Tombor Antal

Mi van a konnektor mögött?

VIII. A rendszerirányítás kihívásai

A villamosenergia-rendszerek működtetése és irányítása számára új kihívást jelentett a villamosenergia-kereskedelem liberalizációja, a szigorodó környezetvédelem és az ezekkel is összefüggő technikai fejlődés.

Európában több mint 10 éve kezdődött meg a villamosenergia-ellátás "szabaddá" tétele. Ez azt jelentette, hogy a fogyasztó szabadon választhat, kitől vásárol villamos energiát, amely így "áru" lett. Különleges áru, mert általában nem helyettesíthető és nem tárolható. Megjelentek a kereskedők, akik versenyeznek a fogyasztóért. Nálunk 2003 januárjában nyílt meg a szabadpiac. 2005 szeptemberére a hazai villanynak közel a 40 %-át már a szabadpiacon értékesítették. A fogyasztó továbbra is az átviteli és az elosztóhálózaton keresztül kap energiát a termelőktől, mint eddig. Csak a kereskedő és az ár változik. Ugyanazon a "konnektoron" át a fogyasztó a legkülönfélébb forrásból vásárolhat. Ezt a szabadságot a jövő év közepétől minden fogyasztó, a lakosság is megkapja.

Az áramellátás a liberalizáció óta már nem szolgáltatás, hanem értékesítés. A kereskedőnek mindig annyit kell vennie, amennyit el tud adni. Tárolni ő sem tudja a villanyt. Időben pontosan egyeztetni kell az áramvételt és -eladást. Mint láttuk, ez nem könnyű dolog a villanynál. A kereskedő a fogyasztóit és a forrásait (erőmű, import) egy ún. mérlegkörben fogja össze. Mindig van valami eltérés: többlet vagy hiány, amit a rendszerirányító egyenlít ki. Egy szabályozási zónában több mérlegkör is van, Ausztriában például hetven, nálunk most közel harminc. A szabályozás műszakilag a korábban bemutatott módon történik (animáció).

Animáció: A mérlegkörös modell elve

A rendszerirányító most valóban nevének megfelelően irányít, nem osztja el a források között a terhet, mint korábban, hanem a kereskedők által adott menetrendet követi, és az eltéréseket kiszabályozza. A hálózaton fizikai korlátok léphetnek fel az áram szállításakor, amelyeket a kereskedők nem vesznek figyelembe. Ez a rendszerirányítás újabb kihívása. Egyes országokban nem a nemzetközi kereskedelem igényei szerint fejlesztették a hálózatot, így a rendszer irányítójának nagyon ébernek kell lennie, nehogy az olaszországihoz hasonló sötétségre kerüljön sor.