Ésszel járom be a Naprendszert!

A Magyar Földrajzi Társaság ismeretterjesztő magazinja, A Földgömb novemberi Naprendszer-különszámában hazai bolygókutató szakemberek mutatják be a planetológia legújabb eredményeit, látványos űrfelvételekkel illusztrálva. Napjaink űrszondáinak felvételei és terepi mérései olyan részletgazdagok, hogy a távoli világokat földtudományi módszerekkel is vizsgálhatják a kutatók. Hamarosan időszerűvé válik tehát a folyóirat Vámbéry Ármintól származó, 19. századi jelmondatának - "Ésszel járom be a Földet" - fiatalítása, valahogy így: "Ésszel járom be a Naprendszert!"

Üstökösök

Az üstökösök ritka vendégei az égboltnak, látványukkal azonban mindig lenyűgözték az embereket. A múltban különböző katasztrófák előjeleit látták bennük, ám azóta már tudjuk, hogy valójában bolygórendszerünk külső részeiből érkező, fagyott gázokból és vízjégből álló, néhány kilométer nagyságú égitestek, amelyek csillagunk közelébe érve felolvadnak, és a felszínüket elhagyó port, szerves molekulákat, illetve gázokat hosszú, több millió kilométeres csóvaként húzzák maguk után. Ezeket a piszkos hógolyókat szinte semmilyen hatás sem érte az elmúlt évmilliárdok során, így tulajdonképpen változatlan formában őrizték meg a Naprendszer anyagának ősi állapotát.

2001 szeptemberében a Deep Space-1 amerikai űrszonda 2000 kilométeres távolságban haladt el a Borelly-üstökös mellett, s a rendkívül sötét üstökösmag több felszíni pontján is anyagkilövelléseket figyelt meg. Érdekes eredmény, hogy a mag a mérések szerint más kométákhoz képest rendkívül sok szerves vegyületet tartalmaz.

A legközelebbről azonban a Tempel-üstököst vizsgálhattuk, amelyet a Deep Impact-űrszonda közelített meg 2005 júliusában. A manőver után egy becsapódóegység vált le róla, s a terveknek megfelelően eltalálta az üstökösmagot, az űrszonda pedig részletesen elemezte a kirobbanó törmelékfelhő anyagi összetételét.