A himbák és a mundurukúk - kulturális különbségek az emberi magatartásban

Az emberiség benépesítette a Föld szinte minden részét, így az emberi csoportoknak túlélésük érdekében igen eltérő ökológiai viszonyokhoz kellett alkalmazkodniuk. Más képességek váltak fontossá a sivatagi népek életében, mint az amazóniai őserdő indiánjai számára. Minthogy az ember képességei is az evolúció során alakultak ki, az egymástól távol élő népcsoportok viselkedési jellegzetességei eltérő utakon fejlődtek. Cikkünkben áttekintjük az emberi magatartásban rejlő kulturális különbségeket.

A sivatag színei

Nemcsak a számok megkülönböztetésében, de a színek elnevezésében is felfedezhetők különbségek a természeti népek között, és számos kutató szerint ezt az adottságot leginkább a környezet látható tulajdonságai befolyásolják. Minden kultúra általános jellegzetessége, hogy a látható fény folytonos színspektrumát élesen elkülönülő kategóriára osztják, a kategóriák számában azonban lényeges különbségek léteznek. Egyes népcsoportok csak a sötét és a világos színeket különböztetik meg egymástól (például az Új-Guineában élő dani törzs tagjai). Ha egy nyelv több színt is különálló szóval nevez meg, akkor az alapszíneket - a pirosat, a sárgát, a kéket, a zöldet - biztosan megkülönböztetik.

Ez alapján a kutatók azt valószínűsítik, hogy az emberek számára könnyebb az alapszínek megkülönböztetése, ezt a vélekedést támasztják alá Eleanor Rosch vizsgálatai is. A kutató a Kalifornia Egyetem Berkeley részlegének munkatársaként járt Új-Guineában, ahol a dani törzshöz tartozó gyerekek színérzékelési képességeit vizsgálta. A kísérletben részt vevő gyerekeknek különböző színű képeket mutattak, és igyekeztek megtanítani nekik a színek fantázianeveit. Úgy találták, hogy az alapszínek neveit sokkal könnyebben megjegyezték, mint az átmeneti színekhez kapcsolt fantázianeveket.

Himba gyerekek

A sivatagban élő népek, a homok fizikai tulajdonságai miatt sokkal több sárgás-vöröses árnyalatot látnak, mint hideg színeket. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a namíbiai sivatagban élő himba törzs tagjai a látható spektrum hosszabb hullámhosszú, vörös tartományában egymáshoz közelebb eső árnyalatokat is külön színekként határozzák meg, míg a hideg árnyalatokat összefoglaló néven burou-nak hívják. Széles körben elterjedt hit, hogy az eszkimóknak (inuitoknak) számos szavuk van a hóra, annak árnyalatától, állagától függően. Ez a jelenség jól illeszkedne a namíbiai himba törzs nyelvi jellegzetességeihez, csakhogy, mint az Laura Martinnak a Clevelandi Állami Egyetemen végzett kutatásaiból kiderül, ez csupán amolyan városi legenda: a valóságban az inuit nyelvekben nem jelöli több szó a havat, mint például az angolban.

Agresszió és kooperáció

Ahogy korábbi cikkünkben (Agresszív állatok - agresszió és erőfitogtatás az állatvilágban) már említettük, az emberré válásnak fontos lépése volt a csoporton belüli agresszió csökkenése. Ennek ellenére a különböző kultúrákban eltérő mértékű agresszív tendenciák mindmáig felfedezhetők az emberi viselkedésben. Az emberi agresszivitás két végpontját két természeti nép, a dél-amerikai esőerdőkben élő yanomamo indiánok, illetve az afrikai busmanok körében találjuk. A yanomamók kis csoportokban élnek, élelmüket főként vadászattal szerzik meg. A csoportok állandó háborúban állnak egymással, és a yanomamo hagyományok szerint a férfi erejét az jelzi igazán, hogy képes-e magát erővel megvédeni. Az agresszióra nevelés már egészen kicsi gyermekkorban megkezdődik: a felnőttek bíztatják a gyerekeket, hogy vitáikat verekedéssel döntsék el. Velük homlokegyenest ellentétes tradíciókkal rendelkeznek az afrikai busmanok. Ők gyűjtögető életmódot folytatnak, létfontosságú számukra, hogy a csoport tagjai békében és egyetértésben működjenek együtt a táplálékszerzés során. Az összevesző gyerekek közötti konfliktust sosem hagyják tettlegességig fajulni: már az első, verbális agresszív megnyilvánulás után szétválasztják és összebékítik a vitatkozó feleket.

Lesu asszonyok várnak egészségügyi ellátásra( Thaiföld)

A keleti kultúrák hagyományosan többre becsülik a csoport közös értékeit, mint az egyén felemelkedését, ezzel szemben a nyugati társadalmakban az emberek többségét az individuális siker teszi igazán elégedetté. Taylor Cox, a Michigani Egyetem munkatársa kelet-ázsiai és észak-amerikai embereket vizsgált az úgynevezett rabok dilemmája feladatban. Ezt a pszichológiai tesztet széles körben alkalmazzák az emberek együttműködési hajlamának vizsgálatára. A teszt során a két résztvevő számára különböző mértékű jutalmat ajánlanak fel, attól függően, hogy együttműködik-e társával vagy cserbenhagyja. Akkor kapják a legnagyobb jutalmat, ha mindketten a kooperációt választják, míg semmit sem kapnak abban az esetben, ha ők ugyan együtt akarnak működni, de társuk cserbenhagyja őket. A résztvevők nem ismerik a partnerük döntését. Az ázsiai emberek ebben a játékban lényegesen többször választották az együttműködést, mint a nyugati résztvevők, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy viselkedésük kulturális sajátsága az együttműködésre való törekvés.

Felhasznált irodalom

Bereczkei, T. 2003. Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris.
Carraher, D. W. et al. 1985. Mathematics in the streets and in schools. British Journal of Developmental Psychology, 3, 21-29.
Cox, T. H. et al. 1991. Effects of ethnic group cultural differences on cooperative and competitive behavior on a group task. Academy of Management Journal, 34, 827-847.
Daly, M. & Wilson, M. 1983. Sex, Evolution, and Behavior. Boston: Willard Grant.
Gordon 2004. Numerical Cognition Without Words: Evidence from Amazonia. Science, 306, 496-499.
Martin, L. 1986. "Eskimo Words for Snow": A Case Study in the Genesis and Decay of an Anthropological Example. American Anthropologist, New Series, 88, 418-423.
Miller, G. 2000. The Mating Mind. New York: Anchor Books.
Pica, P. et al. 2004. Exact and Approximate Arithmetic in an Amazonian Indigene Group. Science, 306, 499-503.
Roberson, D. et al. 2006. Colour Categories and Category Acquisition in Himba and English. In Pitchford N. & Bingham C. (Eds.) Progress in Colour Studies, 159-172. Amsterdam: John Benjamins.
Rosch, E. (1973): Natural Categories. Cognitive Psychology, 4, 328-350.
Sternberg, R. J. 1997. Successful intelligence. New York: Plume.