Az elmúlt hetekben bemutattuk a szomszédos országok nemzeti ételeit, a legnépszerűbb mediterrán fogásokat, az ausztrál és a skandináv területek gasztronómiáját. Nemrég betekinettünk a thai ételek és a japán konyha világába, ez alkalommal pedig a szintén rendkívül népszerű kínai ételek következnek a sorban.
Ha a kínai konyháról beszélünk, szinte mindenkinek a hazánkban is egyre elterjedtebb kínai gyorsbüfék ételkínálata ugrik be, elsőként azok közül is a mézes-szezámmagos vagy az illatos-omlós csirke, a csípős-savanyú leves, esetleg a két legnépszerűbb köret, a pirított tészta szójaszósszal és zöldségekkel, vagy a tojásos-zöldséges rizs.
Az autentikus kínai konyha azonban valójában jóval több ennél, és merőben más, mint ahogyan a magyarok elképzelik. Az eredeti kínai ételek kevésbé zsírosak, sokkal inkább csípősek, fűszeresek, sok-sok színes zöldséggel, melyeket leginkább szószos ételekben vagy roppanósra párolva fogyasztanak. Ahogy a többi ázsiai országban, itt is kedvelt alapanyag a bambuszrügy, a mungóbabcsíra, a káposzta, a hagymafélék és a sárgarépa. Kedvelt ízesítő a chili és a szójaszósz. Szívesen ötvözik a különféle ízeket, például az édeset a csípőssel, esetleg a savanyúval. Jellemző rájuk, hogy az ízek legtökéletesebb harmóniájára törekednek.
A különböző tartományokban - szecsuáni, kanton, huaiyang, pekingi, xinjiang - más-más fűszereket és elkészítési módokat részsítenek előnyben. Míg például a kanton és a huaiyang konyhában az enyhe ízvilág és a friss hozzávalók dominálnak, a szecsuáni konyha a csípős és erőteljes ízekről híres, kedvenc fűszerük a szecsuáni bors, a chilipaprika és a fokhagyma.
Azonban Kína egész területén jellemző a szertartásos jellegű, közösségi étkezés, az étel tisztelete, és az étkezés végén történő, rituálészerű tea-és desszertfogyasztás.
Köretként leggyakrabban rizst fogyasztanak, akár napi többször is, leginkább minden főétkezésre. Mondhatni, ami a magyar ember számára a kenyér és a pékáruk, az a kínaiak számára a rizs. Ezen kívül gyakran fogyasztanak pirított tésztát zöldséges, húsos, halas, esetleg garnélás feltéttel. Kedvelt alapanyag náluk a fermentált tofu is.
Ezen kívül nem ritkák a számunkra extrém ételek fogyasztása sem, amilyen például a százéves tojás, a csirkeembrió.
Mi azonban most olyan nemzeti ételeket szeretnénk bemutatni, amelyek ismerősek lehetnek a magyar gyomor számára is, sőt, akár otthon is elkészíthetők, mégis őrzik magunkban az autentikus kínai ízvilágot.
A pekingi kacsa az egyik legautentikusabb kínai étel, amelyet ma már a világ számos részén felszolgálnak.
A mézes-borecetes pácban áztatott kacsa bőrét ropogósra sütik, majd vékony csíkokra vágják, és vékony, lótuszlevél-szerű palacsintalapokba csavarva, fűszeres mártással, mogyoróhagyma-és uborkaszeletekkel fogyasztják
az étkezések során.