Romantikus felvezetés helyett inkább elgondolkodunk rajta, hogy vajon mennyire éri meg, ingyenbort adni az arra járóknak? A Dora Sarchese borászat nem kicsi hely, a képek alapján gépesített módszerekkel művelik a szőlőt, a Róma környéki faluban elég sokat süt a nap, szóval nem lehet olyan nagyon sok egy liter bor bekerülési költsége.
A szökőkútnak nevezett dolog valójában egy vékonyka csap a falban, inkább egy erdei forrásra hasonlít, amiből szépen csordogál a víz helyett a vörösbor. Számoljunk mondjuk 300 forint/literrel, naponta 20 liternyi fogyasztással, az ugye 6000 forint. Egy hónap alatt 180 ezer forint.
De ha havi szinten 500 ezer forint is a költség, marketingszempontból ez akkor is nevetséges összeg ahhoz a nemzetközi médiaeléréshez képest, amit a hír produkált. Az már másik kérdés, hogy az ismertséget képesek lesznek-e eladásra fordítani, de ezt egy hirdetésnél sem tudhatják előre, és még egy magyar magazinban is simán belekerülhet másfél millióba egy egész oldalas hirdetés. Hát még egy olaszban. Vagy egy nemzetköziben.
Szóval részünkről mindenképpen gratulálunk a Dora Sarchese szakembereinek, és szívesen megkóstolnánk a termékeiket. Nem feltétlenül azt, ami ingyen folyik a falból abban a kis kunyhóban, a Cammino di San Tommaso zarándokút Caldari di Ortona pihenőjén, mert valahogy mindig kétségeink vannak a fizetség nélkül elérhető dolgokkal kapcsolatban.