Új display-technológiák: plazma és LCD

A címben szereplő mindkét technológia gyorsan terjed, fejlődik a kép minősége, fényereje, színhűsége. A jövő e két műszaki megoldás terjedését hozza, de azért még ne temessük el a hagyományos képcsövet sem.

A további összehasonlítások előtt tisztázni kell, hogy két alapvetően eltérő képmegjelenítési technológiáról van szó, ahol nem is lehet összehasonlítást végezni, hiszen teljesen más műszaki tartalomról beszélünk. A plazmakijelző a gerjesztett foszfor fénykibocsátásán alapuló eszköz, míg az LCD transzmisszív rendszer, ahol a háttérfény folyadékkristályon való szabályozott átengedésével alakul ki a kép. Ebből a szempontból ugyanebbe a kategóriába sorolható az LCD-s videokivetítő is. Itt a különbség csak a felhasználhatóságban és a méretekben van.

Az eltérő műszaki megoldás alapvetően eltérő képminőséget is eredményezhet bizonyos esetekben, ezért kell a hasonlításokkal óvatosan bánni. Kezdjük azzal az alapvető különbséggel, hogy egy LCD-képpont teljes kigyújtásához több időre van szükség, mint egy foszforképpont begyújtásához. Ezért a plazmakijelző reakcióideje rövidebb, mint az LCD-é. Gyorsan mozgó képek megjelenítésekor a plazma esetében kevesebb zavaró jelenségre számíthatunk, amíg az LCD-n ún. ragadáseffektus figyelhető meg. Még a piacon kapható legjobb minőségű LCD-paneleken is elkenődhetnek a gyorsan mozgó tárgyak élei. Az LCD-panelen a képpont világosságát a folyadékkristály fényáteresztése határozza meg, tehát itt elvileg a feketétől a fehérig folyamatos szürkeskála jeleníthető meg.

A plazmakijelző esetében szürkeskála nem létezik. Az adott képpontnak csak két állapota van, ki van gyújtva vagy nincsen. Ahhoz, hogy megfelelő világosságátmenetet tudjunk létrehozni, az időosztásos technika alkalmazására van szükség. A szürke átmenetek úgy jönnek létre, hogy a kigyújtásra álló időnek csak törtrészében világít az adott képpont és a szemünk tehetetlensége integrálja a képpont fényességét. Így például ha az adott időnek csak a felében világít a foszforpont, akkor feleakkora fényességűnek látszik. A képpont fényességét az határozza meg, hogy egységnyi idő alatt hányszor villantjuk fel. Ebből következik, hogy több szürkeárnyalat megkülönböztetéséhez időegység alatt több impulzust kell alkalmazni. Túl azon a tényen, hogy minél többször kell kapcsolni, annál nagyobb lesz a teljesítményfelvétel, további zavaró hatás is jelentkezik. Ez a villogás. Ismerjük a gyakorlatból, hogy a hagyományos fénycsövek villogása milyen zavaró tud lenni.

Ha a képpontok információjának frissítésére szánt időt (ezt értettük az előzőekben az egységnyi idő alatt) megnöveljük, akkor több szürkeárnyalatot tudunk megkülönböztetni alacsonyabb frekvenciájú impulzussorozattal. Viszont, mivel a frissítés (értsd: új kép felrajzolása) ritkábban történik, a képen stroboszkóphatást tapasztalhatunk. Tehát ezek a tényezők együttesen hatnak a minőségre, a teljesítményfelvételre és a fenntartási költségekre.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a plazmatechnológia műszaki alapjai már régen ismertek, éppen a fénycsőtechnika alapján, de a piacra kerülés egyik legnagyobb akadályát sokáig a kibocsátott UV-sugárzás és a nagy frekvenciás kapcsolgatás zavaró hatásának leárnyékolása jelentette.

A plazmatechnológia nagyon kicsi méretű színes fénycsövek előállítását célozza meg, amíg az LCD-panel esetében egyre kisebb miniatűr tranzisztorok kialakítása a feladat. Az elektronikai ipar nagy gyakorlatot szerzett a mikroméretű tranzisztorok kialakításában, amelyet a processzorok gyártástechnológiája során kifejlesztett. Ez azt jelenti, hogy mikrotranzisztorokat sokkal olcsóbban tud előállítani, mint mikroméretű fénycsöveket. Ez utóbbiak méretcsökkentésének nagyobb a fizikai határa, mint a félvezető tranzisztoroké. Ebből következően az LCD-panelek ára gyorsabban csökken, mint a plazmakijelzőké. Mára már igaz az a megállapítás, hogy olcsóbb az LCD-panel, mint az ugyanolyan méretű plazmakijelző.

Az, hogy kisebb és jobb tranzisztorokat tudnak integrálni egy chipbe, további előnyökkel jár a plazmakijelzőkkel szemben. Míg jelenleg egy 30 colllos LCD-panel saját fizikai felbontása minimum 1280x768 pixel, addig egy ugyanilyen méretű plazmakijelzőt nem lehet ebben a felbontásban legyártani. Ez az előnye az LCD-panelnek még jó ideig megmarad. A jelenleg piacon lévő 40-42 colllos plazmakijelzők felbontása a 860x480 pixeles tartományba esik. Az új, 40 colllos LCD-panel felbontása 1280x780, ez már megfelel a HD (High Definition) szabványnak. Ezek után várható, hogy a nagyobb méretű LCD-k ára sokkal magasabb lesz a jelenleginél, mégis lesz egy vásárlói kör, amely ezt fogja előnyben részesíteni, éppen a HD-minőségű felbontás miatt.

Általánosságban igaz, hogy a plazmakijelzők felbontása kisebb, viszont a foszfor, amelyet a plazmaállapotú gáz gerjeszt, ugyanolyan összetételű, mint a hagyományos képcsövekben használt foszfor. Ennek megfelelően a színek dinamikusak, és mivel a szubpixeleket (az egy képpontra jellemző 3 színösszetevő RGB-képpontokat) egyedi áramkörök vezérlik, 16 millió színárnyalatot tudnak visszaadni.