi XVII. kerület - a Ferihegyi repülőtér kivételével -, továbbá Soroksár, Budatétény, Nagytétény, Békásmegyer és Pesthidegkút ismét önálló község, illetve járási jogú város lesz. A főváros területét pedig 14 kerületre osztják.

A tervezet értelmében a Budapest területéről lecsatolt helységek lakosságának ellátását és közlekedését a jelenlegivel azonos szinten kell biztosítani.

A Minisztertanács a területszervezésre vonatkozó törvényjavaslat-tervezetet megküldi az országgyűlés jogi bizottságának, hogy azt az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé terjessze.

A Minisztertanács az igazságügyminiszter javaslatára megtárgyalta a magzatelhajtás büntetőjogi szabályozásáról az Elnöki Tanács elé terjesztendő törvényerejű rendelettervezetet. A jelenleg érvényben levő büntetőjogi rendelkezések több évtizedes, elavult jogszabályok. Az új tervezet értelmében a terhesség megszakítása engedéllyel, egészségügyi intézetben nem büntetendő: az engedély nélkül végzett terhességmegszakítás - magzatelhajtás - büntetendő, a törvényerejű rendelettervezet azonban a mai büntetendő rendelkezésekhez képest enyhébb büntetést állapít meg az anyákkal és az orvosokkal szemben: változatlan szigorral bünteti azonban a kuruzsló vagy bár orvos által, de a nő életét, egészségét és testi épségét veszélyeztető módon hajtott magzatelhajtást.

Közvetlenül a háború utáni években, 1948-ban volt a legmagasabb - 192 000 - az élveszületések száma. A természetes szaporodás évi üteme azonban nem 1945 és 1949, hanem 1950 és 1955 között volt a legmagasabb. A folyamatosan csökkenő halandóság mellett a termékenység részben természetes okok, részben pedig a drasztikus abortusztilalom miatt növekedett jelentősen. A terhesség megszakítását csak abban az esetben engedélyezték, ha a magzati károsodás veszélye állt fenn, vagy a várandós nő élete került veszélybe. 1952 és 1955 között 4077 főt ítéltek el jogerősen az abortusztilalom megszegése miatt. A gyermektelen házaspárokat úgynevezett gyermektelenségi adó fizetésére kötelezték. A tiltó intézkedések és a gyermekvállalást támogató intézkedések következtében az élveszületések száma 1954-ben 223 000-re emelkedett. Ezt az időszakot szokták az akkor hivatalban lévő egészségügyi miniszter - Ratkó Anna - után Ratkó-korszaknak nevezni. A terhességmegszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, s a forradalom után sor került a gyermektelenségi adó eltörlésére is. Az ötvenes években a nők közel kétharmada még otthon - nem pedig kórházban - hozta világra gyermekét.

A Minisztertanács a Politikai Bizottság határozata alapján megvitatta a doktori cím adományozásáról szóló törvényerejű rendelettervezetet. A tervezet szerint az orvosok és a jogászok államvizsgájuk letételével doktori cím viselésére jogosultak. Az egyetemek, továbbá az Állatorvostudományi Főiskola, az Erdőmérnöki Főiskola, a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola, valamint a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola oklevelet szerzett hallgatóik számára - meghatározott tárgyú disszertáció megvédése után - doktori címet adományozhatnak. Ez a rendelkezés nem érinti a tudományos fokozatok jelenlegi rendszerét. A Minisztertanács a törvényerejű rendelettervezetet az Elnöki Tanács elé terjeszti. (MTI)

Korábban a Szabad Neten:

A kirakatpolitika ellen fel kell venni a harcot