A kiadványt korabeli adatgyűjtési utasítások, kérdőívek, adatközlések, elemzések alapján eredeti szövegek és grafikus illusztrációk egészítik ki.
A nyitó kötet a rákos betegek adatfelvételeit követi nyomon az első fellelhető, 19. századi adatoktól kezdve 1951-ig, az újonnan diagnosztizált rákos betegek bejelentési kötelezettségének elrendeléséig.
A rákos halálozásokra és megbetegedésekre vonatkozó legkorábbi adatok egy-egy kórház vagy intézménycsoport betegforgalmi kimutatásaiból, boncolási jegyzőkönyveiből származnak. A legelső publikált adat 1870-ből, a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem kórbonctani intézetének jegyzőkönyvei között található.
Az első hivatalos rákmortalitási adatok szintén a 19. századtól állnak rendelkezésre. A statisztikai hivatal kiadványaiban rákhalálozásra vonatkozó adat a fővárosra 1874-től, országosan pedig 1896-tól található.
A 20. század elején a kutatók nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a rák terjedésének veszélyére figyelmeztettek, a megfelelő intézkedések meghozatala viszont megbízható és pontos adatok meglétét igényelte a megbetegedések számával kapcsolatban.
Ezért 1904-ben az orvosok kezdeményezésére a statisztikai hivatal közreműködésével a rákos betegeket összeírták.
Az első kísérlet a rákos betegek folyamatos számbavételére 1936-ban történt, a fővárosi, két évvel később pedig az országos adatgyűjtés elrendelésével. Az adatszolgáltatás azonban csak néhány évig működött, majd egészen 1953-ig szünetelt.
A korabeli rákstatisztikai összeállítások az adatokat demográfiai, társadalmi-gazdasági és orvostudományi szemszögből elemezték.