Péterfy Bori - "most valami teljesen más kezdődik..."

Péterfy Bori életében nagy változás állt be: átszerződött a Nemzeti Színházhoz. A színész-énekesnő izgatottan várja a kihívásokat, de nem bánja, ha közben talán több ideje jut egyre népszerűbb zenekarára. Mint sokoldalú művész, Bori természetesen a modern technika előnyeit sem utasítja el, és az interneten is otthonosan mozog. Erről beszélgettünk a színész-énekesnővel.

A színészi karriered új fordulatot vett, Alföldi Róbert meghívott a Nemzetibe. Mi változik ezzel az életedben?
Gyakorlatilag minden. Valami, ami eddig az életemben a legfontosabb volt - a Krétakör - megszűnt. Most valami teljesen más kezdődik.

Milyen szerepekben láthatunk majd?
A Jég című darabot átvisszük a Kértakörből, bár más szereposztásban fogjuk játszani. Novemberben pedig egy Alföldi Róbert által rendezett darabban Elektrát alakítom. Próbálok majd kevesebb színházi munkát vállalni, hogy több időm maradjon a zenekarra.

Úgy tudjuk a családodban nem te vagy az első művész. Szerinted itt a génekről van szó, vagy a inkább neveltetés számít?
A genetikához egyáltalán nem értek, de biztos vagyok benne, hogy számít, hogy milyen közegben nő fel az ember, mit szív magába. Tehát szerintem a neveltetésen sok múlik, persze az mit sem ér, ha nincs meg valakiben a kellő tehetség és kitartás.

Mennyire vagy nehéz ember? Vagy esetleg könnyű veled kijönni?
Munka közben igyekszem jól együttműködni mindenkivel, mivel nem tudok rossz hangulatban dolgozni. Amúgy nehéz természet vagyok, de a munkában próbálok mindent jól megoldani. Nem hiszek abban, hogy hisztivel, veszekedéssel többet lehet kihozni másokból. Bár néha szükséges direkt feszültséget gerjeszteni, mert éppen az oldja meg a problémákat.

A színpadi munka nemcsak testi, de lelki gyakorlat is. Neked melyik a megterhelőbb?
Attól függ, hogy milyen szerepet játszom a színpadon. Egy nagy színházban, sok néző előtt játszani nagyon megterhelő, ugyanakkor a koncert is nehéz, hiszen ott minden rajtam áll vagy bukik. Nem tudnék választani.

A Krétakörben rengeteget használtatok audiovizuális eszközöket, melyek az előadás organikus részét képezték. Mit gondolsz a technológia és a művészet kölcsönhatásáról?
Elképesztően izgalmas korban élünk, bár én nem értek annyira a technikai dolgokhoz, mint szeretnék. Gondolok itt például az internetre, amely elképesztően izgalmas, és óriási lehetőséget teremt a művészet terjedésére. Mi is nagyon sokszor merítünk ihletet a You Tube-ról. Fantasztikus dolog, hogy bárki, bármit kitalál, azt feltöltheti oda, és ezáltal óriási közönséget kaphat, akár milliós nézettsége is lehet. Ami a színházat illeti, ott kicsit másképp látom ezt a dolgot.

Hogy látod? A technikai fejlődés megváltoztatja a színházat?
Már most megváltoztatta, nagyon sok előadás van - mi is csináltunk számtalan olyan darabot - amiben használjuk ezeket a dolgokat. Úgy látom azonban, hogy olykor már annyira sok a technika, hogy felmerült az igény arra, hogy visszamenjünk, és újra csak az ember álljon - minden nélkül - a színpadon. Néha tetszik, ha bevonják a technikát, de azt nem szeretem, ha agyonnyomja az előadást. Bár - és ez a kérdésedre is kiváló példa -, a világhírű kanadai rendező Denis Marleau és társulata, a Compagnie UBU egyedülálló videoinstallációs színházában nem élő emberek szerepeltek: mégis tökéletes volt az illúzió. Teljesen virtuális színészek játszottak, akiknek az arcát bábokra vetítették, ettől olyanok voltak, mintha halottak lennének - egészen különleges élmény volt.

Mi az a technológiai trend, amely leginkább hat mostanság a színjátszásra és a zenére?
A zenében a DJ-k és a remixek korát éljük. Divatos ma mindent szétszedni és elektronikus úton újraértelmezni. A színháznál a videotechnika használata kerül egyre inkább előtérbe, bár ez nálunk még gyerekcipőben jár. Külföldön viszont ez már lefutott kör, ott kezdenek visszatérni a gyökerekhez. A cirkuszművészetben is igen nagy szerepet kap a látvány- és fénytechnika, gondoljunk csak a Cirque de Soleilre.