Korda, Harsányi - egy furcsa páros

Már az ötödik adásánál jár a Csináljuk a fesztivált. Az m1 műsora ötven év legjobb magyar slágerét keresi, mi a poénokat a műsorban - a csatornának könnyebb dolga van.

Ha a múlt pénteki adást nézzük, hát még mindig élvezetesebb beatnikeket nézni a hetvenes évekből (Illés- és Generál-felvételek) mint a dance műfajának elkésett magyar képviselőit alig néhány évvel ezelőttről (Groovehouse).

Minden stílus és kor keveredik mindennel, garantáltan csak olyan számokat láthat és hallhat a néző, aminek el tudja dúdolni a dallamát, a felhozatal valahol az Önök kérték, és egy kereskedelmi rádió között van. Tulajdonképpen vidám és érdekes is ezt az egyveleget megnézni, sokat mond korszakokról, popzenéről, közízlésről, ha valaki tanulságot keres egy szórakozató műsorban. Nagy meglepetés lenne, ha nem egy Máté Péter-sláger lenne a befutó, de ki tudja, lehet, hogy a Korda-rajongók sms-író kedve borítja a papírformát (a műsorvezető személyes kedvenceként szerényen a Lady N-t nevezte meg).

Az elődöntőktől kezdve nagyobb show várható, a slágereket ma aktív előadók fogják eljátszani, az jelenleg futó tizenkét adás még közönség nélkül, egy átlagos ízléssel megalkotott stúdióban forog. A műsor alatt látható reklámszpotok és feliratok nem érik el az átlagos minősítést, alighanem örök rejtély marad, hogy a közszolgálati csatornán, hogyan lehet a látványban akkora a szórás, melynek egyik végpontján a kiváló, saját márkás matyó anyagok, vagy a Dob + Basszus animációi, a másikon pedig ennek a műsornak a szavazásra buzdító grafikái, vagy az Önök kértékképi világa (vagy világtalansága) áll.

Egyébként nem lehet nem észrevenni, hogy a Magyar Televízió szép lassan a magyar popzene zászlóshajója - vagy mije - lett. Csak ezen a hétvégén főműsoridőben adták, az eddig tárgyalt műsor után szombaton a Fonogram-díjátadót, vasárnap pedig a Krém című nagy sikerűt, ez pár éve még elképzelhetetlen lett volna. A jóindulatúak mondhatják, hogy igen, a populáris kultúra most lett olyan fontos, hogy közszolgálati feladat foglalkozni vele, a rosszmájúak meg jöhetnek azzal, hogy a letöltés miatt már nem üzlet egy országos kereskedelmi adóknak slágerekkel, kiadókkal bíbelődniük.

Ha már közszolgálat, szívesen hallanánk ezekről a zenékről és kordokumentum értékű képekről néhány összefüggő, értelmes gondolatot, esetleg megszólalhatna néhány érintett. Így a műsor, egyelőre a gazdaságos kategóriába tartozik: "Sika, kasza, léc", hogy egy kilencvenes évekbeli popzenei tárgyú popszámot idézzünk stílszerűen.

Terray István