A dobogósok:
tehéntúróval
Nahát, csak nem a piros kockás lett az igazi? A forgalmazó neve nem sokat árul el, de a gyártói kód alapján úgy tűnik, hogy a Piros Kockás Kft-nek bérgyártásban az Etyektej állítja elő – tőlük korábban már kóstoltuk a remek Túró Gyurit, de olyat most nem találtunk a boltokban.
Egész korrekt a bevonat, az íze harmonikus. A legtöbb embernek az állaga is bejött, bár a nevet kicsit cikis poénnak tartották. Ezt leszámítva tulajdonképpen csont nélkül taszította le trónjáról a Pöttyöst.
tehéntúróval
Az íze csukott szemmel és vakteszten is felismerhető. A Pöttyös adta élmény annyira beépült már az ízlelőbimbóink mögé fonódó idegpályába, hogy nem az a kérdés, hogy ez jó-e, vagy sem: megszoktuk, szeretjük, nem akarunk élni nélküle.
Kár, hogy a tölteléke túl krémes, egy kicsit darabosabb túróval még jobb lenne az élmény. Aki már évtizedekkel ezelőtt rászokott, az magabiztosan állítja, hogy régen fickósabb volt az állaga, sőt savanykásabb az íze is. Persze így sem rossz:
Délután háromra mindig megkívánom ezt az ízt.”
– Ön is ment már holdkóros módjára az automata vagy a kisbolt felé?
tejalvadékkal
„Rendes nagy rudi, minden nő álma!” – poénkodott egy kellemesen altestit egyik kolléganőnk, majd vágyakozó arcot vágva a szájába vette. „Ennek jobb az íze, mint a csomagolása alapján hittem.” A legtöbben egyetértettek: különösebb viták nélkül hozta el a bronzérmet a megduplázott méretű csemege, annak ellenére, hogy nem túrós, hanem alvadékos.
„Ha egy kicsit jobb lenne a kakaós bevonó rajta, esküszöm, átszoknék erre…” – magyarázta teli szájjal az egyik kolléga. Kellemesen megjelenik benne a citromosság, a túró állaga és íze rendben – egyedül a bevonó idézi fel a húsvéti csokinyulak emlékét.
A középmezőny:
tehéntúróval
A sportszerűség kedvért bedobtunk egy laktózmenteset is a Sparban – akárcsak a bronzérmes, ez is saját márkás. Érzékenyek is fogyaszthatják, de nem csak ők fogják szeretni: nem kimagasló, de simán ehető, kedvelhető.
Azért, mert mentes, még nem rossz. „Már nem úgy van, mint gyerekkoromban. Öcsém cukros volt, bármi, amit speciálisan neki vettünk, maga volt a pokol.
Emlékszem, el sem akartuk lopni az ő csokiját.
Ezzel simán lehet diétázni!” – jegyezte meg teli szájjal az egyik origós.
tejalvadékkal
Kár, hogy ilyen édes, mondták többen. Ez a probléma szinte az összesre érvényes, de itt még jobban megszaladt a cukor – a gyártók azt hiszik, hogy senki nem venné meg desszertnek, ha egy kicsit természetesebb lenne?
Van benne valami olyan, mint az olcsó vaníliás pudingokban, ez utóízként is megmarad: percekig furakodnak együtt a szájban a bevonó gépzsíros utóízével. Szóval
legyünk őszinték: ez így nem oké.
tehéntúróval
Az ételbevonó kellemetlen műkakaós íze brutálisan domináns. Ha Michelin-csillagos séfek gyúrnák aranyporos kesztyűben a túrós krémjét, akkor is eltaposna bármit maga körül.
Nem baj, ha nem eszem meg?”
– tették le fél harapás után az adagot, pedig ebben nem alvadékos alkímia van, hanem igazi túró.
Kár, hogy pont a leglényegesebb dolgon spórolnak, nemcsak itt, hanem az összesnél: fáradt, margarinos utóíze percekig tombol, kiegészülve a citrompótlóra hajazó mesterséges aromával – elrontották, pedig akár jó is lehetett volna.
tejalvadékkal
Jártunk már úgy a Spar olcsóbbik saját márkás termékével, hogy a keserű csalódások után egyszer csak beütött. Azóta titkon ugyanezt várjuk, de sajnos a megváltás nem jött el újra.
A külseje nem ízletes, a tölteléke meg pláne. Az első harapás sem esik jól, még a második és a harmadik is kellemetlen. Gyorsan túlestünk rajta, örültünk, hogy elfeledhetjük – adnak a Sparban jobbat is, ha ránk hallgatnak, azt vegyék!
A sereghajtók:
tehéntúróval
Annak ellenére, hogy túrós, nincsen jó íze:
Szomorúak lennének a tehenek, ha tudnák, hogy erre pocsékolták el a tejüket.”
– jött egy borongós válasz az asztal túlsó feléről, és senki nem akarta kétségbe vonni.
A túróssága gyenge, csak a vacak kakaós réteg dominál, amelynek mesterséges, műanyag íze sajnos nagyon hátra sorolta a Tesco saját márkás édességét.
tejalvadékkal
„Hú, ebbe csak anyag jutott, az ízét kispórolták” – szomorkodtak nagy egyetértésben. Valóban elég semleges élmény, olyan, mintha elvesztettük volna az ízérzékelésünket, és csak megszokásból rágnánk és rágnánk.
„A kétnapos rágógumi nagyobb élmény ennél!” – csapott oda valaki, ami akár túlzó véleménynek is tűnhetne, ha nem maradt volna egy csomó apró szelet a tálalásra használt papíron.
tejalvadékkal
Szomorú: kicsit azt az élményt adja, amit a részvényesek érezhetnek mostanság az Update értékpapírok kapcsán. Savanyú íz maradt a szánkban, hosszan, elnyúlóan – csak egy pohár víz tudta elfeledtetni az élményt. Nincs vita, ezé az utolsó helyezés.
A Sole gyártja Norbiék termékét, ami tényleg nem sikerült jól. „Néha én szoktam ilyet enni!” – mondta az egyik fiatal kolléga, akire többen döbbenten néztek.
Most mit csináljak, csak ilyen van anyám hűtőjében…”