Egy abszolút portréműsor

Volt egyszer egy Propaganda című műsor a TV2-n. Két évvel ezelőtt az alkotók az m1-re költöztek, Till Attilát Varga Livius váltotta, a cím Abszolút lett. Megnéztük, hogy készül egy adás náluk.

Meséltek műhelytitkot is, az egyik jelenetben egy pszichológus mesél a hipnózisról a vicc kedvéért úgy, mintha éppen hipnotizálna valakit. Az alany a stáb technikusa volt, aki beugrott a szerepre, és akit a jelenet után óva intett a vezetéstől a szakember, nehogy baj történjen. A stáb autóját viszont neki kellett elkormányoznia, ami szerencsére ment baj nélkül. Kistamás László épp a hasonló betétekről mondja, hogy valószínű, hogy csökken a számuk a műsorban. Ezek a linkek (amikor a portré alanya beszél valamiről, amiről külön összeállítást láthat a néző) az Abszolút védjegyévé váltak ugyan, de nem csak pozitív a szerepük.

A Magyar Televízió számára azért is értékes a műsor, mert a portrék jól archiválhatóak, és adott esetben (Csukás István Süsü-sorozatának ismétlése kapcsán) elővehetők, vetíthetők. Ilyen esetben a vicces betétek zavaróak is lehetnek. Még egy változás érik, a sok digitális effektből is szeretnének visszavenni (a vágó legnagyobb bánatára), mert ezek néha öncélúaknak tűnhetnek.

Ezek a változások a hagyományos portré irányába viszik el a műsort. Azért marad különbség rendesen, soha nem lesz senki beültetve egy stúdióba azzal, hogy "van néhány órád, beszélj magadról légy szíves". A családapát megmutatják az oviban, a zenészt a próbateremben, a pedikűröst a munkaasztalánál, a horgászat szerelmesét a tónál. És mindig meg fogják találni azokat az embereket, akiket az adott pillanatban szerintük érdemes bemutatni, akik fontos emberek.

Minden stábtagtól megkérdeztük, hogy a munka során bármikor fellépnek-e kereskedelmi vagy bármilyen más szempontok, mert feltűnő volt, hogy semmi ilyesmiről nem esett szó. Például szem előtt van-e a nézettség, amikor alanyt választanak. Nem is igen értették a kérdést, mert nem találkoztak vele a munka során. Aki értette, az meg azt mondta, hogy az egyetlen szempont a saját ízlésük, érzékük, aminek ennyi idő után jól kell működnie; és hogy hányan látnak egy adást, az nem azt jelzi, hogy mennyire sikerült az. A kereskedelmi szempontok maradjanak a kereskedelmi tévéknek, szerintük épp elég baj azoknak, akik kénytelenek magánéleti pletykákról és más szenzációkról anyagot készíteni, hogy ezzel kell foglalkozniuk.

A műsor készítői úgy érzik, hogy sikerült elérniük azt a réteget, amelyet meg akartak szólítani - erről a folyamatos szakmai és nézői visszajelzések is tanúskodnak. A Magyar Televízió pedig szinte soha nem szól bele abba, amit csinálnak. A recept végül is egyszerű: az alkotók élvezik, és nem sajnálják beletenni sem a munkát, sem az energiát.

Terray István