Új display-technológiák: plazma és LCD

A címben szereplő mindkét technológia gyorsan terjed, fejlődik a kép minősége, fényereje, színhűsége. A jövő e két műszaki megoldás terjedését hozza, de azért még ne temessük el a hagyományos képcsövet sem.

A legtöbb esetben a képminőség a döntő. Az viszont már világosan kiderült, hogy mind a plazma, mind az LCD esetében vannak a képminőségre előnyösen és hátrányosan ható tényezők. Említést kell tenni a kontraszttartományról is, mert ebben jelentős különbség mutatkozik a plazmamegjelenítő javára. Egy jó minőségű plazmakijelző kontraszt átfogása 1500:1, míg az LCD-panelek esetében ez az érték 400:1, esetleg az újabb LCD-k érik el az 500:1 arányt. A plazmamegjelenítő másik jó tulajdonsága a színtisztaság és egyenletesség. A saroktól sarokig mért egyenletesség mind a színben, mind a fényességben sokkal jobb, mint az LCD-k esetében. Ez utóbbi esetében a háttérvilágítás egyenetlensége vagy a háttérvilágítás nem megfelelő elhelyezése látványosan ronthatja a színtisztaságot és a fényességet a képernyő bizonyos részein.

Az LCD-panel további előnye a legfeketébb fekete, amikor a folyadékkristály teljesen lezárja a fény útját. A plazmamegjelenítő esetében a fénykibocsátó foszfor akkor bocsát ki fényt, amikor a képtartalom szerint feketének kell lenni. Ennek két oka van, egyrészt az ilyenkor is jelenlévő belső gerjesztés, másrészt a külső fény és UV-sugárzás is gerjeszti a foszfort. Az előbbit a gyártók külön kisütőimpulzus beiktatásával védik ki. Nehezebb feladat a külső fényhatás elleni védelem, ugyanis a nagy felületű foszfor jó fényvisszaverő, szemünk pedig érzékeny az ilyen középszürke fényre. A felületre elhelyezett szűrőréteggel lehet ezt a hatást csökkenteni, de ez egyben a kibocsátott fényt és a kontrasztot is csökkenti. Ezért a felhasználástól függő szűrőrétegeket lehet felvinni, mert nem minden esetben zavaró, ha a fekete nem teljesen fekete. Videovetítés és házimozi esetében zavaró lehet, ha nem fekete a fekete, de ebben az esetben a környezet elsötétített és így ez a hatás eleve nem annyira kritikus.

Még egy nem elhanyagolható kérdésre kell választ adni. Ez pedig a várható élettartam. Akár a plazmáról, akár az LCD-ről beszélünk, a hivatalos várható élettartam nem tér el jelentősen a hagyományos tv-készülékek, katódsugárcsöves monitorok élettartamától. Ez valahol 20 és 30 ezer üzemóra között van. Az üzemórák növekedésével a kép fényessége mindkét esetben hasonlóan csökken. Az "öregedési görbe"kissé különbözik. A LCD fényerőcsökkenése meglehetősen egyenletes, a plazmánál kezdetben meredekebben esik, de később laposabbá válik, ami azt jelenti, hogy az első pár ezer óra után észrevehető a változás, de később már alig értékelhető.

A plazma esetében a nagyobb gondot a beégés jelenti. Ez különösen ott érezhető, ahol viszonylag statikus képek és ábrák jelennek meg, és ezek hosszabb ideig vannak a megjelenítőn, pl. repülőtér vagy tőzsde. Itt esetleg számításba jöhet az LCD-panel, amennyiben a hasonló méret árban elérhetővé válik. Bár az is igaz, hogy az új plazmakonstrukciókban vannak beégés elleni, ún. kisütőábrák, amelyeket időnként rákapcsolva "kitisztítják" a felhalmozott töltéseket és így megelőzhető a beégés. Ha erre tudatosan készülnek, akkor a beégés mint probléma teljesen megoldható. A legújabb generációs plazmakijelzőkben a képet egyszerűen és programozhatón át lehet fordítani negatívba, így jól komponált és megfelelően kiválasztott színek esetében a pozitív és a negatív kép egyaránt használható, a megjelenített információ állandóan kint lehet a kijelzőn.

Eddig megjelenítőkről beszéltünk, de már piacon vannak az LCD tv-k, a számítógépes monitorokhoz hasonlóan térhódításuk egyre erősebb lesz. A választék jelenleg a 15 és 22 colllos készülékekből áll, ezek ára már megfizethető és fokozatosan közelít a hagyományos vevőkészülékek árszintjéhez. Várhatóan az idei év második felében megjelennek a plazmatelevíziós vevők is, és felváltják a projektoros tévéket vásárlókat.