1876-ban Novinszkij orosz állatorvos elvégzett néhány kísérletet, melyekkel egy kutyákban előforduló, a fejet és a nemi szerveket érintő tumort tanulmányozott. Átültetve a tumort egyik kutyáról a másikra, bebizonyította a meglepő tényt, hogy ez a tumor átvihető. Később mások kimutatták, hogy a betegséget a tumorról leváló sejtek viszik át, melyek az új gazdában újból fejlődésnek indulnak.
A betegség eredetileg egy bizonyos kutyában jött létre. A kutya mára rég elpusztult, sejtjei azonban tovább élnek számtalan kutyában és rókában szerte a világon: ez Japán, az Egyesült Államok, Európa, Kína, a Távol-Kelet, a Közép-Kelet és Afrika kóbor kutyáinak meglehetősen általános megbetegedése. Néhol a fogékony állatok egyharmada fertőzött! Valószínűleg ez a Föld legelterjedtebb parazitája.
A kutyák immunrendszere többnyire néhány hónap alatt leküzdi a betegséget. Azoknál a kölyköknél vagy idősebb kutyáknál azonban, ahol az immunrendszer valamiért el van nyomva, a tumor elterjed az egész testen - akárcsak a Botryllus szuperragadozó őssejtjei. Az immunrendszer gyengesége lehet az oka egy másik átvihető tumornak is, mely a tasmán ördög nevű erszényes ragadozót pusztítja Ausztráliában. A betegség akkor terjed, amikor az állatok küzdelem vagy épp udvarlás közben megharapják egymást. Akárcsak a kutyáknál, ez a tumor is valószínűleg egyetlen állat testében keletkezett9. Szemben a másik esettel, a betegség szinte az összes fertőzött állatot megöli. Ennek oka az lehet, hogy a tasmán ördögök populációja olyannyira beltenyésztett, hogy a megkapott tumor úgy hat, mintha egy rokonuktól kapnának az állatok szervátültetést: a sejtek kikerülik az immunrendszer szűrőjét.
Mi emberek is megfertőződhetünk nagy ritkán halálos tumorral - amennyiben már eleve tumoros szervet ültetnek át, miközben elnyomják az immunrendszert. Pont emiatt daganatos betegből származó szervet nem ültetnek át másokba.
Markó Károly
1. Steinbeck, J. The Log from the Sea of Cortez (Penguin, 2000)
2. Scofield, V. L., Schlumpberger, J. M., West, L. A. & Weissman, I. L. Nature 295, 499-502 (1982)
3. Buss, L. W. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 80, 1387-1391 (1983)
4. Stoner, D. S. & Weissman, I. L. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 93, 15254-15259 (1996)
5. Stoner, D. S., Rinkevich, B., Weissman, I. L. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 96, 9148-9153 (1999)
6. Laird, D. J., De Tomaso, A. W. & Weissman, I. L. Cell 123, 1351-1360 (2005)
6. De Tomaso, A. W. et al. Nature 438, 454-459 (2005)
7. Reya, T., Morrison, S. J., Clarke, M. F. & Weissman, I. L. Nature 414, 105-111 (2001)
8. Katzir et al. Oncogene 1, 445-448 (1987)
9. Pearse, A.-M. & Swift, K. Nature 439, 549 (2006)