Brinkmann, Carter, House és a többiek

Mitől lesz rendhagyó egy kórházsorozat, és egyáltalán, honnan indult a műfaj? Bekukkantunk Brinkmann professzor napsütötte klinikájára, dr. House szobájába vagy éppen Krogshoj világába, miközben megpróbáljuk megtudni, miért szereti nézni a tévéző a hordágyon behozott, vért köpő, hörgő sebesülteket, a gépekre kötött, bágyadt-sápadt betegeket, a lobogó, fehér köpenyben fel-alá szaladgáló dokikat.

Persze nem kell ennyire elrugaszkodni ahhoz, hogy egy orvosi sorozat ne feleljen meg a valóságnak. "Sokszor megesik, hogy összevissza rendelnek el vizsgálatokat ezekben a sorozatokban" - mondta például Nagy Éva szakápoló is a Mokká-ban. A beszélgetés másik résztvevője, dr. Kolyvek István aneszteziológus akkor úgy fogalmazott, hogy kétféle kórházsorozat létezik: az egyikben az emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe (például a Kórház a város szélén), a másikban pedig a gyógyítás folyamatának minél naturálisabb bemutatása (Vészhelyzet) - nyilván ez utóbbihoz van szükség komoly szakértői gárdára. Kolyvek szerint ami a Vészhelyzet-ben zajlik, az "nagyrészt megállja a helyét. Én mint orvos azért észreveszek benne hibákat, de ezt egy laikus ember nem veszi észre: például a gyógyszer dózisát rosszul mondják, ilyesmi."

Vészhelyzet: nem ritkák a naturális jelenetek

A kétféle kórházsorozat különbségére Csák Gergely is felhívja a figyelmet, ő azonban egy látható fejlődésvonalat is felvázol: szerinte a Vészhelyzet már szükségszerűen naturálisabbnak készült, mint a műfaj korábbi darabjai, hiszen "a nézőknek egyre több izgalom, vér és dráma kell ahhoz, hogy fenn lehessen tartani a figyelmüket. Egyszerűen ez a trend, a filmek egyre erőszakosabbak, egyre jobban kifelé tolódik az a határ, ami elborzasztja a nézőt, amire azt mondja, na, ez tényleg durva és véres volt. Magasodik az ingerküszöbünk, és ezt minden részben muszáj megugrani, különben nem néznénk a sorozatot."

Apats Gábor