Ésszel járom be a Naprendszert!

A Magyar Földrajzi Társaság ismeretterjesztő magazinja, A Földgömb novemberi Naprendszer-különszámában hazai bolygókutató szakemberek mutatják be a planetológia legújabb eredményeit, látványos űrfelvételekkel illusztrálva. Napjaink űrszondáinak felvételei és terepi mérései olyan részletgazdagok, hogy a távoli világokat földtudományi módszerekkel is vizsgálhatják a kutatók. Hamarosan időszerűvé válik tehát a folyóirat Vámbéry Ármintól származó, 19. századi jelmondatának - "Ésszel járom be a Földet" - fiatalítása, valahogy így: "Ésszel járom be a Naprendszert!"

A különszám további cikkei

Illés Erzsébet: A Naprendszer mint laboratórium
A földtudományi elméletek kidolgozására és ellenőrzésére hosszú évszázadokon át kizárólag az egyetlen égitest, a Föld vizsgálata kínált lehetőséget. Ám az űrkutatásnak köszönhetően napjainkban már sok más bolygótest felszínét is megismerhettük, s szinte mindegyik helyen fantasztikus tájak tárultak a szemünk elé.

Hargitai Henrik: Bolygófelszínek formacsodái
A Földet a belső erők, valamint a víz, jég, szél és élővilág alakította formakincsében túlszárnyalni egy élettelen égitestnek igencsak nehéz, főleg, ha az nemcsak biológiai, hanem geológiai értelemben sem aktív. Mindemellett azért alapszabály, hogy minél kisebb egy égitest, annál nagyobbak lehetnek a gyengébb gravitáció okán a felszínformák; így a kis égitesteken létrejöhetnek egészen furcsa, különleges alakzatok is.

Kereszturi Ákos: Változó klíma, változó marsfelszín
Földi éghajlatunk állandóan változik. Lehűlések és felmelegedések követik egymást, az óceáni áramlások, a tengerszint és a jégtakarók is átalakulnak. A felszínformáló folyamatok jelenléte, szerepe is változik, ezért a formakincs is az adott éghajlati helyzetet tükrözi. A Föld fejlődésének alapvető jelenségei az éghajlathoz kötődnek. De mi a helyzet a Naprendszer más égitestjein?

Horváth András - Sik András: A Mars helyszíni vizsgálata
Az űrkorszak kezdete óta egy híján 40 különböző földi szerkezet indult a Mars felé, külső bolygószomszédunk tanulmányozására. Kezdetben csak elrepültek mellette, napjainkban azonban már keringő- és leszállóegységekkel zajlik az adatgyűjtés. Előbbiek tényleges fizikai kapcsolat nélkül, távérzékelési módszerekkel kutatják a felszínt, utóbbiak viszont közvetlen terepi mérésekre, mintavételre, földtudományi és biokémiai elemzésre egyaránt képesek - vagyis helyszíni vizsgálatokat végeznek.

Deák Márton: Barlangok a Földön kívül - a Mars titokzatos lávacsövei
2007 áprilisában meglepő felvételeket közölt az egyik Mars körül keringő űrszonda kamerája, amelyeken az Arsia-hegynek nevezett, gigantikus méretű és jelenleg szunnyadó tűzhányó oldalában hét különös alakú, sötét folt látható. A mélyedésszerű képződményekkel eleinte nem tudtak mit kezdeni a szakemberek, annyira különböztek a térségre jellemző formakincs elemeitől...

Bérczi Szaniszló - Hegyi Sándor - Hudoba György - Józsa Sándor: Magyarországi kirándulások a Holdon és a Marson
A természettudományos kutatás kitűnő megújulási lehetőséget kapott a Naprendszer-kutató űrszondákkal, amelyek tulajdonképpen távoli kontinensekké tették az idegen bolygófelszíneket - ám a valódi terepi vizsgálatok lehetősége még így is rendkívül korlátozott maradt. Ezért gyakran célravezető lehet az űrszonda-modelleket olyan földi helyszíneken is kipróbálni, amelyek sok szempontból hasonlatosak a vizsgálni kívánt égitestfelszínekkel.

Hargitai Henrik - Istenes Zoltán - Kereszturi Ákos - Tepliczky István: A Hungaromars szimuláció
A próba majdnem sikeresnek mondható, ám a legvégén csak-csak szükség van kézi beavatkozásra, különben a rendszer rövidesen teljesen lemerítette volna tápellátását. Ugyanígy, csupán kézi beavatkozással tud életre kelni a magunkkal vitt kis marsjáró rover is. Mindkét eset azt mutatja, milyen többletet jelent az élő személyzet egy kutatási feladatban az automaták ellenében.