Karácsonyra sört? Van magyar is, de nem mind finom
![Karácsonyi sör](https://cdn.origo.hu/2023/12/ILUZ88Gb00rNsChGT6FH2GxypFY5GHhzhYCDJ9i9X-k/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2E3MTEzZGVhODllZDRhODI5YzRmYzcwNDZhYjFmNmFi.webp)
alkoholtartalom: 12%
Fenntartásokkal közeledtünk a Bushoz, hiszen a címkén jól láthatóan írják, hogy ez 12-es, de nem a Balling-fokban, hanem alkoholban. Ennek ellenére ki lehet jelenteni, hogy mégsem a szesz dominál. Nemcsak azt érezni, hogy pusztítóan alkoholos, hanem az észteres aromák fölött remekül elrepdesnek az ízek is.
Tudom, nem illik ilyenre azt mondani, hogy könnyed, mert két palack már képes megfektetni bárkit, de mégis ötletes és játékos az íze. Az illata kicsit almás, ami az ízében is megjelenik, de nem nyersen, hanem finom, sült, fahéjas, szegfűszeges jonatánként. Soká tart, perces lecsengése van, az alma körtére vált, aszaltra. Nálunk ez nyert.
alkoholtartalom: 10%
A rózsaszín elefánt és a szürkésfehér palack alapból extra hangulatot biztosít, de ez az első a kóstolt tételek közül, ahol végre rendesen előjön az élesztő – igazán markáns nemcsak az illata, hanem az íze is.
Remek íve van a sörnek, az arányai pontosak, nincs nyoma túlzásnak: „Jó példa ez arra, hogy egy ipari sörnek sem kell okvetlenül jellegtelen okádéknak lennie” – tette hozzá a tömegtermeléstől már rég megcsömörlött kollégánk.
alkoholtartalom: 4,5%
Remek: öröm beleszagolni a pohárba annak ellenére, hogy nem akartak valami nagyon különlegeset főzni. A Santa Paws visszafogottságában is igazán eltalált tétel, harmonikus és egységes, vagány, laza iszogatós sör.
Az alkohol korrekt, mindössze 4,5%, így akár többet is beguríthatunk belőle anélkül, hogy megmakkannánk tőle. Szerintünk semmi karácsonyi nincs benne, de ez nem is baj: úgy karamelles, hogy a hétköznapokban is örömet adjon. Itt a bronz.
alkoholtartalom: 6%
Vörös szín a pohárban, ezzel is igazodik a karácsonyhoz. Már az illata is markáns, előbb finom fenyvessel indul, de ahogy megmelegszik, inkább harsánnyá, kicsit a wc-illatosítókhoz válik hasonlatossá.
Az ízében a karamelles, kávés indítást azonnal tönkrevágja a brutális komlódózis: biztos, hogy van az a szubkultúra, ahol ez menő, de mi már nem tudunk a hipszterkedés Mariana-árkába annyira lemerülni, hogy ezt élvezzük. Azon túl, hogy félelmetesen drága, rossz is. Egy idő után eltűnik minden aromája, a várt grapefruitos lecsengés helyett csak a gyógyszeresség marad.
alkoholtartalom: 5,5%
A címkéje nagyon szép, őszinte lelkesedéssel vártuk a kupak lepattintását. A színe kellemesen sötétbarna, habjában még a vörös árnyalat is megtalálható. Az illata nem jelentős, a Rogue után kóstolva először semmit nem lelünk benne. Kis türelmet adva az Anchornak, megjelenik a kissé terpentines, fenyőgyantára emlékeztető aroma, amelyet követ a narancs, vagyis inkább a narancsos szaloncukorra hasonlító szőnyeg.
A palackok szépségversenyében jó helyen végezne, de így, hogy csak a beltartalmat nézzük, nem nyújtott semmi extrát – nagy baja nincsen, de olyan semmilyen, nem volt képes az első kortynál rajongókat szerezni.
alkoholtartalom: 8,1%
Illatra nem mutat komolyságot a belga sör, de az első kortynál már tudtuk: jó lesz ez. Kifejezetten ízgazdag, bár van benne valami, ami a Kofolára emlékeztet. Ennek a brigád egyik fele örült, a másik viszont nem.
Kontúros és markáns, bár egy árnyalatnyival édesebb a kellemesnél. Ezt fogjuk rá a karácsonyra, ilyenkor mindenki cukrosabb ízeket kíván: a Corsendork is pont alkalmas folyékony desszertnek egy zsírokban gazdag ebéd után.
alkoholtartalom: 8,1%
„Ezzel csajozni lehet, olyan édes!” – állapította meg az asztalnál kollégám, és valóban, már-már szirupos, mint egy valóságtól elrugaszkodott amerikai film karácsonyeste. „Én ebből nem bírnék meginni egy egész üveget…” – hümmögött a kolléganőm. Na, ebből sem lesz csajozás.
A geil köpenyt leszámítva viszont ötletes aromákat ad, ügyesen játszottak az arányokkal a főzőmesterek, hiszen sült banán krémességétől kezdve a maláta adta tipikus karakterig minden benne van.
alkoholtartalom: 10,5%
Nagyon szép a színe, állapítottuk meg a céges konyhában, ahova néha irigykedve néztek be a tesztből kimaradt szomjas újságírók. „A habja nem jelentős, de cserébe milyen jó illat ébred felette!” – jött a lelkes vélemény.
Az orrunkba markáns vérnarancs szökik be, igaz, az ízében már nem ennyire megfogható, ott szimpla, általános citrusosság érvényesül. „Izgalmas, de valahogy nem fog kézen, elég belőle egy pohár, az üveg másik felét én megosztanám valakivel.” Párosan szép az élet.
alkoholtartalom: 7,2%
„Ennek szaga van” – sajnálkoztak az asztalnál, bár kortyolásnál már bocsánatban részesült a skót főzde, hiszen az íz sokkal jobb volt, mint az első, orron keresztüli találkozás. Nincs vele semmi gond, kellemesen komlós, bár semmi extra – aki csak a punkos reklámokból ismeri a céget, lehet, hogy csalódni fog, pláne egy ezresért.
Az összbenyomás szerint koherens, korrekt, fogyasztható, de nem ez az, ami miatt a Brewdog rajongói leszünk. Előnye, hogy sok útkereső magyar ale-lel szemben nem túlozták el ez arányait.
alkoholtartalom: 7%
A tavalyi fenyős Esthajnalt nagyon nem szerettük, de az idei egész kedves: ízében olyan meglepő dolgok bukkannak fel, mint a füstölt lazac. Az aromája a belgák között kóstolva nem túl markáns, cserébe harmonikus, korrekt iszogatós sör - valakinek ez volt a kedvence.
A színe rendben, a habja közepesen erős, bár picit sápadt – a közelmúltban kóstoltuk csapolva, úgy egy kicsit emberesebb volt az összhang. Az élesztő adta játékként van egy kis banános hullám is – akár egy picivel erősebben is jól esne.
alkoholtartalom: 6,2%
A fóti főzde nem ma kezdte, sőt a Winternacht sem idén bemutatott termék. Ennek ellenére nem áll össze, hiába írják a címkén, hogy erősen komlózott, hiszen fád, jellegtelen, meg van tördelve benne a komlógerinc.
Ezt leszámítva simán iható, igaz, nem túl karakteres sör. Mulandó élmény, de egyszer gond nélkül benyakalható – a palackjába majd tölthetünk később fél liter házi pálinkát.
alkoholtartalom: 9%
Nem gyakori mifelénk a tökös ale, de aki ezzel találkozik először, biztos, hogy nem is fog rászokni. Szénsav alig van benne, jóformán néma marad bontáskor a palack, a habja se nagyon fejlődik föl.
Tökös, fahéjas irányból indul, de a kézműves gondosság ellenére hihetetlenül mesterkéltté válik.
Végig érezni egy gyenge ecetes ízcafatot, amit ugyan félig elrejt a grapefruitos és gesztenyepürés aroma, de valahogy azok is műanyagnak hatnak. „Ezt már egyszer megitta valaki?” – firtatták az asztalnál.