Felkelsz korán reggel, és amint menetkésznek látszol, minden kiálló részedre valamilyen edény van akasztva, ami darabonként kb. 10-20 kg eper befogadására alkalmas. Tulajdonképpen csak félúton az eperföld felé döbbensz rá, hogy hacsak nem parkolsz be az ágyások közepébe, a beled elhagyod, mire megpakolva visszajutsz majd az autóig, de hát kell a sok eper, mert lekvár lesz belőle.
Természetesen nincs olyan eperföld, amiről csak te és legfeljebb a szűk baráti kör tud, ezért a környék púposra van tömve. Amint találsz egy üres parkolóhelyet, lerakod az autót – két faluval arrébb, mint ahol az epret kell szedni. Több kilométert megteszel; a táv alatt nem sikerül megtalálnod a megfelelő installációt és ütemet, hogy a vödör-kosár-láda-kosár-kosár-vödör kombó ne verjen püspöklilára mindenhol. Együttérzően nézel fajtársadra, akinek az egyik vödre éppen mélyütést vitt be, és
nem mersz röhögni, mert hát hosszú még az út, és te lehetsz a következő.
Mire elérsz a bejárathoz, a mérlegelési pontig, vékony erekben megindul a folyadék kiválasztása a hajad és a füled tövében. Bent szembesülsz vele, hogy itt is a földön nő az eper. Sok eper akkor van, ha esett az eső pár napig, és utána meleg, napsütéses idő volt, ergo az eperföld fölött enyhe párafelhő lebeg, így 10 perc után a vékony erek patakokká duzzadnak a nyakadnál, és útrakelnek.
Kis idő elteltével, mikor mondjuk a harmadik edényért mész, feltűnik, hogy a Drága még az első edényt töltötte csak meg, és nem érted, hiszen te vagy a lusta disznó. Aztán lassan feldereng, hogy reggel nem is volt kirúzsozva a szája, vagy legalábbis határozottan nem ilyen vastagon és nem a füléig. Most már azt nem érted, hogy hova fért el benne 10-15 kg eper, miközben
hálát adsz, hogy a bejáratnál őt nem mérik le.
Mire végeztek, és az összes edényt elcipelted a kocsiig, már ott is folyik rajtad a víz, ahol zuhanyzáskor sem szokott. Míg hazaértek, rejtélyes módon újabb 5 kg eper tűnik el. Ha nem aznapra van tervezve a befőzés, a leszedett mázsányi eperből megeshet, hogy csak 2-3 üveg lekvárt sikerül eltenni.
Ahogy minden évben, idén is megfogadod: jövőre inkább kimész a piacra és megveszed. Szedje, aki akarja!
Szedte, cipelte, lejegyezte: Haász Attila